Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

486 A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. miákra való beiratkozás szabályozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök; Méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen.) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A törvényjavaslat az előirt egyeztetés után további ellátás végett a ministerelnök úrhoz fog áttétetni. Következik a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. te. módosításáról és kiegészitéséről a pénzügyminister ur törvényjavaslata. A szó az előadó urat illeti. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a gazdasági és ipari szövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. te. módosításáról és .kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot ismertetni kívánom, teszem ezt azzal a tudattal, hogy meggyőződésem szerint az előttünk fekvő javaslat jelentős lépés közgazdasági életünk reorganizációjában, egy hatalmas eszköz ahhoz, hogy rombadöntött közgazdasági életünket képesek legyünk újból a fejlődés egy magasabb fokára vinni és ezzel annak renaissanceát biztosítani. Kétségtelen dolog az, hogy azok a pénzügyi javaslatok, amelyekkel eddig jött a kormány, túlnyomó részben olyan természetűek voltak, melyek elvettek, de nem olyanok, hogy adtak volna. Ez a javaslat olyan, amely tényleg hozzá kivánja segíteni közgazdasági életünket ahhoz, hogy azokat az óriási terheket, amelyeket a vesztett háború szükségszerű konzekvenciájaképen kénytelenek vagyunk viselni, elbírni is képesek legyünk. Csupán erős, megalapozott, koncepciós gazdasági politika juttathat bennünket oda, hogy eredményes pénzügyi politikát folytathassunk. Hogy a szövetkezeti eszmének milyen nagy jelentősége van, azt mindnyájan tudjuk. Ha a szövetkezeti intézményt törvényes alapokon olyan helyzetbe hozzuk, hogy a terhére eső feladatokat képes lesz megoldani, ebben az esetben feltétlenül nagy mértékben fogunk hozzájárulni ahhoz, hogy a háború okozta rendkívül nyomasztó helyzetből sikeresen kerüljünk ki. »felen törvényjavaslat szövetkezeti jogunkat nem alakítja át oly mértékben, amint azt a szövetkezeti jog korszerűsége megkívánná., ennek ellenére jelentős lépés a szövetkezeti ügy fejlesztése tekintetében. A pénzügyi bizottság egyébként a legnagyobb megnyugvással vette tudomásul azt a ministeri jelentésben foglalt kijelentést, hogy a szövetkezeti ügynek általános szabályozására vonatkozó munkálatok folyamatban vannak és erre vonatkozólag törvényjavaslat fog a Nemzetgyűlés elé kerülni. Maga a törvényjavaslat, amelyet jelen esetben ismertetni kívánok, tulajdonképen novelévi szeptember hó 22-én, szerdán. Iája az 1898. évi XXIII. tcikknek, amely az Országos Központi Hitelszövetkezetet alapította meg és ez a javaslat, amelyet most tárgyalni kívánunk, tulajdonképen ennek az Országos Központi Hitelszövetkezetnek továbbfejlesztését kivánja biztosítani. Maga a törvényjavaslat ilyen körülmények között a szövetkezeti eszme bizonyos fokú monopolizálását is jelenti, ami ugy a bizottsági tárgyaláson, mint a kormányzópárt értekezletén is több oldalról kritika tárgya volt. A pénzügyi bizottság, de maga a kormányzópárt is azonban végeredményben megnyugvással vette azt a tényt, hogy mai lerongyolódott közgazdasági életünkben a szabadverseny fölébe helyezi a javaslat és a pénzügyminister ur is az Országos Központi Hitelszövetkezet már kipróbált intézményét, amely a vele szemben sok oldalról támadt ellenszenvvel és bizalmatlansággal megküzdve, ma már hatalmas tényezőjévé vált közgazdasági életünknek és olyan szervvé, amely egyedül alkalmas arra, hogy mindazokat a várakozásokat valóra váltsa, amelyeket a szövetkezeti ügy iránt táplálunk. Kisemberek tőkéjének koncentrációja, kisemberek érdekeinek istápolására, a közgazdasági élet helyes vérkeringésének biztosítása a termelő ós a fogyasztó, a mezőgazda és az iparos között a többtermelés megszervezése és irányítása s a háború és az azt követő végzetes kihatású események következtében elpusztult, vagy legalább is lerongyolódott élő és holt instrukciók biztosítása, a küszöbön álló földreform helyes megoldása, mindezek olyan feladatok, amelyeknek eredményes teljesítése nagy mértékben attól függ, hogy van-e már egy hatalmas, az ország egész területét behálózó intézményünk, amely a maga életerőit a falu zajtalan, de annál eredményesebb munkásságából veszi, viszont az onnan gyűjtött erőket ismét visszaadja a falunak. Ahogy azt már* a pénzügyi bizottság jelentésében is hangsúlyoztuk, méltóztassék elhinni, hogy ha nem volna Országos Központi Hitelszövetkezetünk, azt ma kellene megvalósítani. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Dicsőség és elismerés adassék azoknak a férfiaknak, élükön Károlyi Sándorral (Helyeslés a baloldalon.), akik annak idején igen nagy nehézségekkel küzdve, nagyon sok ellenszenvvel, bizalmatlansággal megbirkózva, az intézmény alapjait lefektették és ezzel a mai nemzedék munkájának jelentékeny részét már átvették, úgyhogy az akkor megkezdett úton haladhatunk tovább. A pénzügyi bizottság hozzájárult a törvényjavaslat 33. §-a 3. pontjának azon rendelkezéséhez is, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnél a szakipari term elő és értékesítő szövetkezetek felszámolásánál felmerült hiányok fedezésére régebben elhelyezett hét millió korona betétet és időközi kamatait az Országos Központi Hitelszövetkezet veszteségkép elszámolhassa. Viszont hangsútyozni kívánta a pénzügyi bizottság azt is, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet