Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. egy kapott a kerületéből egyszerű emberektől egyszerű Írással és fogalmazással sürgető levele­ket. Ez mutatja, hogy mennyire a nemzet lel­kében, mennyire a földmives, kisiparos, kisembe­rek lelkében van ez az ügy, amelyet feltétlenül elő kell mozditania ennek a törvényhozásnak, ha vindikálja magának azt, hogy az igazi szo­ciális haladás utján megy. Nem egyizben volt alkalmam, t. Nemzet­gyűlés, hallani az utóbbi hónapokban, — és teljes joggal mondották, — hogy azok a nemzet­gyűlési képviselők, akik a falusi népet képviselik, eddig még csak tervekről számolhattak be vá­lasztóiknak. Most van itt az első alkalom, hogy valamit adunk is már a falunak : 22 éves adós­ságát most rója le a Nemzetgyűlés a falu iránt. (Egy hang jobbról: Eddig csak botot adtunk nekik !) Ami azt a megjegyzést illeti, hogy botot adott a Nemzetgyűlés a falunak, az egyáltalán nem ide tartozik. Én azt hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik a szövetkezeti eszme iránt érdeklődnek, egyífpalán nem adott botot a Nem­zetgyűlés, mert eleve is tiltakozom az ellen, hogy ezek között az emberek között bárki is akár betörő, akár tolvaj, akár okirathamisitó, akár adócsaló volna, akik ellen a botbüntetés irányul. (Egy hang jobbról : A zsidóknak szólt az !) T. Nemzetgyűlés ! 1898-ban a Bánffy­kormány kénytelen-kelletlen törvényesítette, ille­tőleg tette szalonképessé a hitelszövetkezeti ügyet az országgyűlésen. Akkor állították fel ennek a törvénynek alapján az Országos Központi Hitel­szövetkezetet, amikor Károlyi Sándor és munka­társai már óriási sikereket értek el a hitel­szövetkezetekkel az országban és a kisgazda­társadalom nagy tömegei mind hangosabban álltak a szövetkezeti ügy pártjára. Konstatálni kívánom, hogy a 90-es évek első ; felében. a liberális éra még lázadásnak minősítette a kis­emberek szövetkezését, akik a helyett, hogy »Ave Caesar, moritüri te salutant!« kiáltottak volna, összefogtak a szövetkezeti eszme révén, hogy szembeszálljanak azzal a kapitalizmussal, amely különösen a falusi népre rakta terheit és azt iparkodott teljességében tönkretenni; Annak a liberalizmusnak, mely a manchesteri elvet, a »laissez faire, laissez passer«-elvét el­fajulni engedte egészen az amerikai kivándorlásig és a pusztuló falusi portákkal szembeállította ezt a gazdasági elvet, annak a liberalizmusnak természetesen nem a falusi nép és nem a szö­vetkezetek voltak az édes gyermekei, hanem a bankok, a milliós szubvenciókkal táplált hajós­társaságok, ezek az emberhúst exportáló kompá­niák, na meg aztán a hegyvidéki kazárok, akik a rutén földet évtizedekre tönkretették. A békés szociális fejlődés legfőbb eszközében, a szövet­kezeti eszmében reakciót és antiszemitizmust láttak. Az Országos Központi Hitelszövetkezet lé­tesítését a nemzet jobbjainak egy évtizedes mun­kája előzte meg, mely a liberális állam teljes évi szeptember hó 22-én, szerdán. 491 ellenszenvével találkozott és amelynek mindun­talan iparkodott gáncsot vetni. Amikor a francia La Play tanítványa, Károlyi Sándor 1886-ban az első gazdakongresszuson György Endrével együtt fellépett azzal az eszmével, hogy Magyar­országon a falusi spekulánsok uzsorája és a gabonabörze diktatúrája által mármár tönkre­tett kisebb földmivesfcömegeket csak a szövetke­zeti eszme révén lehet talpraállitani, és az el­adósodott és árverésre került földeli et csak a szövetkezeti mozgalommal lehet újraépíteni, szembe találta magát az egész állami-gépezettel. Mivel történetesen egy Károlyi Sándor volt a mozgalom élén, a feltörtető plutokrácia odáig ment, hogy az egész mozgalmat az arisztokrácia hadüzenetének tekintette, holott ez más volt, t. Nemzetgyűlés, ehhez az arisztokráciának na­gyon kevés köze volt, sajnos, alig egy-két ember volt bent e mozgalomban az arisztokrácia ré­széről, sokkal többen voltak közülük a másik táborban, sokkal többen szolgálták azokat a célokat; ez nem volt más, mint a magyar faj­nak első öntudatra ébredése, hogy magát meg­menthesse. Nincs antiszemitizmus a szövetkezeti moz­galomban ; de hogy az uzsorát a falvakban többnyire olyan emberek űzik, akiknek nagyobb­része zsidó, erről a szövetkezeti eszme nem tehet. Sajátságos,- t. Nemzetgyűlés, hogy a cionis­ták Palesztinában kötik magukat ahhoz, és meg­követelik, hogy joguk legyen a szövetkezeti ala­kulásokhoz. Az a felirat, amelyet voltam bátor bemutatni, és amely a belügyministerium irat­tárában van most is, azt fejti ki, hogy a palesz­tinai telepítést ugy, ahogy Oppenheimer is kí­vánja, teljesen szövetkezeti alapon akarják keresz­tülvinni, szövetkezeti telepek alakjában a föld magántulajdonát megszüntetni és közössé tenni. Hogy ugyanekkor miért látnak a magyar faj szövetkezeti mozgalmában Magyarországon anti­szemitizmust, ez époly igazságtalan, mint ami­lyen érthetetlen. A cionista szervezetnek ez a felirata, amelyen hódolatát jelentette be a Tanács­kormánynak, a cionista szövetkezetek részére akarja lefoglalni a földbirtokot. Ugyanekkor azonban, amikor ezt az eszmét felvetették a Tanácskormány előtt, kommunizálták — ami a legnagyobb képtelenség — a szövetkezeti intéz­ményeket és élére állították Böhm, Hamburger és Weisz elvtársakat, hogy diktatúra legyen a szövetkezeti mozgalomban is. Az antiszemitizmus a magyar szövetkezeti mozgalomban sohasem ütötte volna fel a fejét, ha a magyarországi zsidóság egyrésze agitációt nem indított volna a falusi nép szövetkezése ellen, ha az »Egyenlőség« sajtóhadjáratától kezdve minden olyan merkantilista gyűlés, "amelyen a többséget a zsidóság alkotta, nem indított volna küzdelmet a szövetkezeti eszmé­vel szemben. T. Nemzetgyűlés ! A falusi szövetkezetek nem kérték a gabonagyüjtés és a gyapjufor­62*

Next

/
Thumbnails
Contents