Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920, évi szept. hó 18-ÓM, szombaton. 409 társadalmi réteg, melyhez akkor, amikor nagyobb dolgokról van szó, szivesen fordulunk, de gondoskodni eddig még nem gondoskodtak róla és ez az a társadalmi réteg, mely kitartott annak idején, s mely legfeljebb csak pár napra sodródott bele a forradalomba tudatlanságánál fogva, de amely •nem volt kommunista, nem volt internacionalista, hanem rögtön észre tért, mert ha nem tért volna észre, ebből óriási zavarok támadtak volna a termelésben, amelyek nem következtek be. Ezek az emberek szenvednek és .nincs senki, aki velük törődnék. Ha ők még kenyerüket sem kapják meg, annak nagyon szomorú követvezményei lehetnek. Epen ezért, mert olyan sürgősnek látom ez irányban a segitséget, a következő interpellációt intézem a közélelmezésügyi minister úrhoz (olvasta) : »Hajlandó-e a közélelmezésügyi minister ur intézkedni, hogy a falu? i .ellátatlanok a kilences t izottság által javasolt, illetőleg elfogadott háromhavi szükségletét g*abonában a helyi készletekből adja ki ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Ki következik ? Héjj Imre jegyző: Kálmán István második interpellációja ! Kálmán István : T. Nemzetgyűlés ! A jó termelésnek, vagy a többtermelésnek ekő feltétele az, hogy vetőmag legyen a kellő időben, hogy az a kellő időben a földre keiii.heisen. Én körülbelül 12 év óta gazdasági iudósiíó vagyok és a többek közt azzal is foglalkoztam, hogy a szükségletek beszerzésénél segitségére voltam a népnek és jelentéseke G terjesztettem fel a kormányhoz. Most a háborús időben is megcsináltam ezt, de láttam, hogy eredménytelen maradt minden előterjesztésem, sőt megtörtént az, hogy a márciusban elvetendő árpa c május végén küldték le vetőmagként. Ugyanígy megtörtént az őszi vetőmagnál is, hogy az őszibuza-vetőmagot, amelyet legkésőbb október közepére el kell vetni, november közepére küldték meg. Most különösen, amikor kényszerbérletekről beszélünk, most, amikor óriási tárgyalások vannak, majdnem veszekedések arról, hogy ezt igenis meg kell csinálni, rendkívüli fontossága van annak, hogy mielőtt még hazamegyünk, kinn a vidéken, a kisgazdák, akik földet fognak majd kapni és akiknek már földjük van, de nem bírnak vetőmaghoz jutni, vetőmaghoz jussanak. Például itt van egy levél, amelyet majd fel fogok olvasni, hogy már ezelőtt két hónappal befizették vetőmagra a szükséges összeget az Országos Központi Hitelszövetkezethez — miután az volt jelezve, hogy oda fizessék be — és azóta a községi elöljáróság hiába jár vetőmag után, egyik helyről a másikra küldik és ki vannak téve annak, hogy odajutnak, hogy októberben vagy novemberben nem fognak vetni tudni. Ez a kérdés a közgazdasági életünkben nagyon fontos, különösen a mostani viszonyok között, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. amikor azt mondják, hogy az egyik osztály : a termelőositály szándékosan nem vet, a másik pedig azért nem vet, mert nincs mit vetni, ( Ugy van! jobbfelöl.) Megtörtént, hogy tőlünk elhozták a gabonát Budapestre és aztán ugyanazt a gabonát visszaküldték. Orbók Attila: Sokkal drágábban. Kálmán István : A gabona megdrágult az ide-oda szállítással, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy teljesen feleileges dolgot csináltak.m Visszaemlékezem egy esetre, amikor a kommunizmus idején egy termelőbiztos kijött hozzám és azt mondta, hogy szociáils gazdálkodást kell csinálni. E kijelentésénél akkor jót nevettem, mert én már harminc év óta szociális és célszerű gazdálkodást folytatok. Olyan ember mondja ezt nekem. aki sohasem dolgozott. Igen megszívlelendőnek tartom tehát, hogy a gabonát a helji szükséglet elől ne v gyek el és ne sétáltassák Budapestre, hogy aztán onnan ismét visszaszállítsák, mert nincs az ilyen szállításokhoz sem elegendő kocsi, sem megfelelő jó zsák, óriási drága lett minden, fuvart nem lehet kapni, egy igásló, amely pedig azelőtt csak 180 korona volt, belekerül most húszezer koronába. A nép kapkcd, nem ugy van, mint azelőtt, amikor félóra alatt megvette azt, ami után ma öt napig is kell járni. Öriási baj tehát, hogy vetőmagról nem gondoskodnak kellőképen. Eel fogok olvasni egy levelet, ezt az a község küldte hozzám, amely 150 mm. vetőmagra a szükséges pénzt befizette és a vetőmagot a mai napig sem kapta meg. Előbb deputációval akartak feljönni ebben az ügyben, de én azt mondottam nekik, hogy ne töltsék ezzel az időt, hanem menjenek az Áruforgalmihoz és a vármegyéhez, és rrajd meglátjuk előbb, hogy azok mit csinálnak. Felolvasom ezt a levelet, méltóztassanak meghallgatni (olvassa) : »Az Áruforgalmi rt.-nál eljártunk. Hi ven a régi szokáshoz, a bírót elküldöttek két-három helyre, csak azért, hogy a nyakukról lerázzák, de vetőmag nincsen. Tisztelettel kérjül a képviselő urat, legyen szíves utána járni ügyünknek és a Haraszton levő gabonából kiutaltatni. Elérthetetlen igazságtatalanság lenne, ha nem kapnánk vetőmagot csak azért, mert a rendeletnek eleget téve Czukortól — ez egy helybeli nagybirtokos — azonnal elszállítottuk a vetésre alkalmas búzát.« Orbók Attila : Nagyon naiv emberek lehetnek, ha azt hiszik, hogy igy boldogulnak. Kálmán István : »Mi siettünk segíteni a kormányon, hogy [a legki i'.ikusabb időben a közélelmezés fenn ne akadjon s most az érte az elismerés, hogy a község vetőmag nélkül marad. A vetőmé g árát az Országos Központi Hitelszövetkezethez űzettük be, 145 métermázsát à 700 korona. A földír Ívelésügyb

en a vármegyéhez utasítják az embert, mert a vármegye résnére kiutaltak 30 vagont, de abból rri nem kaphatunk másfél vagont, tehát ezzel nincs rajtunk segítve, ha 20—30 métermázsát 52