Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

378 A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. 'hó 17-én, pénteken. jótetszésen alapuló szabad akarat kezdtek előtérbe nyomulni. Az általános elernyedésből nem lehetett kikapcsolni a mi nemzeti szellemi, erkölcsi életünket sem. A nagy és általános leromlást előidéző okok és szálak nagyszámnak és messze visszanyúlnak. A historikusok nagyon jól tudják, hogy nagy történelmi események nem jelentkeznek váratlanul, azoknak az okai messze visszanyúlnak és igen nagyszámuak. Az a nagy földrengés, amely nemzetünket a forradalmi viharok között érte, szintén nem vezethető vissza pusztán csak egyetlen egy okra. Én, t. Nemzetgyűlés, csak két dolgot említek fel egész röviden, amelyek ezzel a törvényjavaslattal, nézetem szerint, összefüggésben állanak. T. Nemzetgyűlés! A nemzeti érdeknek ós közelebbről a magyar nemzet szellemi és erkölcsi életének fenyegető veszedelme, amint itt már többször is megjegyezték, a zsidó intellektualizmusnak túlsúlya. A zsidóság, ez közismert tény, elözönlötte a mi iskoláinkat, középiskoláinkat, felső iskoláinkat, egyetemeinket, és az egyes értelmiségi, kereseti és megélhetési pályákon feltétlenül domináló szerepet nyert. (Vgyvan!) Egész őszintén megvallom, t. Nemzetgyűlés, hogy én nem látnék ebben semmiféle veszedelmet akkor, ha a zsidóság a magyarságnak történelmi múltjából táplálkoznék, ha a magyar nemzeti tradiciókhoz"aleghivebpen, legőszintébben ragaszkodnak, ha a magyar nemzeti léleknek habitusát, egész érzését, gondolatvilágát izig, vérig magáévá tenné. De,t. Nemzetgyűlés, mit mutat az egyetemes történet ? Az egyetemes történelem azt mutatja, hogy a zsidóságnak valláserkölcsi ^ felfogása, egész élet- és világnézete, faji sajátsága jellemvonásai éles ellentétben állanak a világ keresztény népeinek, nemzeteinek történelmi fejlődésévei. Annyira éles az ellentét, hogy nemcsak a teljes beilleszkedés válik lehetetlenné, hanem az áthidalás is. t. Nemzetgyűlés, úgyszólván teljes lehetetlenné válik. Az ellentétek, mint mondani szokták, a modern zsidóknál talán eliminálódnak ? Oh nem, távolról sem. ' A modern zsidóknál ezek az ellentétek csak látszólag szűntek meg. Ami pedig magának a kikeresztelkedésnek tényét illeti, nem óhajtom senkinek jobb meggyőződésre jutását sérteni, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy a megkeresztelkedéssel, a keresztvízzel faji sajátságokat, a léleknek alaptermészetét eltüntetni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) A régi, a diasporában élő zsidóság történetétől egészen a jelenkorig azt látjuk, hogy a választott nép a maga szétszórtságában nagy küzdelmet folytat létének megmentéseért és uralmának biztosításáért. Ezt a zsidóság épen szétszórtságánál fogva egészen természetesen csakis internacionalista alapon véli megoldhatónak. Épen ennek az elvnek az alapján tud belekapcsolódni a zsidóság a marxista munkásmozgalomba, mely az állami és nemzeti élet kereteinek szétbontásával ködképek után bolyong. A valódi keresztény nemzeti állam a zsidóság faji és nemzeti létének legnagyobb akadálya. És hogy ez tényleg igy van, azt láthatjuk abból a küzdelemből, amit a zsidóság a keresztény nemzeti államok élete ellen folytat nemcsak azoknak békés korszakában, hanem még inkább feltünőleg a keresztény nemzeti államok válságos korszakának idején. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő a végéhez közeledik, már csak 2 perc van hátra és még határozni is kell a tanácskozási idő meghosszabbításáról. Szücs Dezső : Azonnal befejezem. Ezt, t. Nemzetgyűlés, az élesenlátók megfigyelhették. Nem térek rá most arra, különösen az elnöki figyelmeztetés után, hogy a sajtóra, az irodalomra és a művészetre a mi nemzetünk életének keretein belül mikép nyomta rá a zsidóság a maga lelkének a bélyegét, miként akarta a magyar nemzeti irodalomba, a sajtóba és a művészetbe beleplántálni a saját pszichéjét. T. Nemzetgyűlés! A zsidóság nagyon jól tudta azt, hogyha ezt a magyar népet sikerül rávezetni arra az útra, amelyet a magáénak vall és létének alapjául ismer el, akkor az ő küzdelmének sikere biztosítva van. Nem utalok másra, csak arra, hogy az irodalomban tendenciózusan hogyan és mikép állították be igen sokszor az egyszerű magyar földmivest, hogyan változtatták meg ennek a nemzetnek külső és bebő életét, hogyan változtatták meg ennek a nemzetnek, illetőleg a nemzet tagjainak magatartását, modorát. Itt ők egy csapásra két legyet ütöttek. Mert elsősorban ezekkel a tendenciózus beállításokkal elérték azt, hogy a nemzetnek alkotó tagjai közül egyesek elégedetlenekké váltak és talán meglazították azt a kapcsolatot, amely egyeseket a nemzethez fűzött, másfelől pedig ez a dolog nekik igen jól jövedelmezett. Én e kérdésre vonatkozólag elsősorban azt jegyzem meg, hogy a kommunizmus bukása után az a politikai társulás, amelynek tagjai egyáltalában nem nevezhetők antiszemitáknak s amelyben helyet foglalnak a forradalom .előtti Magyarország politikai életének vezéregyéniségei, ez a politikai társulás állapította meg azt, hogy a magyarországi zsidóság nagy része nemzeti érdekeink szempontjából megbízhatatlannak bizonyult. (Ugy van! a baloldalon.) A másik, amit megjegyezni kívánok, az, hogy a zsidó léleknek örökös vibrálása, szüntelen elégedetlensége és nyugtalansága olyan kisebbnagyobb kilengésekre hajlandó, amelyek idegen ösvényre, idegen istenek imádására akarták vonzani a magyar népet is. (Ugy van! half elöl.) Ezt lehetett tapasztalni nemcsak a felnőtt, az iskola porát már lerázott u. n. zsidó intellectuel-eknél, de ezt lehetett tapasztalni az iskolák padjaiban ülő zsidó tanulóknál, ifjaknál is. Nem is említve azt a romboló munkát, amelyet pl. a zsidó egye-