Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-107
À Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. évi szeptember hó 21-én, kedden, 461 Elnök : Ha inzultálná a képviselő urat, akkor rendreutasítanám, Jegyen meggyőződve a képviselő úr, liogy én nagyon is ügyelek, bár nagyon nehéz ebben a zajban figyelemmel kísérni a tanácskozást. Ereky Károly : Köszönettel tudomásul ve.szem Sándor Pál : Anélkül, begy elmondanám, -— mert nem mondhatom el — rendelkezésükre bocsátom az erre vonatkozó iratokat, amelyekből kitűnik, liogy az egész, amint azt Ereky Károly képviselőtársam elmondotta, tévedésen alapul és nem felel meg a valóságnak. Elnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk 1) A képviselő ur két megjegyzést tett, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Az egyik az volt, hogy ha tegnap olyasmit mondott volna, ami a • házszabályba ütközik, akkor ezért az elnök rendreutasította volna. Először is tegnap akkor nem én elnököltem. De elnöktársam is helyesen járt el, mert ugy viselkedett, ahogy kellett. Az elnöki székből ugyanis nem lehet megállapítani azt, hogy vájjon egy képviselő ur igazat mondott-e. (Általános helyeslés és taps. Felkiáltások balfelől : Éljen Bottlik !) Az elnöknek kötelessége minden kijelentést, amelyet egy képviselő ur tesz a Házban, bona fide tett kijelentésnek és igaznak tartani mindaddig, amig annak az ellenkezője bebizonyítást nem nyert. (Általános helyeslés.) így tehát ezen a címen elnöki beavatkozásra nem volt szükség, t Egy másik tételt is állított fel a t. képviselő ur, amelyet nem akceptálhatok a parlamentarizmus szempontjából. Ez az, hogy itt szabad bármit is állítani s a bizonyítás terhe a megtámadott képviselő urat illeti. Ez sohasem volt így a múltban. Mindent el lehet mondani itt a Házban, (Igaz ! Ugy van !) kellő formákban a legsúlyosabb vádat is el lehet mondani, feltéve, hogy az illető képes helyt állani és bizonyítani képes állítását. (Igaz! Ugy van !) A bizonyítás terhe azonban nem a megtámadottat, hanem a támadót, az állítót terheli. (Igaz! Ugy van!) Ezt a két dolgot kellett megállapítanom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Ereky Károly : Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása és személyes megtámadtatás címén kérek szót. Mindkét címen. Elnök: Tessék! Ereky Károly: Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondotta, hogy tévedett abban a Berényi-féle ügyben. Bendben van. En azt mondom, hogy vizsgáljuk meg előbb ezt az ügyet, mert végeredményben, amikor Keszthelyen lent voltam Huszár Károly, Haller István és több ministertársammal együtt, (Mozgás.) csak említem, hogy együtt voltunk, akkor hozták azt oda és hivatalosan tálalták elénk. S akkor mi ezt mint tényállást láttuk, hogy hogyan van megindítva ellene a vád. Végeredményben, ha a bíróság ítéletet hozott, hogy egy vád nem- alapos, ezt respektálnunk kell. Én azonban fogok önnek ide a Nemzetgyűlés elé olyan adatokat hozni, amelyek iga zolják azt, hogy a románok ittlétekor a zsidóság tényleg sok vesztegetést és atrocitást követett el' Ezzel az egyik kérdéssel végeztem. Ami a másikat illeti, — hogy félre ne értsék szavaimat — azért szólaltam fel : az előbb kijelentettem, hogy én itt a Nemzetgyűlésen pártjaink nagy derültsége közben hangsúlyoztam, hogy veszedelmes embernek ós nagyon rossz hazafinak tartom azt, aki most a, jogrendet egyéni atrocitásokkal felborítja. És figyelmeztetem ugy a képviselő urat, mint az egész Magyarországon, illetve a csonka Magyarországon lakó zsidóságot, hogy ne játsszék a tűzzel, mert bármennyire feláldozzuk is mi a népszerűségünket és figyelmeztetjük az Ébredő Magyarokat és a népet, hogy ne akarják felfordítani a jogrendet, az önök provokálásai azt fel fogják fordítani. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Amikor a Budapesten és vidéken oly népszerű keresztény vezető képviselők, amilyenek ami pártunkban többen vagyunk, oda állunk a nép elé és arra kérjük, hogy ne csináljanak semmi rendetlenséget, hogy megkíméljük a zsidóságot azért, hogy Magyarország külpolitikai helyzete megjavuljon, akkor az ilyen provokációkkal, t. képviselőtársam, egyenesen bűnt követnek el a haza és önmaguk ellen. Ezeket voltam bátor félreértett szavaim helyreigazítása címén megjegyezni. Budaváry László : Köszönjék a sajtójuknak ! Elnök : Usetty képviselő ur a házszabályok 215. §-a értelmében szót kért, a szó őt megilleti. Usetty Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Tegnap, amikor Sándor Pál igen t. képviselőtársam Ereky képviselőtársamról azt állította, hogy soha a fronton nem volt, rögtön kötelességemnek tartottam, hogy ez ellen tiltakozzam és közbekiáltottam, hogy ez nem áll, nem igaz egyetlenegy szava sem. Sándor Pál ezekre nem reflektált, sőt ma, midőn Ereky Károly igen t. képviselőtársam reám hivatkozott, még mindig fentartotta, hogy annak hisz, aki neki ezeket az adatokat adta. A legmélyebb tisztelettel és határozottsággal kérdezem Sándor Pál igen t. képviselőtársamtól, hogy akkor, amikor újólag kijelentem, hogy én Ereky Károllyal 8 hónapon keresztül forró tűzben ős csatákban együtt voltam és amikor én barátaimtól, akikkel ő később még másfelé együtt volt, azt hallottam, hogy ő még tovább is az első frontban harcolt: tisztelettel kérdem, hisz-e szavaimnak, igen vagy nem? (Zaj.) Taszler Béla : Egy kérdés van itt ; erre csak igennel, vagy nemmel lehet válaszolni! (Egy hang half elöl : Itt nem lehet köntörfalazni !) Usetty Ferenc : Hisz-e szavaimnak, igen vagy nem ? (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Usetty Ferenc : Ha szavamnak nem hisz, akkor ugy Sándor Pál igen t. képviselőtársamat,
