Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken, 379 temi hallgatók, kifejtettek, én azt láttam is, hogy mikép próbálták meg a középiskolákban a külön faji szervezkedést, Láttam azt is, hogy mikép vitték be a középiskolai önképzőkörökbe a defaitista szellemet. Erről elég ennyi. Nemzeti, szellemi és erkölcsi életünk aláhanyatlásánál meg kell említenem azt, hogy a mi ellentálló képességünk folytonos csökkenésének egyik oka a mi tömegoktatásunkban és tömegnevelésünkben rejlik. A jövő nemzedékben rejlő nagy szellemi és erkölcsi erőknek, energiáknak kifejlesztésére nálunk kevés gondot fordítottak. Különösen az alsóbbfoku iskolákban, de egyéb iskolanemeknél is tapasztalható volt az, hogy az igen sok tanuló gyermekben és ifjúban rejlő szellemi és erkölcsi tartalmat nem ragadták meg, hanem az jóformán holt erő maradt, amely idővel azután elkallódott. A belső, lelki fejlődés nemcsak azt követeli meg, hogy a szellemi és az erkölcsi erő kvantitatív növeltessenek, hanem megköveteli azt is, hogy azok a belső erők kvalitatív is kiművelve legyenek, formát találjanak. Ugyanez áll pl. a testi nevelésre is. Nem elég csak pl. gondolatokat termelnünk, hanem azokat a gondolatokat, ugyebár, megfelelő szép formákba, köntösbe, szavakba is kell öltöztetni. Levonva már most az elmondottakból a következtetést, azt mondhatjuk, hogy a mi oktatásunkban és nevelésünkben nem a tanuló gyermeken volt a súlypont, hanem az általános egészen, szem elől tévesztve azt, hogy nem mindenkinél egy for ira a belső, lelki konstrukció, s ezért az oktató és nevelő munka hatása alatt nem minden lélekben egyszerre váltódik ki a haladást mutató eredmény. Vannak anyagok, amelyek csak több és erősebb vésőütésre nyernek formát és tartalmat. így van ez az oktatásban és a nevelésben is. S akik ezt szem elől tévesztik, azok az egyéni nevelés nehéz, fáradtságos, de szép eredményt biztosító munkáját elhanyagolják, aminek következtében erős. nagy egyéniségek nem fognak előállni, hanem u. n; könnyű emberek, pehelysúlyuak, akikben kezdeményező, alkotó szellem és erő nincs. Az a tömegoktatás és nevelés termeli azokat az egyéneket, akik mindig tudnak úszni az árral, akik mindig tudnak haladni az uralkodó széllel. Annál gyengébb egy nemzet, mennél kevesebb a nemzet alkotó tagjai között az irányt, eszmét, fogalmat jelentő nagy és erős egyéniség. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani, mert e szempotok nélkül a jelen törvényjavaslat alaposan nem is bírálható meg. Ez a törvényjavaslat, az én szerény nézetem szerint, nem más, mint egy nemzetvédelmi törvényjavaslat. A kérdés már most csak az, hogy azok az elvek, amelyek ebben a törvényjavaslatban kontemplálva vannak, hogyan állják meg a gyakorlatban a helyüket. Sok vélemény hangzott már el erről a törvényjavaslatról nemcsak itt e Házban, hanem a Házon kivül is ; sok nézet látott már napvilágot szóban is, írásban is. Némelyek sikraszálltak e törvényjavaslat ellen a kultúra és a liberalizmus nevében. Felhozták a tanszabadság nagy, egyetemes alaptörvényének megsértését, reakciósnak nevezték el ezt a törvényjavaslatot, mert nem tiszteli az emberi jogokat, különbséget tesz állampolgárok között stb. Hát ezek a feljajdulások arról az ellenséges frontról származtak, amely tüzet szórt mindig a nemzeti érdekeket szolgáló törekvésekre. Negativ álláspontot foglalnak el és elfelejtenek pozitív utat mutatni arra, hogy hogyan és miképen történjék a magyar nemzet intellektuális túlsúlyának megteremtése s ennek a túlsúlynak minden téren való biztosítása. A liberalizmus és a kultúra nevében beszélő nagyhangú — kénytelen vagyok azt mondani — hamis apostolok (Ugy van! balfelöl.) nem kiabáltak évtizedekkel ezelőtt, amikor a nemzet egyetemes pusztulása megkezdődött, akkor nem mondották, hogy fogjunk pozitív munkához a magyar nemzet megmentése érdekében. (Ugy van! balfelöl,) Elnök : Már egy negyed órája múlt, hogy a-t. képviselő urat bátor voltam arra figyelmeztetni, hogy fogja lehetőleg rövidre beszédét. Méltóztassék figyelembe venni, hogy még egy határozatot is hoznunk kell Szücs Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Elhagyom beszédemnek egy jó részét. Antikulturálisnak nevezték ezt a törvényjavaslatot többen. Én kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat egyenesen liberális. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől) Engedjék meg nekem, hogy egész röviden csak két dolgot hozzak fel erre vonatkozólag. Áz ellenséges erők fegyvertárában helyet foglal az az érv is, hogy ezt a törvényjavaslatot a közhangulat vitte bele a politikába, ha ez igy volna, t. Nemzetgyűlés, akkor a nemzet széles köreiben megnyilvánuló elégedetlenség nem mondaná azt, hogy e törvényjavaslat nem emelt határozott erős bástyákat a keresztény nemzeti irányzat biztosítására, amely irányzatok pedig nem a politika propagálta bele a tömegekbe, hanem az az irányzat, a tények, a viszonyok szükségszerű következménye volt. Ha én a tömeghangulatot tekintem, akkor meg kell állapitanom, hogy az általában nem kifejezője annak a nemzeti akaratnak, amely a nagy tömegek lelkében vágyak és óhajok alakjában él. Ami pedig a tömeghangulatot illeti, erre vonatkozólag az én meggyőződésem és felfogásom az, ami a hires angol államférfiunak, egyúttal kritikusnak és hírlapírónak Murleynek Robespierreről irott tanulmányában található meg, t. i., hogy a tömegindulat, a tömeghangulat nem mindig legilletékesebb bírája ezeknek az eszközöknek, amelyek sorsa megjavítását célozzák. (Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) 48*