Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. a gazdasági téren és itt is csak azoknak a számára, azoknak a javára, akik tényleg rendelkeztek termelési eszközökkel. Mert hiszen a szabadság értéktelen teó.ia, csak elv maradt azoknak, akiknek a gazdasági javak hiánya a szabadság kifejtését nem engedte meg. Annak idején, amikor ezt a koncepciót a történelem felvetette a társadalmi, gazdasági rend fejleményeképen, korrekcióképen, akkor a liberalizmusnak ebbe az összetett fogalmába nem egyedül a szabadság eszméit iktatta be, hanem beiktatta korrektivumként az egyenlőséget és a testvériséget is. Célzatosan történt ez. Ha az ember felületesen szemléli a dolgokat, azt hinné, hogy ez felesleges volt, mert hiszen ha szabadság van, akkor minek kimondani a testvériséget, amikor az egyén szabadon kifejtheti a maga összes képességeit, boldogulhat, a szabadság levegőjében nagyra nőhet. Annak idején azok, akik ezt a koncepciót csinálták, — csinálta maga a néplélek, amely erre már el volt készülve, hiszen százados szenvedésből szűrte le a tanulságot — korlátozásképen oda iktatták korrektivumkép a szabadság mellé az egyenlőséget és a testvériséget is. T. i. szabadok vagytok ugyan, a gazdasági és a politikai téren is, azonban egyenlőknek is kell lennetek. Vagyis, akik szegények, akik gyengék, azoknak az egyenlőségben adták meg a korrektivumot arra, hogy az erejüket kifejthessék, a versenyt állhassák. Valójában az egyenlőség tulaj dónké pen nem más, mint a gyengék szabadsága. A gyengék szabadsága, t. i. a kiegyenlítés ; a szabadság, a szabad verseny őrült ellenétekre vezethet ; ezeket az ellentéteket eliminálni, integrálni kell és ez az integráló eszköz volt az egyenlőség. Teneked, aki boldog vagy, akit az Isten javakkal megáldott, meg van adva a lehetőség az egyenlőség és testvériség nélkül is arra, hogy nagy lehess, boldog lehess. De én a te szabadságodat a másik ember szabadságával, egyenlőségével korlátozom az anyagi javakban is, vagyis őneki nyújtok veled szemben olyan előnyöket, amelyek birtokában ő veled a versenyt felveszi, vagyis ő is szabad lesz. Arra célzott, hogy a tőke ne zsákmányolhassa ki egyszerűen az embereket, a gyengébbeket, hanem helyes szociális berendezkedéssel, a munkás igényeinek, jogainak elismerésével, a munkást jogi formák közt is hozzá juttassa ahhoz, hogy a versenyt állhassa, hogy a tőkének a jövedelmében, a természeti erő produktumaiban ő is részesüljön. Az volt a baj, hogy az egyenlőség elve csak politikai téren enunciáltatott, azonban gyakorlati téren nem valósult meg ; nem valósulhatott meg azért, mert elmaradt a XIX. században a helyes szociális berendezkedés. A testvériség sem jelent valami különöset, valami függetlent a szabadságtól. Testvériség : ez szintén egy szociális gondolat. A nyomorultak szabadsága, azoké, akik még az egyenlőség, még az állam gyámolitása, még az állami beavatkozás mellett sem tudnák a évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 413 szabadokkal, a szabadságot élvezőkkel a versenyt felvenni, akiket tehát egyszerűen el kell tartani a társadalomnak, akár azért, mert bénák, akár azért, mert nagy szociális teherrel születtek, gyenge értelemmel, gyenge fizikummal,hogy ezeknek a javaknak és szabadságoknak összes előnyei mind megvalósíthatók legyenek, iktatatott be harmadik testvérünk ebbe a szentháromságos igébe a testvériség, a szociális gondolatnak ez a legszebb, legkeresztényibb formája, hogy aki a szabad versenyben az egyenlőség szabadságjoga dacára sem tud részt venni : azt pedig te, társadalom, ha önhibáján kivül nyomorult, ha önhibáján kivül tehetetlen, tartsd el, légy neki a testvére. Mert hiszen a szabadság körében, levegőjében élők számára, azok számára, akik az egyenlőség mellett a szabadversenyben a harcot, az iramot birták, nem volt szükség testvériségre, mert nem szorultak más ember segitségére, ők testvérek voltak, közöttük ellentétek nem voltak, ezt a nyomorultak számára kellett beiktatni. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Csak az volt a hiba, t. Nemzetgyűlés, hogy a liberalizmusnak ezt a szerkezetét nem valósította meg a XIX. század, hanem örökségül hagyta a XX. századra és most következett volna el az ideje annak, hogy ezt az örökséget átvéve, az megvalósittassék. Természetesen ennek-nem az a módja, hogy mi most egyszerűen a liberalizmust teljes szabadsággal, a hajrával, a szabadversennyel és a kapitalizmussal azonositsuk, látva annak romboló hatásait, visszaéléseit, hibáit, és azt tegyük, hogy a szabadságot ugyan meghagyjuk abban az áldásos funkciójában, aminek számára rendeltetett, hanem törjük le azt a szabadágot, nyomjuk el a tőkét, és akkor teljesen átevezve a szociális vizekre, tisztán az egyenlőséget és testvériséget tartsuk olyannak, amire figyelmünket forditani kell. T. Nemzetgyűlés ! Itt nem kell hosszú elmélettel vesződni, nem kell a közgazdasági rendszerekre visszamenni, nem kell a történelem tanúságát sem felhivni, mi mindnyájan tudjuk, hogy hiszen a szabadság, a szabadverseny az épen, amely az önzés rugójánál fogva a termelést előmozdít ja, amely javakat produkál, amely nélkül az életben a forgalom, a termelés megáll és általános szegénység következnék be. Aki tehát az egyenlőséget és testvériséget meg akarja valósitani, annak nem szabad arról megfeledkezni, hogy a szabadságot, a szabad versenyt, a régi rendszert, annak gazdasági liberalizmusát igenis fenn kell tartanunk, mert ez az, ami előbbre viszi a társadalmat gazdasági téren is, ez az, ami javakat termel, produkál, és ha már produkál, ez az, ami lehetővé teszi azután, t. Nemzetgyűlés, azt, hogy az egyenlőség és testvériség elvei megvalósíthatók legyenek. Mert szabadság nélkül, letörve a gazdasági szabadságot, tisztán állami beavatkozással, monopóliumokkal, vagy nem tudom, a gazdaságnak atomizálásával, ami a kommuniz-