Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

520 A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. zivebben, a legjobban kihasználja, hogy .arra, mint valóságos kincsére az országnak, a legna­gyobb gondot fordítsuk, (Helyeslés jobbfelől.) azért még áldozatokat is hozzunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekből a kincsekből hozhattuk volna ki Magyarországnak fokozottabb, nagyobb gazdag­ságát. Ehelyett — nem akarok vádolni semmi­féle rendszert sem — kétségtelen, hogy hályog volt szemünkön bizonyos időn keresztül, mert az iparosított állam fikciójában éltünk itt és Potemkiádát építettünk. Nem ugy értem, hogy nem lett volna igen értékes iparunk és hogy nem volna szükség ma is a nagyiparra és kis­iparra, — ezek feltétlen értékek és érdekünk is, hogy magunkat, amennyire lehet, függetlenít­sük más államok iparától— de tény az, hogy ugy volt beállítva Magyarország, mint iparosított állam, mint egy állam, amely arra törekszik, hogy modern iparosított állammá váljék. Pedig ebben egy falsum volt. Ez a falsum elhomályo­sította azt a valóságot, hogy Magyarország népességének túlnyomó része a földből él. Hála Istennek, Magyarország népsége túlnyomó része nem gyárakban tömörült. A gyári munkát végző munkásra feltétlenül szükség van, meg kell őket becsülnünk és munkájukat tisztelnünk kell, de ezáltal nem szabad elhomályosítani azt a gon­dolatot, hogy milliók vannak kinn a földön, a falvakban, akik drága kincseket tudnak onnan kihozni, ha megadjuk nekik ehhez a kellő esz­közöket. Hegedüs György: A nemzet ereje őben­nük van! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A nem­zet ereje igenis őbennük van, még pedig azért, mert földmivelő, aki állandóan ott él falu­jában, ott él a természet ölén, állandóan a ter­mészettel érintkezik, annak a lelkületében annyi egészséges erő van, amennyi másban esetleg nincs. A faluban láthatjuk azon eszmék meg­nyilvánulását, melyek nem mások, mint a gya­korlati élet leszürődései, tapasztalatai, leszürő­dése annak, ami helyes. Ezek az emberek kikap­csolódva a modern élet forgatagából, sokkal egészségesebben fejlesztik ki magukban azokat az eszméket, melyek a legnagyobb ragaszkodást jelentik a nemzet iránt. Ennélfogva nemzet­fentartó elemnek elsősorban határozottan a földmivelő népet kell tekintenünk. (Helyeslés jobbfelöl,) Hogy azonban kifejleszthessük ebben az országban azokat a nagy mezőgazdasági lehetőségeket, amelyekre szükségünk van, arra nem f elég bármilyen szép beszédeket is tartani, bármily sok egyesületet is csinálni, mely egye­sületek sok érdekes tanulmányt dobnak a nép közé, hanem konkrét dolgokat is meg kell való­sitanunk. Sokat beszélnek az u. n. többtermelésről, én azt mondom, inkább az intenzív termelésről. Az intenzivebb termelést sohasem fogjuk elérni elméleti diskussziókkal, akadémikus értékű be^ szed ékkel, hanem csak azzal fogjuk elérni, ha évi szept. hó 23-án, csütörtökön. megnyerve népünk bizalmát, a népet az inten­zivebb termelésre oktatjuk, ha be tudjuk bizo­nyítani neki azt, hogy azok a termelési módo­zatok, amelyeket neki ajánlunk, nem teoretikus dolgok, ha a praxisban bebizonyítjuk, hogy azok a termelési módozatok jók, ha a gyakor­latban megmutatjuk neki az intenzív termelés­hez szükséges feltételeket és rendelkezésére bo­csátjuk az ahhoz szükséges eszközöket oly mó­don, hogy ne magának kelljen keserves tapasz­talatok és csalódások után idővel rájönni arra, hogy mely termelési eszközök jók és hogy hogyan kell őket használni, hanem legyen olyan szervezete, melyben megbizhatik s mely teljesen önzetlenül vezeti az intenzivebb termelést. % (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) Az intenzivebb termelést sohasem fogjuk megvalósítani tudni, ha földmivelő népünket egyszersmind ki nem oktatjuk a gazdasági vagyonkezelésre. Ebben az irányban a szövet­kezetek óriási szolgálatokat tettek a magyar nemzetnek. Ezelőtt mondjuk, csak két évtized­del is, akármilyen számadást csináltak a kis­gazdának, az elfogadta, mert nem tudta ellen­őrizni. Menjen ki ma valaki olyan helyre, ahol szövetkezet van, és próbáljon meg ott olyan kölcsönfeltételeket diktálni a kisgazdának, mely kölcsönfeltéteíek indokolatlanok. Az ember szive repes az örömtől, ha látja a falusi szövetkeze­tekben a könyvelőt, aki a legtöbb esetben, mint ahogy mondani szokták, egyszerű csizmás ember, aki ugy tud könyvelni, hogy bármelyik köny­velő megirigyelhetné, és aki kötelességtudással hatol be a vagyonkezelés titkaiba. Épen ez a hitelszövetkezeti intézménynek egyik legnagyobb érdeme, hogy a nép közvetlen vezetőit, papokat, tanítókat, jegyzőket kioktatja a vagyonkezelés módozataira, ezek utján pedig kioktatja az egész falut. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az a folyamat a gazdasági életben, amely szerintem a megkezdése annak, amit sokan hangoztatunk, hogy t. i. a magyar népet rá kell terelni a kereskedelmi életre, a keres­kedelmi gondolkodásra. Előttünk lebeg Dánia, amelynek mezőgazdasági közönsége a kereske­delmi képzettségnek igen magas fokán áll. Ezt el fogjuk tudni érni a hitelszövetkezetek utján, amelyek már megkezdették az oktatást, bebizo­nyították, hogy erre alkalmasak, képesek, mert tényleges eredményeket értek el két évtizeden keresztül. (Ugy van! a jobboldalon.) De itt még nem merül ki a hitelszövet­kezetek szerepe, mert hiszen egy nagy reform előtt állunk. A földbirtok helyesebb megoszlását akarjuk elérni. Uj exisztenciákat akarunk terem­teni, uj tulajdonosokat, akik a maguk rögéhez, földjéhez kell hogy ragaszkodjanak, akik önálló gazdasági egyedekké kell hogy váljanak. Ezt el fogjuk érni a földbirtokreformmal. (Felkiál­tások a jobboldalon ; Lassan megy !)

Next

/
Thumbnails
Contents