Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

414 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. évi szeptember hó 20-án, hétfőn. mussal teljesen egyenlő, az individualizmus elejtésével, teljesen az összesség érdekét tekintve, megáll a termelés, nem lesz produkció és akkor, ha megvalósítjuk is minden erővel, drákói törvényekkel, más minden egyébbel, a társadalom hangulatának szításával, magyar néplélek, magyar tömeglélek megteremtésével is az egyenlőséget és testvériséget, nem lesz termelés és nincs, amin az egyenlőség és testvériség osztozkodjék. T. Nemzetgyűlés ! Ezek a gondolatok voltak azok, amelyek a XIX. század elejebeli magyar törvényhozásnak gondolatát is irányították, amelyek Kossuthot, Széchenyit vezérelték akkor, mikor ők a manchesteri iskola alapjára helyezkedve és elfogadva a közgazdaság tanának hires triászát, Smithet, Eiccardot és Malthust, megindították a regenerálódás munkáját ós az országot a régi gazdasági konzervativizmussal szemben a gazdasági liberalizmus utján a fejlődés, a termelés régiója felé akarták vezetni. Sajnos, t. Nemzetgyűlés, az ő munkájukat félbeszakította a közjogi romantikából eredő kis incidens, a szabadságharc leveretése és a Bachkorszak, úgyhogy a liberalizmus politikájának megvalósítása, melytől függött az ország ... Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: A szabadságharc kis incidens? Pröhle Vilmos: Ez "közjogi romantika?! Rupert Rezső : . . . t. Nemzetgyűlés ! talán méltóztatnak megérteni, incidensnek tekintem azért, mert a magyar faj oly erős, oly hatalmas volt. A leveretést emiitettem incidensnek, hogy levertek bennünket, ez egy kis incidens, jelentéktelen epizód volt, mert ez a nemzdt életerős volt, életerősnek bizonyult és ennek a nemzetnek élete abban a pillanatban, amikor leverték, sem volt megpecsételve, az a veresége nem volt komolyan vehető . . . (Egy hang halról: A Bach-korszak húsz évig tartott!) Rupert Rezső: Méltóztassék megengedni, t. minister ur, én sokkal jobban megbecsülöm a magyar nemzet presztízsét, ha az ezeréves magyar nemzetnek életben ezt a húsz esztendőt percnek tekintem, mint ahogyan most sem vagyok hajlandó komolynak venni azt, ami velünk történt. En a nemzet nagysága szempontjából, a nemzet életében való örök hitből merítem, hogy azt a húsz esztendőt, amellyel hiába tört ellenünk a Bach-rendszer és hiába teritett le bennünket, én csak incidensnek tekintem és incidensnek veszek mindent, ami az ezeréves Magyarország történetében egy kis fennakadást jelent. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : A hitünk egyforma, de a megítélésünk kettős ! Rupert Rezső : A megítélésünk lehet kettős, hiszen mind a ketten szuverének vagyunk, minister ur, az ország egy része önnek fog igazat adni, a másik része nekem. Taszler Béla : A keresztény rész mindenesetre a minister urnák ! Rupert Rezső : Eszemágában sincs, hogy a minister ur gondolkozásmódját magamra nézve irányadónak tekintsem. (Mozgás halfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Visszatérve ahhoz a fonálhoz, amelyet itt tovább fonni akarok, olyan hatalmas volt a XIX. század magyar politikája, amelyet kezdett Széchenyi és Kossuth, hogy még a Bach-korszak sem igen zökkentette ki fejlődési folyamatából, mert hiszen a Bach-korszak is részben bizonyos liberalizmussal, bizonyos gazdasági felvilágosodottsággal jött, hiszen tudjuk, hogy a Habsburg-dinasztia is, akármennyire hibáztatjuk, évszázadokon keresztül a magyar konzervativizmussal, egészségtelen konzervativizmussal, a rendiséggel szemben bizonyos liberalizmust képviselt, a felvilágosodott abszolutizmus liberalizmusát, a közteherviselés elvét képviselte., (Felkiáltások halról : Borzasztó liberális volt ! Hallatlan ! Lehetetlen dolgokat beszél !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Egészen szuverén megállapítás ! Rupert Rezső : Talán hajlandó t. képviselőtársam a magyar történelmi publicisztikának egyik legragyogóbb alakját bizonyságképen, tekintélyként elfogadni, azt, aki az Apponyi-pártnak diszes oszlopa volt, akit igazán gentrynek is lehetett nevezni a maga nemében*, aki igazán inkarnációja volt a helyes magyar politikának. Méltóztassék elolvasni Grünwald Bélának »Régi Magyarországiját. Grünwald Béla ott gyönyörű szépen, hazafias lelkesedéssel és hittel a jövendőben épen azért, mert a múltja olyan rossz volt és kibírta azt a rossz multat, amikor annyi ellenség bántotta, megállapít ja, hogy az ország nem volt egyéb, mint egy közjogi részvénytársaság, amelyben a nemzet nem élt. T. minister ur, ne méltóztassék nevetni, nem én mondom, hanem gróf Széchenyi István mondotta, hogy ebben a hazában nincs nemzet, a nemzet ebben a hazában üres fogalom, t. i. arra céloz, hogy annak az egypár százezer nemesnek kezében volt az ország, az irányította ezt és a nép, az a hét vagy nyolc millió nép pedig ki volt zárva. Grünwald Béla az akkori magyar államot közjogi részvénytársaságnak, érdektársaságnak nevezte, amint hogy az is volt, mert hallatlanul önző volt a rendi politikája ennek az országnak, úgyhogy hatalmas erővel nem érvényesülhetett. Széchenyi mondta : Keresem ennek a szónak tartalmát, de sehol sem.találom, mert hiszen a nemzet, ha ezt ránk alkalmazzuk, üres frázis azért, mert az ország nagy része, annak milliói : nyolc millió polgár tulaj donképen ki van zárva itt az állam kötelékéből. Ha történelemtudással mérlegeljük a dolgokat, t. minister ur, t. Nemzetgyűlés, — egy kis történelemtudás kell hozzá — akkor mi tényleg meg is álla pit hatjuk, hogy a magyar nemzet öntudatos nemzeti életet nem élt. A magyarnemzet öntudatos nemzeti életet a politikai reneszánsz idejében, 1825-től fogva kezdett élni, akkor kezdett ez erősödni, hiszen tulaj donképen 1848-ban