Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

éG8 A Nemzetgyűlés 105, ülése 1920, \ évi szept» hó 18-án, szombaton. részére biztositani fogja, interpellációmtól elállók. Elnök : Ki következik ? Héjj Imre jegyző: Tomori Jenő ! Tomori Jenő'; T. Nemzetgyűlés! Minthogy a mai nap folyamán a honvédelemügyi minister ur intézkedett a földmivelő katonák szabadságolása tárgyában, interpellációmat töröltetni kivánom. Elnök : Ki következik ? Héjj Imre jegyző': Kálmán István! Kálmán István : T. Nemzetgyűlés ! A most elhangzott interpelláció körülbelül ugyanazt a célt szolgálja, mint amelyet az általam előadandó szolgálni kivan és épen azért interpellációm indokolásában nagyon rövid és tárgyilagos leszek. Feltétlenül meg kell azonban tennem, mert hiszen az, amit óhajtok s aminek tárgyában interpellálok, roppant sürgős dolog. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy amikor a második gabonarendeletet kiadták, a kilencesbizottság már működött. Hogy akkor az a kilencesbizottság rendeli e-e el, vagy fogadta-e el, azt nem tudom, de tény, hogy határozatba ment, hogy próbaképen három hónapra az ellátatlanok gabonát fognak kapni. Én, aki csak akkor tartózkodtam Pesten, amikor a kötelességem ide köt, de egyéb dolgaim miatt máskor hazautazom és sokat járok a vidéken, láttam, hogy rendkivüli megnyugvást keltett ez a nép közt, mert hiszen az emberek már előre tudták, hogy ez óriási segitség lesz reájuk nézve és nem fognak majd abba a helyzetbe kerülni, hogy élvezhetetlen kenyeret kelljen enniök. Ezt várták. Egyes t. képviselőtársaim interpelláltak már, hogy augusztus 15-e óta a vidéken ellátatlanok az emberek. Én az ellenkezőjét állitom. Én azt állitom, hogy a vidéken július 15. óta ellátatlanok az emberek, július 15-e óta nem segitettek rajtuk a hatóságuk. A falun már előre tudták azt, amit itt Szabó t. képviselőtársam bemutatott, mert a falusi gEzdaember tudja, hogy amikor sok eső van és kicsirázik a gabona, akkor abból kenyeret sütni rendkivül nehéz és csak azok tudnak belőle kenyeret sütni, akiknek e téren régi tapasztalataik vannak. De van itt még egy hiba. A hiba pedig legnagyobb részben az, hogy mig azelőtt a csalókat, akik rossz élelmiszereket adtak, megbüntették, hogy míg azelőtt az, aki a búzát 82%-ban őrölte ki

t bűncselekményt követett el és az élelmiszercsalás volt, addig ma a kormány maga elrendeli, hogy aki nem őrli ki minimális 80%-kal a rozsot, azt megbütetik, kérdőre vonják, arra a legnagyobb büntetést szabják ki. Épen a múlt héten, hogy otthon voltam, jöttek hozzám egy község nevében, átadtak nekem egy felterjesztést a közélelmezési minister úrhoz és kvázi utasitottak arra, hogy interpelláljak, ,vagy eszközöljem ki, hogy a küldöttség feljöhessen a közélelmezésügyi ministerhez, mert ők jó közélelmezést akarnak. Azt mondtam nekik : édes barátaim, jó közél el mezest most ne várjanak, mert hiszen amikor közélelmezésügyi ministerium van, az azt jelenti, hogy nincs jó közélelmezés. A közélelmezésügyi ministerium legfeljebb csak célszerűbben csinálhat meg valamit, igazságosabban oszthatja el a készleteket, de olyan nagyot ne várjanak tőle. Lebeszéltem őket, hogy küldöttségileg jöjjenek fel Budapestre, Ígérve, hogy amit lehet, meg fogok csinálni. Átadtam a közélelmezésügyi minister urnák felterjesztésüket, levelüket sérelmük orvoslása végett, mely levélben a következők voltak : A község tizenöt kilométerre van a falutól. A község ellátatlanjai és maga a község is szivesen vette, hogy gabonával fogják ellátni a helybeli fölöslegből az ellátatlanokat és nem szóltak mindaddig, amig a községből az egész gabonát ki nem akarták vinni. Amikor erre nézve intézkedés történt, akkor természetesen elkezdtek ide-oda tétovázni,hogy lehetőség szerint visszatartsák a gabonát, nehogy az az óriási dolog történjék meg, hogy besétáltassák a gabonát Budapestre és Budapestről visszasétáltassák a lisztet, melyet óriási drágán kell majd megfizetni, ( Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Mikor ezt a levelet átadtam a közélelmezésügyi minister urnák, azt a célt akartam vele szolgálni, hogy ne töltsünk vele sok időt, hanem gyorsan történjék segitség. Most azt irják, hogy adják ki három hónapra a gabonát ott helyben. Van egy malmuk, amelyen megőrlik, de nem 82%-ra, hanem 72%-ra vagy 70%-ra, mert csak akkor marad korpa. Van nekünk — irják —tyúkunk, libánk, malacunk és már egy év óta nem kaptunk korpát, összesen 290 kilogramm korpát kapott a 6000 lakossal biró község a Korpaközponlból. Tessék elképzelni, hogy az a szegény napszámosember, aki baromfi nélkül nem tud élni, mert húst a mészárosnál nem vehet, maholnap abban a helyzetben van, különösen ősszel, amikor minden egyéb őszi, vagy nyári terménye elfogy, hogy nincs korpája és nem tudja a baromfiát etetni. Azóta nem volt módomban a közélelmezésügyi minister úrral érintkezni, de hogy holnap, amikor hazamegyek, valami választ vihessek már ezen embereknek, kénytelen vagyok a közélelmezésügyi minisler úrhoz interpellációt intézni. Ez alkalommal röviden utalok Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam múlt heti interpellációjára, melyben a tüzelőanyagról interpellált és azt mondta, hogy a fix fizetésű emberek maholnap nem tudnak télire tüzelőanyagot kapni. Vétkezik ma az, aki a társadalmi osztályok egyikét vagy másikát egymásra uszitja. Oly lehetetlen állapotban van ma az országban minden társadalmi osztály, hogy igazán inkább el kellene simítani az ellentéteket, nem pedig egymásra uszitani az embereket. Ez nagy vétek. A fix-fizetéses emberekről lévén szó, megjegyzem, hogy én vidéken gazdálkodom és látom, hogy van ott egy osztály, a földmivelőosztály, amelynek semmiféle fix-fizetése a világon nincs, amelynek nincs gabonája, nincs a világon semmije, egyik napról tengődik a másikra. Ezzel az osztállyal a kormány a legkevesebbet törődött, magára hagyta, pedig ez az a