Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

32 A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. év n augusztus hó 26-án, csütörtökön. az erkölcsöket eldurvította, a népen elverni a'port, mert én megszavazom a botbüntétést abban a pillanatban, mihelyt minden olyan politikusunkra, aki ezt a vér özönt megindította s aki ezt idejében megállítani nem tudta, aki a magyar vért pazarolta, ötven botot vernek. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Abban a pillanatban megszavazom azt is, bogy botozzák meg azt a szegény zsellérembert is, aki esetleg nem kapott arató munkát és a szomszédnak egy rucáját áthúzza a kerítésen (Mozgás.) A t. előadó ur, aki — el kell ismerni — ezt a nagyon torzszülött javaslatot igazán nagyon nagy vervvel és nagyon szépen igyekezett itt képviselni, azt mondta, hogy a jogi szempontokat nem lehet tekintetbe venni, mert itt a praktikusság szempontja a döntő. Ha ez igy áll, akkor megtörténhetik az, hogy egyszer majd jön ide valami politikai párt, és ha lesz egy olyan ellenzék, amely nagyon lármázni fog, ez a hatalmon lévő pjlitikai párt azt fogja mondani : Jogi szempontokat nem veszünk tekintetbe, praktikus szempontok kellenek — és a párt a házszabályokba beiktatja a botbüntetést. (Derültség a jobboldalon.) Somogyi István előadó : Néha nem volna rossz ! Orbók Attila : Amint méltóztatnak hallani, az előadó ur szerint nem lenne rossz. Az én érzésem szerint ezek után az előadó urnák utalnám ki az elsőt. Somogyi István előadó: Ha megérdemelném, tessék. Elnök : Kérem, méltóztassék tartózkodni az ilyen megjegyzésektől. Gondolom, hogy a képviselő urnák is igen fájdalmas lenne, ha ugyanazt kívánná az előadó ur és ez valóban végrehajtatnék. (Derültség.) v ' Orbók Attila-: Bocsánatot kérek, ez a közbeszólás önkénytelenül kiváltotta ezt a meggondolatlan kijelentést. Jellemző a botbüntetésnek a büntetőjogi szempontból való hasznosságára az, hogy ez a Nemzetgyűlés már megszavazott egy botbüntetést az árdrágítókra vonatkozólag és a bíróság már azóta sok árdrágítót elitélt, azonban botbüntetést még egyikre sem szabott ki. Hornyánszky Zoltán: Diszkrecionális jog! Orbók Attila: Az a biróság pedig, kivált a magyar biróság, mindenkor feladatának magaslatán állt. Hát minek hozzunk mi olyan törvényt, amely törvény meghozásával a külföld, a nép előtt valósággal kompromittáljuk magunkat, amikor a magyar biróság azt ugy sem alkalmazza ? (Mozgás.) Igazán nem értem, miért érdemes azt a nagy kockázatot reszkírozni, hogy a külföld előtt kompromittáljuk magunkat egy olyan törvénnyel, amelyet, szerény véleményem szerint, a biróság ezután sem fog alkalmazni, mint ahogy nem alkalmazta a bot büntetést az árdrágítóknál sem. Én azt hiszem, a botbüntetés helyett sokkalta hatályosabban fogjuk megvédelmezni a személyiséget, az erkölcsiséget és a vagyont akkor, ha botozni azt a gyermeket, mint eddig, mert ez bevett büntetési mód, megszokott dolog lesz» Ugyanígy az a szülő, ha kissé. durvább lelkű, műveletlenebb ember, és azt látja, hogy esetleg őt vagy valamelyik ismerősét megbotozzák, vagy azt látja, hogy ez szokásos dolog, ez is botozni fogja gyermekét sans gêne. Nekünk pedig a jövő generációra is kell gondolnunk mindig, ha törvényt hozunk és én társadalmi szempontból, pedagógiai kihatásaiban veszedelmet látok a botbüntetés behozásában. Henzer István t. képviselőtársam igen oko* ; san megjegyezte, hogy vájjon mit fog mondani a külföld, ha mi a bot büntetést behozzuk. Én a két • forradalom idején hivatalos megbízatással —• a közös külügyministerium megbízásából — kinn voltam Svájcban, ahol egy évet töltöttem és ott láttam, hogy a cseh, oláh, jugoszláv sajtóirodák : é» propaganda-irodák hogyan dolgoztak ellenünk. ' Elég volt ott a legkisebb gyanú, elég volt egy hajszálnyi kilengése a dolgoknak, hogy azt mind- : járt felfújják európai botránnyá. Ebben az esetben is igy lesz. Ha mi a botbüntetést most megszavaz- ', zuk, akkor ezek a sajtóirodák gondoskodni fognak arról, hogy az egész külföld sajtója, különösen az ellenséges sajtó, valósággal üdvrivalgással ordítsa : íme, ugy-e megírtuk, megmondtuk, hogy Magyarország egy barbár állam, amely a nemzetiségeket ! is elnyomta, megérdemelte, hogy darabokra szag- i gassák. Nem lehet egy kis büntetőjogi kirándulás ; kedvéért ilyen hatalmas, nagy érdekeket koc- I káztatni. Vannak képviselőtársaim, akik jóhiszeműen ! azt mondják^ hogy ne törődjünk a külfölddel, j Önérzetes, bátor magyar emberek vagyunk, fü- ; tyülünk a külföldre, nem szorulunk rájuk, meg- • élünk a magunk kenyerén. Én azonban Magyar- • országot nem látom ma olyan erősnek és hatal- ; másnak, hogy a külföld közvéleményét egész egy- ; szerűen negligálhatnék. Gazdasági téren nagyon sok tekintetben rá vagyunk szorulva a külföldre, [ de rá vagyunk szorulva külpolitikai téren is, j mert nem pengethetjük a sarkantyúnkat ; a háború ; mindig ultima ratio rerum volt, nekünk mindent ( el kell követnünk, hogy a külföldet a magunk iga- ! zárói meggyőzzük és a külföld közvéleményének meggyőzése utján nyerjük vissza elvesztett területeinket. / Én egyáltalán nem tudom megérteni, hogy bogy kerülhetett ez a javaslat ez elé a Nemzet- ; gyűlés elé. Nem tudom megérteni azért, mert mi • mindnyájan gyönyörű jelszavakkal és gyönyörű programmal jöttünk ide. Mi idejöttünk a nemzeti-, a keresztény kurzus jelszavával és a kereszténység a szeretetet, a bűnbocsánatot jelenti és nem a •botot. Nem lehet azt mondani, amint itt § javaslatban van, hogy eldurvultak az erkölcsök, tehát most elő kell venni a régi szolgabírói világból a. derest és arra kell ráhúznunk a magyar népet, illetve a magyar népből azokat, akik a gazdasági nyomorúság vagy egyéb okok következtében. -eltévelyednek. Nem lehet t. i. a háborúért, amelyj