Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. Lassan megy, de nem mindig legjobb, ami gyorsan megy. Egyszerre nem lehet megcsinálni az ilyen nagy változást és nem is jó elliirtelenkedni, mert ha hibás utón megyünk, onnan nagyon nehéz lesz a visszatérés. Méltóztatnak emlékezni a Károlyi-féle földreformtervezetre. Az első tervezet talán pár nap alatt elkészült. És mi lett a vége? Felfordult az egész, mert lehetetlen volt. A kormány vállalta ezt a kötelezettséget és igenis teljesiteni fogja. A legszorgosabb meggondolás alapján fogja megcsinálni és ezért lesz ennek sikere. De ezt a sikert teljesen nem érnők el akkor, ha az uj gazdasági exisztenciákat magukra hagyatva kidobnék a világba. Annak az uj gazdának, aki újonnan rendezi be a maga kis földjét, szüksége van arra, hogy mellette álljon valaki, mellette álljon egy szervezet, amely támogatja őt a gazdálkodás megkezdésében. Hitelre van szüksége. Momentán ugyan háttérbe szorulnak a hitelszükségletek a mai áldatlan gazdasági és pénzügyi viszonyok közt, de hiszen biztosan előre látható, hogy nemsokára be fognak állani a nagy hitelszükségletek épen a birtokreformmal kapcsolatban is. De maga a hitelszükséglet kielégítése még nem elég. Itt más támogatás is kell, az erkölcsi támogatás. Az kell, hogy a kisgazda érezze, hogy ő rögtön csatlakozik egy erős szervezethez, egy olyan szervezethez, amelynek semmi más célja nincs, mint a kisgazdák anyagi jólétének előmozdítása, amelyben épen ennél fogva megbizhatik, mert tudhatja, hogy ott nem fogják őt sem politikai, sem semmiféle más célra felhasználni, mert a hitelszövetkezeteknek nem ez a hivatása, ellenben tudhatja, hogy tagja lesz a sok százezernyi gazdából álló szervezetnek, amelynek egyetlen célja, hogy ugy őt magát, mint többi társait felsegítse. Tehát az intenzív termelés mellett a birtokreform is szükségessé teszi, hogy a szervezetek kiépítését előmozdítsuk. Miért akarunk egységes szervezetet ! Eltekintve attól, hogy erőpazarlással járna, ha több szervezet lenne és nekünk nincs elég erőnk ahhoz, hogy erőpazarlással kísérletezzünk, egységes szervezetre van azért is szükség, mert feltétlenül szükséges, hogy ez a nagy hitelszövetkezeti szervezet a központban, a tőkepiacon és a központ társadalmi életében is ugy tudjon fellépni, mint egy egyenrangú egység szemben a nagytőkének és egyéb szervezeteknek az egységével. Ezt nem tudjuk máskép elérni, csak ha igazán egységes szervezetünk van. Ne méltóztassanak azt hinni — azok, akik a hitelszövetkezeti életet ismerik, nagyon jól tudják, hogy nincs is igy — mintha itt valami affiliációs tendenciák lennének. Az egyik szónok hivatkozott arra, hogy a törvényjavaslatban van egy ilyen irányzat. Hát egészen más irányzat van. Az affiliáció azt jelenti, hogy egy nagy tőkekoncentráció van, amely a maga szálait NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szept. hó 23-án, csütörtökön. 521 fonja tovább a gazdasági élet különböző rétegeiben azért, hogy befolyást gyakorolhasson a saját javára, illetőleg a részvényeknek — ha bankokról van szó — javára. Itt egészen megfordított dolog van. Magának az Országos Központi Hitelszövetkezetnek egyetlen célja az, hogy azokat a szövetkezeteket mozdítsa elő, amelyekből ez a központ tulajdonképen áll. A Központi Hitelszövetkezetnek kik az üzletrészesei? Maguk a szövetkezetek. Ott tehát befolyást más nem gyakorolkat, mint maguk a szövetkezetek. Hiszen a hitelszövetkezeti szervezet egyike legszebb szervezeteinknek, hogy ugymond. jam, alkotmányjogi szempontból is, mert egy egészen helyesen felépített demokráciát* jelent. A szövetkezetek nem affiliációk, hanem autonóm kereskedelmi társaságok, autonóm szövetkezetek, amelyek bekapcsolódnak a központi szervezetbe és felfelé gyakorolnak befolyást. Hiszen jóformán parlamentszerü kongreszszusa van a hitelszövetkezeti szervezetnek, amely irányítást ad magának a központnak. Ezt az intézményt tovább akarjuk fejleszteni. Magába a törvényjavaslatba is bevettük, hogy kötelező lesz a kongresszus megtartása, nagyobb befolyást engedve ennek a szövetkezeti igazgatóság összeállításában is. Maga a Központi Hitelszövetkezet, mint mondom, nem önző. Ott senkinek anyagi érdeke nincs, ez semmiféle tantiémet, jutalékot az igazgatóságnak nem ad. Ott tőkepénzes egyáltalában nincs érdekelve. Teljesen más erőkoncentráció ez, mint azok a koncentrációk, amelyeknek tisztán üzleti céljuk van. Ebből a szempontból tehát nincs mit félni erős szervezet alkotásától, nincs mit félni politikai szempontból sem. T. Nemzetgyűlés ! Egyik büszkesége lehet a hitelszövetkezeti szervezetnek, hogy évtizedeken keresztül, mialatt a politikai viszonyok Magyarországon állandóan változtak és viharosakká is váltak, soha a Központi Hitelszövetkezet vagy annak szervezete az aktiv napi politikában részt nem vett, ennek a szervezetnek kebelében azok a gazdák és iparosok, akik tömörültek, bármilyen politikai hitvallást vallottak is, nyugodtan dolgoztak akkor is, amikor a politikai élet vizei bizony magas hullámokat csaptak. És azt látjuk, hogy amikor a forradalom felfordította összes társadalmi és politikai viszonyainkat, a vörös és véres hullámok akkor sem tudtak becsapni a hitelszövetkezetekbe. A Hitelszövetkezet volt talán az egyetlen intézmény, amely kifejezte akaratát még a bolsevizmussal szemben is, hogy nem engedi meg a politikát oda beerőszakolni. A tendencia pedig megvolt rá. Hiszen most már csak történelmi érdekességgel bir talán, de elmondom, hogy 1917-ben kezdődött meg az aknamunka bizonyos bolsevista oldalról a Központi Hiteiszövetkezet ellen és szisztematikusan folytatódott egészen Károlyi idejéig. Az októberi forradalom után körülbelül 66