Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

488 A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán. ditva áll: nem az a cél, hogy a nem tagoknak adjanak el, hanem hogy a tagoknak adjanak el, s abban az esetben, ha felesleg maradna, amelyet a tagok nem vesznek meg, ezt esetleg nem tagoknál is értékesithessék. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) ügyi bizottság minő mddositásokat eszközölt a javaslat eredeti szövegén. E módosításoknak nincs különösebb jelentősége, de mégis szükségesnek tartom, hogy azokat megemlítsem. Az első ilyen módosítás az, hogy a 9. § harmadik bekezdésében »meg nem haladhat« szavak után a pénzügyi bizottság szövegezésében pont következik, a bekezdés folytatólagos része elmarad és helyébe uj mondatként a következők iktattattak a szövegbe: »az osztalék kifizetése és ennek módozatai tekintetében az alapszabályok intézkednek«. Ennek a módosításnak a célja az, hogy megadja a lehetőségét az egyes szövetkezeteknek arra nézve, hogy maguk döntsenek afelett, vájjon az aránylagosan eső osztalékot ki akarják-e fizetni a még teljesen be nem fizetett üzletrész után, avagy pedig azt az üzletrész javára, annak* törlesztésére akarják-e fordítani. Több oldalról ugyanis aggodalom merült fel az eredeti szöveggel szemben, amely azt mondotta, hogy a ki nem egyenlített vagy teljesen be nem fizetett üzletrészek után az osztalékot az üzletrész javára kell irni. Sokan abban a felfogásban voltak, hogy az ügykezelés egyszerűsége azt involválná, hogy esetleg az aránylagos osztalék fizettessék ki. A módosítás megadja a lehetőséget, hogy az egyes szövetkezetek vagylagosan válasszanak a két dolog között. A 25. §. 2. pontjában »valamint tőkekamat és járadékadó« szavak iktattattak a szövegbe. A pénzügyi bizottság ugyanis a hadinyereségadón kivül a tőkekamat- és járadékadómentességet is biztosítani kívánja az Országos Központi Hitelszövetkezet tartalékalapjának növelésére elhelyezett pénztárjegyeknek. Ezekben voltam bátor vaslatot ismertetni. Végezetül méltóztassanak megengedni, hogy még egy körülményre mutassak rá. Az igen t. pénzügyminister ur a maga közéleti tevékenységének igen jelentékeny részét a szövetkezeti ügy terén töltötte el, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetője. Ez a javaslat voltaképen az ott leszűrt tapasztalatoknak eredménye, ügy ő, mint a szövetkezeti emberek évek óta sürgették — sajnos hiába sürgették — a törvényjavaslatnak ebben a formában a Ház elé hozatalát. En hiszem és remélem, hogy ez a javaslat mindazokat a várakozásokat, amelyeket ugy a szövetkezeti eszme harcosai, mint mindazok, akik szimpátiával, szeretettel nézik a szövetkezeti eszmének további térfoglalását, a javaslathoz fűznek, meg fogja valósítani. Ebben a reményben ajánlom a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Pásztor József! Pásztor József: Igen t. Nemzetgyűlés! Amikor az ország közönsége ezt a Nemzetgyűlést megválasztotta, bizonyos megelégedés töltötte el a lelkeket, különösen akkor, amikor az általános Bátor vagyok itt megemlíteni a javaslatnak egy másik rendelkezését, amely szintén igen fontos. A törvényjavaslat 36, §-a kimondja azt, hogy »a gazdasági és ipari hitelszövetkezeteken kivül az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében más célú gazdasági szövetkezetek alakulhatnak, vagy átalakulhatnak«. Ennek kapcsán legyen szabad rámutatnom arra a gondolatra, amelyet Schandl Károly igen t. képviselőtársam vetett fel és amely már a kormányzópárt értekezletén is igen nagy megértésre talált. Ez pedig az, hogy nálunk is lehetne alakítani bizonyos munkásszövetkezeteket, amelyek az egyes vállalkozásokat maguk vennék kezükbe, ami szociális szempontból is rendkívül nagy jelentőségű volna, mert egyrészt a munkásoknak a haszonrészesedésnek lehetőségét adná meg, végeredményben maguk is érdekelve volnának anyagilag, ennek folytán a sztrájknak ós amerikázásnak lehetősége is kevésbé volna meg. Különösen a tiszavidéki vármegyékben, Csongrád vármegyében, az úgynevezett kubikosok hazájában, ezek a szövetkezetek igen egészséges irányú munkásságot volnának képesek kifejteni, emellett a munkásságnak is, amely a múlt politikai irányban csalódva, elsősorban a termelő munka terén kívánja a maga szerepét betölteni, megadjuk ennek a lehetőségét, még pedig oly képen, hogy nem hagyjuk el őket magukra, hanem bekapcsoljuk a központba, amely hitelnyújtás szempontjából is nagy segítségükre lehet. Ez igen egészséges olyan alakulás, amely egyrészt a termelés biztosítása szempontjából határozottan nagy szerepet játszik, másrészt szociális szempontból is egészséges fejlődési irányt jelent. A pénzügyminister ur és maga az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetősége is igen melegen karolta fel az eszmét. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat módosítása nélkül is meg lehetne csinálni a dolgot, mert hiszen — amint már az előbb felolvastam — a 36. § kifejezetten kimondja, hogy más célú, tehát nemcsak ipari és gazdasági hitelszövetkezetek is alakulhatnak vagy átalakulhatnak az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében. Ha azonban a t. Nemzetgyűlés bölcsesége azt kívánja, hogy az expressis verbis is kiterjeszthessék épen ezekre a szövetkezetekre vonatkozóan, azt hiszem, a részletes vita során fogunk találni olyan módust, amely az erre vonatkozó kívánságnak minden tekintetben meg fog felelni. Ezek után engedjék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy még rámutassak arra, hogy maga a pénz-