Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-110

554 A Nemzetgyűlés 110. ülése 1920. évi szept. há 24-én, péntelcen. millióknak munkáját használták fel erre. Ami határunk közeiéhen van egy nagybirtok, amely már két év óta parlagon hever, de nincs az a hatalom, amely eddig ki tudta volna venni a kezéből. Határozottan semmi hasznot nem hoz, magának az államnak kárt okoz, a társadalomnak pedig semmi haszna nincs belőle. Megnevezem : ez az u. n. ecsedi puszta, Négy nagy város veszi körül ezt a pusztát. A négy nagy városnak ezrekre menő szegényei vannak, akik csak napszámba tudtak járni ebbe a bérletbe, de máskép nem tudtak hozzájutni. E hó 10-ikén volt birói eljárás, ki akarták tolni a bérletből az illetőt, de ez még most is görcsösen ragaszkodik a bérlethez azért, inert arra spekulál, hogy majd ő adja bérbe az állam helyett, természetesen tisztességesen nyerne rajta, mig azok a szerencsétlen szegények nem tudnak majd semmihez jutni. Arra hi vom fel a minister ur figyelmét, hogy az ilyen svihákságot, az ilyen svindlerséget sehol a világon ne engedje meg. (Helyeslés jobbfelől.) Negyven évig része volt a jóból, szedte a pusztának, a környék szegényeinek a zsírját, milliókra tett szert, és most azt a kincstári birtokot — öt-hat vagy tiz-tizenkétezer holdat, nem tudom pontosan, mennyit, — inkább parlagon heverteti, mintsem hogy .átengedje annak a szerencsétlen népnek azért a bérért, amennyiért ő birta. Itt igazi erő, becsületes keresztény szellem kell, hogy végre valahára véget vessenek ennek a néppusztitásnak, a magyar nemzeti vagyon e kihasználásának. Nagy János (tamási): Itt kellene a botot alkalmazni ! Csontos Imre : Méltóztassék a minister urnák megvizsgálni az épületeket azon a pusztán, azok pusztulóban vannak, szándékosan el vannak hanyagolva, a Magyar Alföldről pedig ezrek kóvályognak a világban. Az ilyen bérleteket ki kell venni az illetők kezéből. Itt van a módja a keresztény szellem megvalósitásának. Tessék neki más útra térnie, tessék neki, ha ugy. tetszik, kereskedelmi pályára menni, nem pedig a földet a magyar paraszttól elzárva, saját kezében tartani. Az a körülmény, hogy az ilyen bérletek évtizedek hosszú során keresztül ilyen kezekben voltak, eredményezte azt a borzasz|ó helyzetet, hogy a magyar nemzet fiai kénytelenek voltak Amerikába vándorolni, hogy ott biztosítsanak maguknak megélhetést. Csodálkozom, hogy épen azon. az oldalán, ahol a zsidóellenes politikát hirdetik keményen, nem ragadják meg ezt az alkalmat, amikor itt volna az alapja annak, ahol a talajt ki kellene alóluk húzni ! Huszár Károly: Nem beszélünk, de hozzájárulunk mindnyájan, azok is, akik nem vagyunk itt. Feleslegesnek tartjuk a beszédet. Csontos Imre: Nem oda szólok. Ismétlem, itt van az alapja, nem bottal ütni a zsidót, hanem igenis azzal, hogy ami nem az ő kezére való, azt átadjuk a magyar parasztnak, hadd dolgozzon rajta, hadd éljen meg belőle. Igaz, hogy volt neki tehenészete, de száz és ezer kisember szenvedett miatta, mert ezer embernek lett volna jószágtartása ott, ha ez a bérlet közöttük már régen felosztatott volna. Becsülettel hivom fel a túloldalt erre a munkára, hasson oda mindenáron, hogy az ilyeneket megszüntessék, akkor majd elmegy magától a maga útjára, ha ezeket a clominiumokat, ezeket a nagybirtokokat a magyar Nemzetgyűlés kiveszi a karmai közül. Ennyit akartam ennél a javaslatnál elmondani és felhivom a minister ur figyelmét arra. hogy az ilyen pusztákat, amelyeket a bérlő csak kapzsiságból nem akar a parasztságnak átadni, vegye ki a kezéből, hadd menjen a maga útjára, (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Elnök: Ki következik? Kontra Aladár jegyző: Orbók Attila! Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! Nemcsak megígérem, hogy röviden fogok beszélni, hanem igyekszem is csak néhány rövid szóval hozzászólni nem is annyira a javaslathoz, mint a javaslatot kisérő végrehajtási rendelethez. En a törvényjavaslatot nagy megelégedéssel és örömmel üdvözlöm, mint az első komoly lépést a földbirtokreform megvalósítása felé. Tagadhatatlan, hogy ez a törvényjavaslat súlyos veszélyeket rejt magában, amennyiben mélyen belenyúl a magántulajdon szentségébe ... Griger Miklós: Ez nem veszedelem! Orbók Attila : . . . erősen érinti a szerződési jogot is, azonban Magyarország ma olyan helyzetben van, amikor a szükség parancsol és sokszor bizony a jogrenddel kissé ellentétben álló . törvényeket vagyunk kénytelenek hozni. Amint mondottam, nem annyira magához a törvényjavaslathoz, mint inkább a törvényjavaslatot kisérő végrehajtási rendelethez akarok szólni és bátorkodom három kérdésre felhívni az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét, aki, azt hiszem, méltányolni fogja jogos aggodalmaimat a végrehajtási rendeletet illetőleg. A javaslathoz tartozó végrehajtási rendelet a földnélküliekről beszél. Sajnos azonban, hogy Magyarországon ma vannak olyan birtokosok is, akik föld nélküliek, értem ezalatt azokat, akiket a demarkációs vonal földjüktől elvágott. Bár a külügyministerium, tudomásom szerint, számtalanszor interveniált, hogy ezek a gazdák határátlépési igazolványokat kapjanak, a külügyministeri intervenciók mindeddig ; eredménnyel nem jártak. Egyetlenegy helyen adott ki a román parancsnokság határátlépési igazolványt Bihar vármegyében, de ezt is olyan módon, hogy a határmenti községek lakosainak 20 kilométerre kell elmenniök, csak ott kelhetnek át a határon és ujabb 10 kilométeres utat kell. menniök, hogy földjükhöz eljuthassanak. Ilyen