Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-106
412 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. torolhatja. Ha'hatalmasabb az, Jaki neki a sérelmet okozta, nagyon természetesen nem száll vele harcba, hanem akkor, mert magát mindig elfelejti, mint azt ember maga is, tűribakot keres. Most is eléggé világos a helyzet, eléggé olyan, hogy gondoljunk arra, vájjon ma, amikor ez a magyar nép olyan rengeteget szenvedett, oly nagy katasztrófákon és összeomláson ment keresztül, nem bosszúvágy vezérli-e, vájjon csakugyan az állami szükségletet ismeri-e fel akkor, amikor a törvényhozásnak a hangulatot diktálja, vagy pedig egyszerűen csak lunbakot keres % Kell keresnie t űnbakot, mert hiszen azok ellen, akik a nemzetnek ezt a baját okozzák, a magyar nép harcba nem szállhat, azok sokkal nagyobb erők. Mindenünnen a vae victis halálordítása hangzik felénk, hogy jaj nekünk, mi legyőzöttek vagyunk Természetesen csak azér. lehetünk azok, mert hatalmasabb erők állnak velünk szemben, melyek nekünk diktálták a békét, diktálják a szenvedéseket, diktálják a rossz sorsot. Ebben a rossz sorsunkban tehát -azok ellen, akik ellen fordulnunk kellene, akik hibásak abban, hogy szenvedünk, nem fordulhatunk, mert hatalmasabbak nálunk, keressük tehát a lunbakot. Két ilyen bűnbakot idézett ide a szónokok illusztris, hosszú sora ebben a tárgyalóteremben, a törvényhazás házában : a liberalizmust és a zsidóságot, ezek volnának azok a tényezők, amelyek ennek a nemzetnek a pusztulását, szenvedését okozták, tehát ezek ellen kell védekeznünk. Taszler Béla : Ez tény is ! Ez igy van ! Rupert Rezső : Hivatott ajkak, nagy elmék foglalkoztak itt ezzel a kérdéssel, teritették itt ki előttünk, sőt mondhatnám, le is ezt a két bűnbakot : a liberalizmust és a zsidóságot. Foglalkozott a liberalizmxusal Székesfehérvár képviselője, (Éljenzés a baloldalon.) aki meg is állapította, bpgy libsralizmus hibás abban, hogy a nemzet idáig jutott és aki aztán megjelölte az utat, hogy miként menekedhetünk ki ebből a helyzetből, még pedig abban, hogy ezentúl természetesen nem a liberalizmus elvi irányzatát fogjuk követni, mert Hszen szerinte végzetes hiba lenne ezt követni akkor, amikor ez a liberalizmus, amely a maga idejében jó volt, helyes volt, már kiélte magát, a kötelességét megtette, tehát most már távozhatik. Sőt távoznia is kell, mert ha a liberalizmus irányzata itt továbbra is ur maradna, akkor nemhogy a nemzet regenerálódását, de teljes pusztulását jelentené. F< glalkozott a liberalizmus kérdésével Milotay igen t. képviselőtársam is. ö is ebben jeleli meg a nemzet katasztrófájának az okát, mondván, hogy a liberalizmus uj elnyomáshoz vezetett, megteremtette azt a plutokratikus kapitalista rendet, amely ezt az országot tönkretette, erkölcseit megrontotta, törvényhozását ugy irányította, hogy ennek az országnak el kellett pusztulnia. Én azt hiszem, hogy ezek az illusztris szónokok tévedtek a liberalizmus fogalmának a felfogásában, ök ezt a liberalizmust egyszerűen egynek tekintik a kapitalizmussal, a cőkésrendszerrel. évi szeptember hó 20-án, hétfőn. Szerintük a .liberalizmus a társadalmi életben megfelel a »hajrá«-nak, a gazdasági életben az »aki birja, marja« elvének, szóval a teljesen szabadversenyen alapuló' gazdasági rendnek. Haller István : Ez így is van ! Rupert Rezső: ök ebben látják az ország katasztrófáját : a kapitalizmus lett úrrá az orezigban, a kapitalizmus tette tönkre. Azonban mi valamennyien, talán még azt a képviselőtársunkat sem véve ki, aki itt a tiszta radikális szocialista irányzatot képviseli, a tőkésrendszernek, a kapitalizmusnak az álláspontján állunk, mert hiszen hogy azon állunk, az bizonyos abból, hogy mi a magántulajdon elvét megtámadni nem engedjük. A magántulajdon rendszere pedig a kapitalizmus. Akkor tehát, amikor azonosittatik a liberalizmus a kapitalizmussal és amikor ebben keressük és találjuk meg az országnagy bajait, akkor tulaj donképen ellenmondásba keveredünk, mert a liberalizmus, vagyis a kapitalizmus elvetésével, tulaj don képen megtámadjuk azt a politikai alapot, azt az irányzatot, amelynek szolgálatába szegődtünk, szemben a kommunizmussal, a szocialistarendszerrel, amely nem tűri a kapitalizmust és harcol a kapitalizmus, tehát harcol a magántulajdon rendszere ellen is. Nagy tévedés van azonban abban, hogy a liberalizmus egyúttal kapitalizmust is jelent. A liberalizmus semmi egyé.b, mint a francia forradalom nagy vívmányainak, nagy igényeinek, a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek megvalósítására törekvő politikai rendszernek a kifejezése. A liberalizmus politikai értelemben is, gazdasági értelemben is harcot jelent a szervilizmus, az elnyomás ellen. A liberalizmust legjobban ugy határozhatjuk meg, ha a negatívumát határozzuk meg, t. i. ellentéte a szervilizmusnak. Hiszen igy is jelent meg a praktikus politikában a liberalizmus politikai irányzata akkor, amikor először szolgált pártalakulás alapjául. Az 1811-es cadixi cortesben jelenik meg először a liberalizmus pártja, szemben a szervilizmus pártjával. Ez a liberalizmus volt az egész X T X. század vezető gondolata, a szabadság, egyenlőség és testvériség irányzata. Azonban természetesen ez a liberalizmus nem tudott s X r X. században teljes diadalt aratni. Hiszen a X r X. század legnagyobb, legvégzetesebb tévedése épen az volt, hogy megelégedett a jogban, az alkotmányban és talán a gazdasági élet terén is a formával ; formailag biztosította ezeket a nagy szabadságjogokat, az emberi boldogulás titkának ezeket a varázsigéit, az elvi lehetőséget megadta mindenkinek, de nem adta meg az anyagi lehetőséget. Megvolt a szabadság elvben, teóriában,-de nem volt meg a szabadság a gazdasági javakban. Ennélfogva csak természetes, hogy a liberalizmus összes áldásait maguknak azok szerezhették csak meg, akik egyúttal anyagilag is szabadok, függetlenek voltak. Ennélfogva nem valósulhatott mog semmi más a liberclizmusból, mint a szabadság ugy a politikai, mint a gyakorlati,
