Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

A Nemzet g y illés 108.' ülése 19.20. csak azt, amit meghagytak a vörösök, amit az apánk hagyott miránk, hagyjuk meg, a többit majd "beszerezzük. Megtörtént speciálisan egy közben, ahol 34 ló volt, hogy mind a 34 lovat elvitték a visszavonuló románok. Mikor a megszállott csapatok megérkeztek, harc nélkül jöttek be már, a parancsnokuknál jelezték ezek a kisgazdák: igy nem lehet exisztálni, igy nem tudják a földet művelni. Már az is belátta, hogy tényleg kell ezeknek az embereknek, akiktől 2 lovat elvittek, legalább is egyet visszaadni. Máskép nem tud megélni. Tényleg mindenkinek, akitől elvittek két jó lovat, visszaadattak egy rosszat ; rühes, sánta, vak volt, de valahogyan felnevelték. Yégre nem szállhatott senki szembe az ellenséggel. Mikor kivonultak a románok, a tavaszon megjelenik a vidéken egy katonai küldöttség és minden olyan lovat* amelyik a megszálló csapatoktól származik, összeszed és elviszi. Természetesen megint ló nélkül maradtak a gazdák. Jött azután a.pénzlebélyegzés. Amit ott hagyott még a román, egy pár koronát, annak a felét a beváltásnál elvitték. Talán még jobban is járt az a kisgazda, akinek a nyakából kivágta a román a bankót, legalább a nyugtát nem keli hordoznia neki. A tavasszal, amikor ezeket a lovakat elvitték, az emberek jöttek hozzám. Mondtam nekik : békében is volt katonai lóasszentálás, ha jónak bizonyult a ló, elvitték akkor is. (Egy hang a jobboldalon : De a kisgazdáét akkor nem vitték el.) A kisgazdáét akkor nem vitték el, lehetett akkor a kisgazdának akármilyen jó lova, rá sem néztek, azét vitték el, akinek protekciója volt. Ez akkor ugy volt, most igy van. Akkor megfizették a becs árát, most elvitték, de nem fizettek érte semmit. Most az a szegény ember, akinek 15—20 vagy akár 50 hold földje van, hogy szerezzen lovat, amikor itt a tattersalban a zsidók 60—100—120 ezer koronáért adnak egy pár lovat. Hogyan vegye meg a szegény ember, még ha minden házát, földjét eladja is, akkor sem tudja megvenni. (Egy hang: Még szamarat sem!) Szamarat sem. Csernus Mihály: Csanád megyében is igy van! Forgács Miklós : Hát ez speciális eset. En erre közbeléptem. Meg is nevezem a községet, Hirincs község volt az, amelyik teljesen ló nélkül maradt, két ló maradt a plébánosnál, nagy nehéz közbenjárásra azért, mert négy községből áll a filiale ja, tehát, ha beteg lesz valaki, akit gyóntatni kell, nem járhat gyalog. Ezen a címen megmaradj neki két lova. (Egy hang a jobboldalról: Ez nem is olyan fontos!) Csernus Mihály : Van olyan fontos az emberi lélek, mint a föld. (Egy hang a jobboldalról : Nem ugy értette!) Usetty Ferenc : Nem értette azt sehogy sem. Forgács Miklós : En ugyan nem rovom ezt fol a volt honvédelmi ministernek, többször szóvá tettem, hogy attól a gazdától, aki csak ugy, az évi szeptember hó 22-én, szerdán. 511 ököljog címén : »Megfogok egy lovat, inert menekül az ellenség«, természetesen el kell venni, de akitől két jó lovat elvittek és ahelyett egy rosszat otthagytak, nem lehet elvenni. Bocsánatot kérek, én ugyan nem foglalkoztam a jogtudománynyal, de azt hiszem, az emberi jogok és az irott jogok szerint sem lehet elvenni azt, ami az övé. Látok a kirakatban olasz bélyegzésü vásznat, román bélyegzésü bakancsot, de ezeket nem veszik el azon a címen, hogy ez is ellenségé volt, mert a tulajdonosai igazolják, hogy vették. De hiszen azok sem lopták a lovat, bele volt kényszerítve, hogy elfogadja, mert két jó lovát elvitték. A tavasszal jött azután egy rendelet, hogy azok a gazdák, akiktől még ha be is szedtek a katonai lónyilvántartó parancsnokságok ilyen lovakat, ha szükségük van rájuk, kérelmezzék és kiadják nekik munkára. Ezek az emberek jelentkeztek is. Hozzám is jártak, az illető parancsnokságokhoz is, de a^t az értesülést kapták, hogy a lovat kiadják munkára, de csak a körletparancsnoksághoz közel és két lóhoz egy katonát is adnak, másképen nem adják a lovat, (Mozgás.) A szegény ember, aki magát is alig tudja eltartani, még egy katonát is tartson el? Inkább lemond a lóról. Es mi történik oly községben, ahonnan elvitték ezt a sok lovat? Az, hogy az uraságnak van 20 lova

; (Zaj. Felkiáltások : Micsoda uraság ez I) Es a szegény ember nézi! Igy van ez, kérem. Eddig még tűrték a magyarok, ha kell a hadseregnek, belenyugszanak, de tessék elképzelni, amikor látja az a szegény ember, hogy ő nem képes egy rossz lovat venni és mégis azt a lovat, amelyet ő egy évig nevelt, ápolt, amelyet két jóért kapott, kiadják egy bizonyos bérlőnek, hogy az használja és az akkor még parádéslovat is tarthat, • ez nem férhet össze semmiféle igazsággal. (Mozgás.,) A honvédelmi minister ur ugyan most kiadott' 75.911. szám alatt a 200-ik Budapesti Közlönyben egy rendeletet, amelyet én teljesen helyesnek elismerek. Csak az az egy hibája ennek a rendeletnek, hogy 5 hónappal ezelőtt kellett volna kiadni. Thomas Ferenc : Ebben is igaza van. Forgács Miklós ". Azt mondja már mostan a rendelet, akinek szüksége van lóra, annál meg kell hagyni a lovat. De most már nem azoknál van a ló, akiknek jogos tulajdonuk lehetne, hanem egészen másoknál. Ez a rendelet papiroson nagyszerű, és engem is kielégít, de a károsult embereket nem elégiti ki, mert igy ők lóhoz nem jutnak. Még nincs arról szó, hogy a lovat visszakapják, én pedig el nem tudom azt képzelni, hogy egynéhány gazdának vagy csak annak a bizonyos kerületnek a kára legyen az, hogy itt a románok megszállták Magyarországot, és azután, hogy csak ők járulhassanak ahhoz hozzá,. ha a mostani nemzeti hadseregnek lóra van szüksége, és hogy csak ők érezzék.