Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-106
A Nemzetgyűlés 106, ülése 1920. (Zaj a hátoldalon. Egy hang a baloldalon: Igenis, kinn voltunk!) Felolvastam, most tehát elhitetik nekem, hogy igy van. Először is honnan vette Ereky t. képviselőtársam ezt az 50.000 számot. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Három óra Van, kérem legyenek olyan kegyesek meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, először is nem tudom, honnan vette ő ezt az 50.000 számot. Kovács Emil: Majd megmondja! Hornyánszky Zoltán: Van olyan fiu, hogy meg meri mondani! Sándor Pál : De tegyük fel, hogy igaza van ; tegyük fel, hogy 50.000-ren voltak ott a központokban. Ismét felvetem azt a kérdést : ők az okai annak, hogy a központokba jutottak, vagy pedig azok, akik megengedték, hogy odajussanak. (Taps a baloldalon.) Taszler Béla: A liberális uralom! íme, a liberális uralom ! Griger Miklós: Igaza van! Sándor Pál : Mert hiszen nekünk is a nemzetgyűlésen ... (Zaj.) Bartos János: Munkapárti rendszer! Sándor Pál : pro és contra kell beszélnünk és igy tudjuk meg az igazságot. Tovább megyek, nem ők a hibásak, hanem a szervezet volt a hibás, amely megengedte, hogy megtörténhessék az, hogy ezek a központokba kerülhessenek, ( Ugy van! Zaj.) Szabóky Jenő: Bécsi panamista társaság! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Jó lett volna a numerus clausus. Sándor Pál : És vájjon a zsidók mindenütt, azokban a hivatalokban, ahova általában be lettek téve, nem fejtettek-e ki a háború érdekében hasznos működést? Lehet ezeknek a szemükre vetni, hogy ők nem voltak a fronton? Bocsánatot kérek, olyan embereknek is kell lenni, akik nincsenek a fronton, kell, hogy munkások is legyenek . . . Taszler Béla : De miért legyenek ezek pont zsidók? (Derültség.) Sándor Pál : A vöröskeresztnél, a városnál talán zsidók voltak? (Nagy zaj.) Meskó Zoltán : Mondjon csak egy pár nevet a vöröskeresztből ! Sándor Pál : Nem tartom helyesnek, hogy amig hivatalos statisztikát nem látunk, ebben a dologban Ítélkezzünk. Méltóztassék tekintetbe venni, nekünk tudni kell előbb, hogy hány ember vonult be a zsidók közül, hány ember volt a fronton, hány ember esett el és hány jött haza mint invalidus, mint vak. Hornyánszky Zoltán: Ezt akarjuk mi is! Sándor Pál : Addig, amig ezt nem tudjuk, nincs jogukban, t. Nemzetgyűlés, hogy azoknak sírjait tapossák, akiknek sírjaihoz szintén invalidusok, vakok, apák, anyák, arák és fiuk fűződnek! (Felkiáltások balfelől: Nem is bántjuk!) Menjenek a tömegsírokhoz, méltóztassanak megnézni azokat, ahol keresztények és zsidók együtt évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 443 feküsznek, menjenek a legszomorúbb, legnagyobb, központhoz, a rákoskeresztúri zsidó temetőhöz, ahol külön vannak a katonák sírjai, nézzék meg azokat. Hiszen a mi lelkiismeretünk nem lehetne nyugodt, ha ítéletet mondunk az adatok ismerete nélkül, hiszen 100.000 ember között itt annyian vannak, akik érdekelve voltak halottakban. T. Nemzetgyűlés, ha csak a környezetemet nézem, akkor is meg vagyok döbbenve, hiszen méltóztassék megengedni, nem a szegényebb sorsuakról beszélek most, báró Ullmann fia az első ütközetben elesett, dr. Kohner Adolf egyetlen fia kórházosztagba volt beosztva és protekcióval kellett a hadügyministeriumból kihozni, mert a frontra akart menni a huszárokhoz, bár félig vak volt, s az első ütközetben elesett. Itt van Strasser Izidor földbirtokosnak két fia. Két gyönyörű fia volt és mind a kettő egy héten esett el. Mutathatnék önöknek egy nagy zsidó családot, amelynek 84 tagja esett el, mutathatok egy családot, amelyből 9 fiu rukkolt be és mindnyájan a fronton voltak. Az adatok bármikor rendelkezésre állanak. Bocsánatot kérek, ezeket az embereket, akik amúgy is elvesztették legnagyobbrészt kenyérkeresőjüket, fentartójukat, kell, hogy legalább annyira megvédjük, hogy addig, míg ezeket a dolgokat biztosan nem tudjuk, ne támadjuk azt az egész vallásfelekezetet, amelyben ők istenné vannak. Én azt láttam, t. Nemzetgyűlés, hogy a háború alatt a fronton a zsidó és keresztény katonák és tisztek a legnagyobb egyetértésben éltek. Szabóky Jenő :, Én meg mást láttam. Sándor Pál : Én azt láttam és azt tapasztaltam, hogy azok, akik tényleg a fronton voltak, akik tényleg a tetves árkokban együtt feküdtek, akik tényleg a Doberdón a rettenetes pergőtüzben együtt voltak és együtt harcoltak, azok ilyen támadásokat bizony nem igen intéznek, vagy legalább is az ritkaságszámba megy. Nagy erkölcsi bátorság kell tehát ahhoz, hogy valaki ideálljon és ilyen támadást intézzen, amilyet Ereky képviselőtársam tett egy egész vallásfelekezet ellen. (Zaj.) Taszler Béla : Nem felekezet, mindig a faj ellen ! Sándor Pál : Ha valaki támad, elvárom tőle, hogy a háború legnagyobb részét legalább is a fronton töltötte el. Ha Ereky t. képviselőtársam ezt ott töltötte volna el, akkor lett volna jogosultsága az ilyen támadásra. Usetty Ferenc : Ott volt Ereky. Három évig ott volt! Sándor Pál : Ereky t. képviselőtársam be volt vonulva két évig Verséére és ennek a két évnek jó részét kórházakban töltötte. A puskaport legfeljebb a vadászatnál érezhette, de más puskaport Ereky t. képviselőtársam nem szagolt. Usetty Ferenc: Tévedni méltóztatik, másfél évig ott volt a Szávánál az első sorban. Én ismertem. Ob
