Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-108
A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 497 nak, arra kérem, hogy magát a szövetkezeti ügyet és az eszmét nézzék és ennek érdekeit magasra tartsák, mert mint utaltam már egy orosz szocialista tudósra, most egy német szocialista tudósra utalok, aki ugyan meggyőződéséből kifolyólag a szocializmustól azóta már eltávolodott, Werner Sombart egyetemi tanár is azt mondotta : A jövő néma szocializmusé, hanem a szövetkezeti eszméé ! Ezen indokokból kifolyólag én a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Somogyi István ! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) örömmel üdvözlöm a pénzügyminister urnák ezt' a javaslatát, üdvözlöm azért, mert óriási lépéssel fogja előbbre vinni annak a keresztény Magyarország megteremtésének ügyét, amely keresztény Magyarország megteremtésén mindnyájan % fáradozunk, amely keresztény Magyarország megszületését mindnyájan kivan juk. Tisztában vagyunk azzal mindnyájan, bogy akármilyen törvényeket hozunk, akármilyen intézményesen igyekszünk biztositani a keresztény magyarság számára a hegemóniát, amig financiális téren a keresztény magyarság abban a helyzetben van, amilyenben ma van, mindaddig valami érdemleges munkát végezni nem tudunk. Igaza van Károlyi Sándornak, amikor azt mondja, hogy akié a föld, azé az ország. De ha ezt az axiómát továbbfejlesztjük, azt kell mondanunk, azé a föld, akié a pénz, végeredményben tehát azé az ország, akié a pénz. (Ugy van ! Ugy van l) Az én szerény véleményem szerint már régen kellett volna jönni ezzel a törvényjavaslattal, már régen a Nemzetgyűlés elé kellett volna állni egy olyan javaslattal, amilyen ez, amelynek az a célja, hogy megteremtsük a keresztény tőkekoncentrációt, mert az a morál, amelyben a mi financiáliánk van, az minden volt, csak nem keresztény és nem nemzeti. Az egész világ egyetlen államában sem lehetett volna azokat megcsinálni, amiket megcsináltak a mi pénzintézeteink különösen a háború alatt. Hogy többek közül csak kettőt említsek, hogy mennyire nem volt nemzeti a mi tőkénk, bizonyítja az, hogy a háború alatt a Kereskedelmi Bank, amidőn már itt minden elképzelhető területet elfoglalt, egyetlen nagy és féltett iparunknak, a malomiparnak Romániában igyekezett konkurrenciát csinálni. Ugyanigy járt el a Hitelbank, mely másik nagy iparunknak, a cukoriparnak szintén Romániában igyekezett konkurrenciát csinálni akkor, amikor a cukoriparon itt már mindent megnyert és letarolt. Epen azért üdvözlöm örömmel ezt a törvényjavaslatot, mert én is a szövetkezeti eszme szélesbitésében, nagy alapokra fektetésében látom azt a jövőt, amit mindnyájan kívánunk. De féltékeny is vagyok, t. Nemzetgyűlés, arra, hogy a törvényjavaslat tényleg el is érje azt a célt, amit szolgálni akar. És ha bizonyos aggályaim vannak, nem kritikának akarom ezeket tekinteni, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET, hanem aggodalomnak, és azt hiszem, ezek az aggodalmaim jogosak is. Jogtechnikai szempontból nem tartom szerencsésnek, hogy a szövetkezetekről eddig már három törvényünk intézkedik, és különösen nem tartom ezt szerencsésnek akkor, amikor a törvényjavaslat az 1898 : XXIII. tc.-nek csaknem minden paragrafusát hatályon kivül helyezi. Ezenfelül itt van az 1875 : XXXVII. te, mely a kereskedelmi törvény keretén belül a szövetkezetekről intézkedik, ez eo ipso hatályon kivül van helyezve e törvényjavaslattal, mert hiszen a kereskedelmi törvény 223. §-ában felsorolt szövetkezetek nem lehetnek mások, mint gazdasági és ipari szövetkezetek és ebben a törvényjavaslatban még sincs kimondva az, hogy miképen helyeztetnek hatályon kivül a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekről szóló intézkedései. Midőn mi a szövetkezeti törvényt megcsináljuk, nekünk nem lehet, hogy ugy fejezzem ki magamat, a régi szokáshoz hi ven, pongyolán megcsinálni a törvényeket, hogy egy intézményről többféle törvény is legyen, mert akkor azok, akik ezeknek életrehivását vannak hivatva teljesiteni, e törvények labirintusaiban teljesen tájékozatlanul fognak kotorászni. Látom a törvényjavaslat indokolásából, hog}'' a pénzügyminister ur nem tekinti ezzel a törvényjavaslattal véglegesnek a szövetkezeti eszme fejlesztését, mert ő maga is azt mondja, hogy ez mintegy csak novella, ez csak bizonyos hézagot akar gyorsan betömni. Nem tartom semmi körül menyek között sem szükségesnek, hogy amikor a szövetkezeti törvényt egy egységes törvénybe tudjuk összefoglalni, miéit kell nekünk három törvénnyel operálni. Ami már most további aggályaimat illeti, ez az a sorrend, amit a pénzügyminister ur követ. Nevezetesen sokkal helyesebbnek tartanám, ha a szövetkezeti jognak itt e törvényjavaslat indokolásában beigért reformját legalább is ezzel a törvényjavaslattal egyidejűleg beterjesztette volna az illetékes ministerium a Nemzetgyűlés elé. Az az aggály merült fel e törvényjavaslat ellen, t. Nemzetgyűlés, többen kifejezést adtak annak, hogy ez nem egyéb, mint monopolizálni akarja a Központi Hitelszövetkezet részére az országban létesülhető összes szövetkezeteket. Mél: tóztassék elhinni, hogy ez a gyanú fel fog vetődni mindaddig, amig magának a szövetkezeti jognak reformja meg nem történik. A mai üzleti, kereskedelmi, ipari és gazdasági élet terén nem lehet azokkal az eszközökkel hathatósan dolgozni, amelyeket a most érvényben lévő szövetkezeti törvények a szövetkezetek számára előirnak. A mai üzleti, kereskedelmi és általában a mai gazdasági élet jellemző vonása a gyorsaság, a rapiditás, a hirtelenség. A fennálló szövetkezeti törvények keretén belül ez a gyorsaság elérhető soha nem lesz. Nekünk elsősorban a szövetkezeti törvényt kell megcsinálnunk, sokkal nagyobb autonómiát adnunk az egyes községi szövetkezeteknek, mint 68
