Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. évi augusztus kó 26-án, csütörtökön. 35 Meg vagyok róla győződve, :— sajnálom, hogy a minister ur távollétében kell mondanom — meg vagyok róla győződve, hogy ez a javaslat akkor, amikor készült, nem támaszkodott sem az Appelius, sem a Lombroso, sem a Liszt tekintélyére, hanem támaszkodott egyes emberek szerteszét hallható felfogására, hogy botozni kell azokat, akik bűntettet követnek el. Már pedig a néphangulat ily hulláma a jogalkotás minden terén valamelyest talán méltányolható, csak a büntetőjog, terén nem, ahol emberek életéről, szabadságáról *és becsületéről van szó, ahol tehát minden újításhoz rendkivül óvatosan kell nyúlni. Én azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés akkor áll teljesen hivatásának magaslatán, hogyha tudományos rendszerben kiépítve alkotja meg a maga kriminálpolitikai intézményeit; ugy gondolom, hogy nekünk az a kötelességünk, hogy egész rendszeresen építsük ki az egész jogrendszert és ne megfelelő alapgondolatok nélkül, hirtelen, egy-egy szeszélynek tegyünk eleget. A büntetőjogbán is az a feladatunk, hogy ha észrevesszük, hogy baj van, akkor megállapítjuk, ugy amint egy orvos szokta ha a beteghez hívják, a baj szimptomáit, a baj inditóokait, — és ugy alkalmazzuk azután, a helyes etiológiai megállapítás és helyes diagnózis után, a terápiát, a gyógyítás eszközét. Tehát én nem juthatok el a botbüntetéshez olyan primer, egyszerű módon : hogy hallom, hogy a falun követelik a botot... Wagner Károly: Falun földet és kenyeret követelnek! (Ugy van! jóbbfélöl.) Bernolák Nándor :... hanem nézem, hogy melyek azok az okok, amelyek a bűntetteket, vagy — amint a javaslat indokolása mondja — a büntettek szaporodását előidézték, és olyanok-e azok, amelyekre a bot megfelelő visszahatással van. Itt akaratlanul is kénytelen vagyok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy vájjon csakugyan szaporodtak-e a bűntettek, melyek azok és mi okból szaporodtak ? Ezek az okok olyanok-e, amelyeket a bot képes lesz megszüntetni ? Az előző századok általános filozófiai felfogása szerint a bűntett a szabadakarat egyik megnyilvánulása volt. Azt mondották, hogy a bűntettet gonosz emberek követik el; hogy a bűntett nem egyéb, mint gonoszság, (Halljuk! Halljuk! jobb]'elöl.) amely az emberi akarat szabadságában gyökerezik. Ez a felfogás ma már teljesen elavult ; ma már senki sincs, aki az abszolút indeterminizmus álláspontján volna ; mindenki elismeri, hogy az emberi cselekedet, a legkisebb és legnagyobb egyaránt, tényezők eredője. Minden körülmény, amely bennünket körülvesz, tehát a multunk, a jelenben való környezetünk, mind koefficiens arra, hogy resultatumként előálljanak az emberi cselekedetek és ezek között a bűncselekmények is. Prohászka Ottokár: De nem fizikai résultat um ! Bernolák Nándor: Magától értetődik, — épugy, amint Prohászka Ottokár t. képviselőtársam mondani méltóztatott, — hogy ez a resultatum nem oly egyszerű, mint a természeti világban előállott valamely jelenség. Világos dolog, hogy ha a természeti világban pl. a levegő megtelik párákkal annyira, hogy nehézségük levonzza őket a földre, akkor jönnie kell az esőnek természeti szükségképen. Az az irány, amely kiválóan ilyen természetszerű szükségességet látott a bűntényben, Lombroso iránya volt, mely azt vitatta, hogy miután a bűntett a fizikumnak magának, a testi hajlamoknak olyan kifejezésre jutása, amelyet az ember nem tud ellensúlyozni semmi erkölcsi tényezővel, ennélfogva ellene védekezni csak a test bizonyos izolálásával, esetleg elpusztításával vagy merőben olyan fizikai behatásokkal lehet, mint pl. a botbüntetés is. Tehát az az egyoldalú felfogás, amely merőben materialista alapon állott, igazolni tudta e büntetést. De, mint mondottam, az emberi cselekmény nem ilyen egyszerű rezultátuma a fizikai behatásoknak ; a legkülönbözőbb tényezők gyakorolnak arra hatást. Az úgynevezett kriminálantropologiai iskolán kívül, amely — mondom — a testnek egyszerű és közvetlen megnyilatkozását látta a bűntettben, az a felvilágosodott irány, amelyet először Quetelet és Guerry a múlt század harmincas éveiben alapoztak meg, rámutat arra, hogy főleg a társadalom különböző tényezőinek hatása az, amely a bűntettekben jelentkezik. Ok mint statisztikusok megállapították azt a valamennyiünk előtt ismert, sajátságos tényt, hogy minden esztendőben ugyanannyi büntettet követnek el, mint az előzőben elkövettek és különösebb változást csak akkor észlelhetünk, ha a társadalmi viszonyok is jelentékenyen megváltoztak. Ez tény, amelyet kivétel nélkül mindegyikünk megfigyelhet. E megfigyelések nyomán természetesen az egész büntetőpolitika átalakult. T. i., ha a bűntettben nem egyszerűen gonoszságot, hanem a társadalom behatásainak eredményét látom, ha nem tekintem egyszerűen a fizikum közvetlen megnyilatkozásának sem, akkor nem lehet vele szemben fentartani azt a régi védekezési eszközt sem, amely a régi filozófiai alapokon nyugodott. Később Lacassagne, a hires lyoni orvostanár, majd Tarde Gábor, a Collège de France világszerte nagyhírű professzora, az okok egész sorozatára mutattak rá és különösen Tarde az utánzás titokzatos törvényére, amely az embert elhatározásaiban és igy a bűncselekmények elkövetésében is irányítja. Mikor az emberiség a determinista túlzás alól, amely épugy véglet volt, mint az indeterminista őrület, az u. n. neospiritualisták rámutattak a bűntettek erkölcsi tényezőire is. így aztán kialakult az a felfogás, amely gondolom, egyedül egészséges és amely, az élet tényeivel számolva, azt mondja, hogy minden esetben más körülmények azok, amelyek a bűn-