Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-108
A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. működésének helyes irányát az alapitók intencióinak megfelelően is a falusi nép gazdasági érdekeinek istápolásában látja. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval rámutassak arra, hogy miképen keletkezett ez a hiány, amelyet a jelen törvényjavaslat keretén belül sikerült az Országos Központi Hitelszövetkezet vállairól levenni és ezáltal annak munkáját megkönnyíteni. Annakidején bizonyos olyan válságba jutott ipari hitelszövetkezeteket, amelyek magukban boldogulni nem tudtak, bizonyos felsőbb nyomás következtében az Országos Központi Hitelszövetkezet kénytelen volt átvenni, és mivel ezek szanálása, sajnos, nem sikerült, végeredményben elveszett ciZ el 7 millió korona, amelyet a pénzügyminister erre a célra annakidején rendelkezésére bocsátott. Miután a szövetkezetek, elsősorban az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében alakult szövetkezetek célja főképen az, hogy a falusi nép érdekeit szolgálják, ezt a bizottság kifejezetten hangsúlyozza is, — hiszen nem zárkózik el természetszerűen sem a kormány, sem a JS T emzetgyülés attól, hogy az ipari szövetkezetekről is megfelelően gondoskodjék és tudomásom szerint az erre vonatkozó tárgyalások már folyamatban is vannak — az ipari szövetkezeteket a kormány külön központban kívánja tömöríteni, amely az Országos Központi Hitelszövetkezet mellett parallel működnék, természetesen sokkal könnyebben, mintha az Országos Központi Hitelszövetkezet még nem volna meg, mert ez mintául szolgálhat abban irányBan, hogy miképen kell ezt a szervezést az országban véghezvinni. À javaslat rendelkezései közül egyébként kiemelem a következőket. Az Országos Központi Hitelszövetkezet anyagi megerősitésének célját szolgálja a törvényjavaslat 33. §-ának már előbb emiitett intézkedésén kivül első és második pontja, amelyek szerint a pénzügyminister az intézmény alaptőkéjéhez további 25 millió korona összegű alapítványi üzletrésszel járul, a tartalék növelésére pedig 100 millió korona névértékű pénztárjegyet bocsát az intézet tulajdonába. A helyzet eddig az volt, hogy az állam mindössze egy millió korona alapítványi üzletrésszel járult a szövetkezet alaptőkéjéhez. Hogy az államra a jelenlegi hozzájárulás túlságos megterheléssel ne járjon, a pénztárjegyeket négy egyenlő évi részletben kívánja beváltani. Kimondja a törvényjavaslat azt is, hogy a gazdasági ipari hitelszövetkezetek jövőben csupán az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében alakulhatnak. Különösen ez az a pont, amelyet sok oldalról megtámadtak, azt mondván, hogy ez nem helyes, a szabadverseny helyesebb, mintha ilyen hatalmas privilégiumot biztosítunk az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. Ezzel szemben kétségtelen azonban az, amit már előbb is hangsúlyozni bátorkodtam, évi szeptember hó 22-én, szerdán. 467 hogy közgazdasági életünk beteg, tulajdonképen annak talpraállitásával kell foglalkoznunk és ilyen körülmények között a szabad verseny fölé kell helyeznünk azt, hogy ez az intézmény már megvan, ki van próbálva, működése kifogástalan és azokat a szempontokat feltétlenül sokkal helyesebben fogja tudni képviselni, és ilyen alapon a szövetkezetek irányítását sokkal jobban végezhetjük mint akkor, ha ezek a szövetkezetek teljesen szabadon burjánozhatnak és meg volna a lehetősége annak, hogy egy-két ember kevésbbé altruisztikus szempontból, mint inkább saját érdekeinek szolgálata céljából olyan szövetkezeteket alapítson, amelyek esetleg nagyon érzékeny anyagi károsodásával járhatnának azoknak, akik azok iránti bizalommal a szövetkezeteknek tagjai sorába lépnének. Az Országos Központi Hitelszövetkezet a jelen törvény hatálybalépte előtt alakult olyan hitelszövetkezeteket, melyek a központi szövetkezeteknek nem tagjai, üzlet- és ügyvitel tekintetében bármikor felülvizsgálhatja. Azt hiszem, nem szükséges részletesebben indokolni ennek a rendelkezésnek jelentőségét, mert mindannyian tudjuk azt, hogy számos olyan szövetkezet alakult a múltban,- amely nem felelt meg a valódi hivatásának. Nagyon helyes, ha van egy szerv, amelynek módjában van betekinteni ezeknek ügymenetébe, sőt abban az esetben, ha azt látná, hogy a működésük aggályos, esetleg fel is oszlathatja, vagy az igazgatóságot elmozdíthatja. »A szövetkezet belterjesebb földmivelés céljaira szükséges állatok, gazdasági gépek és eszközök, anyagok és tömegcikkek adás-vételét abban az esetben, ha ezt a tömegbeszerzés gazdaságos keresztülvitele szükségessé teszi, nem tagoknak is közvetitheti.« Ezt a rendelkezést szintén több oldalról támadják, különösen kereskedői körökben s azt állítják, hogy ennek az intézkedésnek célja az, hogy a kereskedelmet egyenesen tönkre tegye. Ez a kérdésnek igen éles beállítása s egészen téves utakon halad, mert tudjuk azt, hogy a tiszteséges kereskedelemre igenis, a jövőben is szükség lesz, és meg vagyok győződve arról is, hogy ebben a mi nagyon szerencsétlen közgazdasági életünkben, amelynek annyi nehézségen, válságon kellett keresztülmennie, minden tényezőnek meglesz a szerepköre ahhoz, hogy a reorganizáció munkájában részt vegyen. A cél itt egészen más. Szükség van arra, ; hogy bizonyos cikkek tömegbeszerzós utján sze- , reztessenek be, mert ez sokkal gazdaságosabban történhet. Végtére az a szövetkezet nem tudja pontosan, hogy azok a cikkek, amelyeket megvett, a tagjai között tényleg elhelyezhetők lesz-. nek-e, ennek folytán meg kell adni neki a lehetőséget ahhoz, hogy abban az esetben, ha — mondjuk — vannak még nála a tömegbeszerzés folytán el nem adott cikkek, azokat esetleg olyanoknak is eladhatja, akik nem tagjai a szövetkezeteknek. A kérdés tehát egészen for-
