Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

498 r  Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. amilyet ma kapnak, mert csak így tudjuk felvenni a versenyt azzal a nemzetközi tőkével, amelynek minden,ereje most már oda fog irányulni, hogy ezt a feltörekvő nemzeti és keresztény tőkekoncentrá­ciót valami úton-módon elgáncsolja. ( Ugy van ! Ugy van I) Hogy csak egy esetet mondjak, t. Nemzet­gyűlés, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a szövetkezeteknek meg van tiltva házra 2000 koro­nán felüli hitelt nyújtani. Méltóztassék elképzelni, micsoda akadály ez, micsoda kerékkötője a szö­vetkezeti mozgalom kifejlődésének, mert hiszen ház és ház között különbség van és aki kölcsönt akar felvenni, nagyon sokszor nem birja megvárni a központ beleegyezését, mert nagyon sokszor perceken múlik ennek a kölcsönnek a felhaszná­lása és ha azt látja, hogy hosszadalmas admi­nisztratív munkával és a szövetkezet kezét meg­kötő rendelkezésekkel kell számolnia, mikor per­ceken múlik ennek a kölcsönnek az értékesitése, akkor akár akarja, akár nem — kénytelen oda­menni, ahol ezt meg tudják neki rövid utón adni, kénytelen elmenni a részvénytársasági alapon megindult bankokhoz, esetleg a zsidó bankokhoz. ( Ugy van f Ugy van ! Felkiáltások ; Ez bizonyos I) Ezért mondtam, hogy ez a javaslat egymagában nem fogja az igényeket kielégiteni mindaddig, amig a szövetkezeti jognak reformja nincs meg. Mindaddig, amig a Központi Hitelszövetke­zet nagyon sok tekintetben megköti a vidéki szö­vetkezetek kezét és erősebb gyámságot gyakorol ezek felett a szövetkezetek felett, mint amilyet a pénzügyi szempontot figyelembe véve lehetne gya­korolni, addig ezt az óriási célt, amit a pénzügy­minister ur ezzel a törvényjavaslattal maga elé tűzött, elérni nem fogjuk. T. Nemzetgyűlés ! Nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem, hogy én határozottan keveslem azt az 5%-os részesedést, amit az osztalék után ez a javaslat kontemplál. Méltóztassék figyelembe venni, hogy normális időkben sem nagyon csábí­totta az 5%-os kamatozás az embereket arra, hogy pénzeiket gyümölcsöztessék, annál kevésbé fogja ez most csábitani, amidőn a lélek el van hazardirozódva, amidőn az egész háború alatt az irreális vállalatoknak lehetetlenül nagy számába fektették bele az emberek pénzüket, olyan ka­matot kapván, amilyet soha életükben nem ál­modtak. Ez az oka annak, hogy a magyar állam nem tud a saját polgáraitól kölcsönt kapni, mert az a biztos 5—6%, amit a magyar állam ad, nem kell az embereknek, a tőke ma fut azok után a sokszor erkölcstelen, sokszor hazárd üzletek után, amelye­ket itt a zsidó pénzügyi morál kifejlesztett külö­tösen a háború alatt. Ha tehát mi 5%-os részese­dést fogunk biztosítani, azt hiszem, nagyon sok ember meg fogja gondolni a dolgot, hogy az ilyen szövetkezeteknek tagjává legyen-e vagy sem. A mai viszonyok között pláne kevés az az 5%, tekintetbe véve azt a pénzügyi lecsúszást, amiben a mi koronánk van. évi szeptember hé 22-én, szerdán. T. Nemzetgyűlés 1 Röviden igyekszem még aggályaimat elmondani. Nevezetesen én' ezt a törvényjavaslatot csak bevezetőjének tekintem ama javaslatok hosszú sorozatának, amelyek a keresztény és nemzeti tőkét igyekeznek itt az or­szágban meghonosítani. Azéit tartom csak egy láncszemnek, mert hiszen egymásután kell egy egész területet meghódítani. Méltóztassanak megengedni, hogy itt kitér­jek arra, hogy a szövetkezeti eszme fejlesztésével egyidőben a más alapon szervezkedő keresztény tőkét is ennek a nemzetnek szolgálatába kell álli­tani. Eltem ezalatt azt, hogy a tőke nemcsak szö­vetkezetek, hanem részvénytársaságok alakjában is elhelyezkedik, az 1897. évi törvény értelmében azonban részvénytársasági alapon pénzintézeteket felállítani nem lehet. Ami akkor nagyon helyes volt, az — véleményem szerint — ma nem helyes. 1917-ben ezt a háborúban felgyülemlett tőkét, amely minden reális és irreális vállalatban elhe­lyezkedni igyekezett, tényleg meg kellett valahogy fékezni. Ma azonban, amikor az u. n. keresztény éra van, amikor mindannyian azt akarjuk, hogy a termelő a közvetítő kereskedelem kizárásával lehetőleg teljes egészében kapja meg termeivényé­nek értékét, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy ma ez a banktilalcm óriási akadály, mert hiába csinálunk mi bármi néven nevezendő intézményt, tegyük fel, egy terményértékesítő intézményt, ha nem áll mögötte olyan mentali­tású bank vagy pénzintézet, mint amilyen menta­litású maga az az intézmény, amely ennek a bank­nak a tőkéjét igénybe akarja venni. Hogy csak egy példát mondjak, bortermő vidéken a gazdák azt mondják, hogy minek nyer­jen a vigéc vagy a borkereskedő, mi magunk fo­gunk összeállni és csinálunk egy borértékesitő társaságot. (Helyeslés baloldalon.) De hol lesz ennek a forgótőkéje ? A gazda az ő forgótőkéjéből nem tud annyit elvonni, hogy ez a társaság szuperálni tudjon, mert akkor neki magának lesz baja, tehát kénytelen egy bankot a háta mögé állitani. De ha a mostani mentalitású bankok fognak a keresztény intézményeknek háta mögött, állani, akkor fog­ják azt megfojtani, amikor akarják, és ugy, ahogyan akarják. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ennek a banktilalomról szóló törvénynek megvál­toztatása tehát ma épen a keresztény érának ér­deke, természetesen nem minden néven nevezendő banknak a felállítása, de a célt teljesen elérve lát­nám azzal, ha a kormánynak vagy a pénzügy­minister urnák az engedélyétől tétetnék függővé az, hogy valamely bank felállittassék-e vagy nem. A másik fontos dolog, amire rá kell mutatnom, az, hogy mindaddig, amig megengedjük ebben az országban azt, hogy a bankok a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet minden területét teljesen learathassák, a szövetkezeti eszmének terjedésétől nagy dolgot várni képtelenség. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a mos­tani nagy bankok a háború alatt az ipar és keres­kedelem minden ágát teljesen a kezükben tartották.

Next

/
Thumbnails
Contents