Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

512 A Nemzetgyűlés -108. ülése 1920. Ezt mindnyájunknak meg kellene éreznünk, ha elvették vagy elvitték. Ha van ilyen nemzetközi törvény, hogy amit. itthagy a menekülő ellenség, az az állam tulajdonába megy, ezt megértem. Mert ha akkor, amikor mi bementünk Oroszországba, mindenki elvett volna magának egy ágyút, egy autót, az nagyszerű dolog lett volna. De ezek az emberek nem igy jutottak a lovakhoz : »menekül az ellenség, megfogom a kötőféket,« hanem kicserélték a lovakat, Ez jogilag majdnem olyan, mint az adásvétel. Most ezek az emberek, amikor itt van a vetés ideje, nem tudnak mihez fogni. A héten is itt járt nálam egy küldöttség, biztattam őket, várjanak, igazságosan lesz megoldva a kérdés, de azért vetni nem tudnak, Mi tetézi ezt be ? Az, hogy a kisgazdának be kell adnia a termést, annak is, akinek nem volt lova. A nagybirtokos meg ezalatt tököt, dinnyét termelt és nevet a markába. Mindez amellett bizonyit, hogy az olyan boldognak nevezett kisgazda mindenféle intézkedésben ágyon van sújtva, lenyomva. Thomas Ferenc : Keresztény Magyarország ! Forgács Miklós : Én ebben az interpellációmban — mondom — nem rovom föl a mostani honvédelmi minister ur rossz és helytelen intézkedésének, én tudom, hogy ő sem találja ezt helyesnek ós igazságosnak és már ezzel a mondott, vagy kiadott rendelettel is igyekszik, amennyire lehet, ezen hibát jóvátenni. De mégis azok a szegény emberek a rendelettel nem messze mennek, hanem azt keresztül is kell hajtani, ugy hogy igazságosan legyen meg is oldva. Interpellációmnak célja tehát az, hogy adjon módot az összkormány vagy a Nemzetgyűlés erre, mert még azzal, hogy én ezt az interpellációt elmondom, a honvédelmi minister ur választ fog rá adni, s mi azt itt tisztelettel tudomásul vesszük : ezzel még nem lesz megoldva a kérdés, hanem igenis, meg lesz oldva azzal, hogy tessék ugy intézkedni a kormánynak vagy a honvédelmi minister urnák, hogy ezek a lovak igenis visszaadassanak azoknak a gazdáknak, akiktől már a tavasszal elvitettek s akik esetleg tanukkal igazolhassák, — szálljon ki evégből bizottság — hogy nem lopták, nem csalták, hanem cserébe kapták, míg azoktól, akik csak ugy könnyen jutottak hozzá, vegyék el. Ha pedig kell a hadseregnek, vegyék el, azonban fizessék meg, mert nemcsak a kisgazdáknak az érdeke az, hogy Magyarországnak nemzeti hadserege legyen, ez a budapesti bankoknak az érdeke is ... Usetty Ferenc : A magyar haza érdeke ! ( Ugy van ! Ugy van !) Forgács Miklós : ... a magyar nemzet érdeke, helyes tehát, hogy a magyar nemzet összessége viselje ezeket a terheket. Usetty Ferenc : Ez a helyes ! (Helyeslés.) Forgács Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak erről az egy oldalról lehetne ezt megállapítani, évi szeptember ko 22-én, szerdán. sok minden ilyen sérelem van, de ezek az emberek nem kérnek, mást, csak azt, hogy akármilyen formában, ha ideiglenesen is, módot nyújtsanak nekik arra, hogy.újra vethessenek, hogy legalább jövő tavaszra, illetve most esztendőre megint tudjanak tőle mit elvenni. (Egy hang jobbról: "Közélelmezés céljára !) T. Nemzetgyűlés! Interpellációm a honvédelmi minister úrhoz a következő (olvassa) : »A minister ur egy rendeletet adott ki, amelyben az idegen katonai lovak, akiknél találtatnak, ha az illető mezőgazdasági munkára használja és amennyiben a hadseregnek erre ezidőszerint szüksége nem volna, az illetőknél nála hagyandók. Kérem ezen sérelmes és igazságtalan rendeletet megváltoztatni ós a lovakat azon kisgazdáknak visszaadni, akik saját lovaikért kapták ezeket cserébe, akiknek pedig vissza nem adható, ezek méltányos kártéritésben részesitendők.« (Helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Következik? Héjj Imre jegyző : Madarász Zsigmond ! Madarász Zsigmond : Igen t. Nemzetgyűlés ! Interpellációmat már egyizben töröltem, de kényszeritő körülmények odavezettek, amint majd az előadandókból látható is, hogy interpellációmat be kell adnom a pénzügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! A nemzet mint egy nagy család ugy dolgozik a hazának erkölcsi és anyagi vagyona gyarapitásán és ha boncolás alá vesszük, ugy hiszem, a dolgozó családtagok között az a falusi földmives nép talán az első helyet foglalja el. Mert mit csinált, mikor felfordult minden és az anarchia uralkodott Magyarországon a forradalomban? Dolgozott. Mit csinált a kommün alatt, mikor ingott a lába alatt a föld, feje felett égett a ház ? Dolgozott vasszorgalommal. Ha nem dolgozik, ha ugy csinál, mint talán mások, akik feldúlták az országnak csendjét-rendjét, bizony nem lett volna az országnak kenyere. 1919-ben, vagyis a múlt év február havában, mikor fejtetőre állt minden, mikor ott a faluban is azoknak a zsidőgyerekeknek a felizgaztásai folytán a falu népének egyrésze is alásülyedt, mikor már géppuskákkal lövöldözték a vadakat a más birtokán: akkor is a falu népe magába szállva józanul gondolkozva tett és cselekedett. Bizonyítja ezt a következő : Az én környékemben Kisfalud, Vese és Böhönye községeknek negyven év óta van közös pálinkafőzőjük, amelyet fentartanak. 1919 február 9-én ezen pálinkafőzőnél tartottunk egy értekezletet, amelyben bírálgattak az akkori felfordult helyzetet. De bírálgattuk azt is, vájjon kiöntözzük-e a pálinkának való anyagunkat, bírálgattuk azt, hogy mit érünk el ezzel, mert nemcsak nekünk lesz kárunk, hanem a kincstárnak is kára lesz. Mivel természetesen akkor már a finánc n,em