Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-92
86 A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. éi cselekményekhez vezetnek; állandó tétel csak * egy, hogy a bűncselekmény eredője egyfelől az ember egyéniségének és másfelől az őt körülvevő világnak; az ember egyéniségétől és az őt' körülvevő világtól függ az, hogy a bűncselekmények szaporodnak, vagy csökkennek-e? Prohászka Ottokár : Ugy van. Bernolák Nándor : Ilyen körülmények között én ngy gondolom, teljesen igaza van annak az irányzatnak, amely nem a bűncselekmények szerint különbözteti meg a bűntetteseket és nem aszerint akar büntetéseket alkalmazni, — mint ahogy az előttünk fekvő javaslat is teszi — hanem különbséget tesz a bűnösök osztályai között, az osztályokon belül azok egyénisége között és igy próbál, alkalmaz különböző intézkedéseket. Már most, igen t. Nemzetgyűlés, ha azt kérdezem, hogy milyen körülmények azok, amelyekkel nekünk ma számolnunk kell, annak a beállításnak alapján, amelyet bátor voltam a t. Nemzetgyűlés elé tárni, akkor mindenek előtt rá kell mutatnom arra, hogy nem egészen preciz a javaslat indokolásának az a megállapitása, hogy a kriminalitás emelkedik, mert nem az egész kriminalitás emelkedett, nem minden vonalon emelkedett, hanem csak bizonyos vonatkozásokban lehet ezt az emelkedést tapasztalni. így különösen rendkivüli mértékben emelkedett a - fiatalkorúak kriminalitása . . . Bródy Ernő : Sajnos ! Bernolák Nándor : ... és itt valósággal megdöbbentő adatokat kell a t. Nemzetgyűlés elé tárnom. Bródy Ernő : Az apák a harctéren voltak ! Bernolák Nándor : 1916-ban Budapesten a gyermekbiróság előtt feljelentettek 9342 fiatalkorút. Ezzel szemben Berlinben, amely sokkalta nagyobb Budapestnél, összesen ennek nem is egy harmadát, 2681 fiatalkorút jelentettek fel. (Zaj.) De megdöbbentőbb adatokat is olvasok. Ugyancsak 1916-ban —• sajnos, a legújabb adatokkal nem rendelkezünk eléggé — biróság elé állítottak Angliának 17 legnagyobb városában, beleértve Londont is a maga 6 millió lakosával, összesen 14.400 gyermeket, ezzel szemben Budapesten és Budapest közvetlen környékén 14.256-ot. (Zaj.) Ezeket az adatokat én nem akarom itt részletezni... Bródy Ernő : Halljuk ! Halljuk ! Bernolák Nándor : ... nem akarom fokozni azt a megdöbbentő képet, amely ebből a néhány odavetett számadatból is a t. Nemzetgyűlés elé tárul, de borzasztó elgondolni, hogy itt évenként 14 ezer gyermek és fiatalkorú kerül mostanában a biróság elé, mig azelőtt ehhez képest elenyésző csekély volt ez a kriminalitás. Ha tehát a javaslat a fiatalkorúak kriminalitásának emelkedésére gondol, akkor teljesen igaza volna azoknak, akik ujabb megfelelő védekezést keresnek, ha az eddigi nem vált be. Ezesetre azonn augusztus hó 26-án, csütörtökön. ban rá kell mutatnom, hogy nagyon tévesen keresi az orvoslást a botbüntetésben, mert nem a statisztika adataival, hanem az élet egyes közvetlen, konkrét tényeivel fogom megvilágitani, kikről van szó, mi okozta a fiatalkorúak elzüllését és alkalmas-e a bot ezeknek rnegjavitására. Rupert Rezső : Vissza kell állitani rájuk a régi rendet ! Bernolák Nándor: A háborús idők és a forradalmak megfosztották a fiatalkorúak SZ£tZ"" ezreit a kenyéradó édesatyától, (Igaz ! Ugy van !) elvonták a családtól a tekintélyt és a munka-" adónak is igen sokszor hadba kellett vonulnia. Éveket töltöttek a frontokon vagy hadifogságban. A gyermekek itthon látták a züllést. Bródy Ernő ; Az édesanya nem birt velük ! Bernolák Nándor : Sokszor megtörtént, hogy az édesanya nemcsak nem birt a gyermekeivel, de az életviszonyok, az erkölcsi gyöngeség őt is rossz útra téritették és nem volt erkölcsi ereje, hogy foglalkozzék gyermekeivel. Megtörtént sokszor, hogy pl. itt a nagy városban, az éjjeli mulatóhelyeken egy-egy fiatalkorú naponkint 200—300 koronát keresett, akkor, amikor még ennek a pénznek nagyobb értéke volt, és keresményét nem hazavitte, hogy otthon enyhitsen ezzel a nyomoruságon, hanem miután nem neveltek bele erkölcsi erőt, a pénzt eldorbézolta, szeretőkre költötte, akik értettek hozzá, hogyan kellett az ilyen fiatalembereket megfogni. így züllöttek lejjebb és lejjebb s ma már nemcsak a züllés lejtőjén, hanem annak mélységes örvényében vannak. (Ugy van! a középen.) És voltak egyéb körülmények is. Az éhség, a nyomor, amely a gyöngébb erkölcsi erejű embereket a botlás útjaira vitték. Már a háború előtt is voltak ily esetek Példaképen felemiitek a t. Nemzetgyűlésnek egyet, azon nagyon sok száz közül, amelyet közvetlenül magam ismertem meg. (Halljuk ! Sálijuk!) Kassán elfogtak egy 12 éves fiatalkorút lopás miatt. Megkérdeztük tőle, hogy ki az atyja, ki az anyja? Nem tudta. Iskolába nem járt ? — Nem. — Templomban nem volt ? — Nem. — Hát ki gondozta, ki ruházta? — Senki, uram. Nekem nincs senkim. — Nincs testvéred, barátod ? — Nincs ; egyik községből a másikba járok ; ahol kapok ruhát, ott felöltözöm, ahol nem kapok, ott vagy meztelenül járok, vagy lopok magamnak, ha mód adódik rá. — Miből élsz? —- Hát vagy kapok, vagy lopok. — S ezt olyan természetesen mondotta, mintha ez a két fogalom etikailag teljesen egyenértékű lenne. — És eddig nem bántott a biróság? — Nem, mert nem voltam 12 éves. — Mert hiszen a büntetőjogi határ a 12 esztendőnél kezdődött. Ez a gyermek azután bekerült a fogházba. A régi rend az volt, t. Nemzetgyűlés, hogy az ilyen fiatalkorút két vagy három hétre fogházba vetették és akkor kidobták újra az utcára,
