Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

A Nemzetgyűlés 92. ülése Í920. évi augusztus hó 26-án, csütörtökön. '»1 Rupert Rezső: Nem lehet feltételezni azt, hogy visszaél ! Somogyi István előadó : Természetes ! Henzer István : Én azt hiszem, van itt több törvényjavaslat, amelyet előbb kellett volna tárgyalni, mint ezt. (Ugy van ! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy mikor képviselőjelöltek voltunk és kimentünk a kerületbe, nem azt hirdettük, hogy a botbüntetést hozzuk be az országgyűlésen . . . Somogyi István előadó: Ezt is mondottuk! Henzer István : . . . hanem hogy megalkotjuk a földreformot, a fokozatos adórendszert és sok olyan szociális törvényt, amely a nemzetnek és a népnek javára szolgál. Sajnos, hogy ilyen aprócseprő törvényjavaslatokkal töltjük el az időt, s az, ami tulaj donképen sarkalatos pontja volt a mi programmunknak, mindig háttérbe került. Azt hiszem, ha akármelyik képviselőtársam kiment volna a kerületébe és azt hirdette volna, hogy legelőször a botbüntetést szavazza meg, akkor biztosan kiverték volna rögtön a faluból. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang balfelől : Ott, ahol a kisgazda is fél !) Nem akarom szavazatomat bővebben megindokolni, mert előttem szóló t. képviselőtársaim már elég bőven megindokolták, hogy mik az aggályaik, hogy miért nem szavazzák meg ezt a törvényjavailatot. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, hogy a javaslatot vessük el és ne szavazzuk meg. (Helyeslés jobbfelől.) Épen a legutóbbi időben is egy érdekes hirt hallottam. Az egyik pénzügyigazgatóság azt a javaslatot terjesztette be, hogy a dohánytermelésnél elkövetett kihágásokat szintén botbüntetéssel sújtsák. (Derültség.) Ugy tudom, hogy az elmúlt időben az a pénzügyőr, aki egy ilyen csempészt elfogott, 50%-át kapta a büntetésnek. Nem tudom, hogy esne neki az, ha az ezen törvényjavaslatban meghatározott büntetés 50%-át szintén ő kapná. (Élénk derültség.) Nem vagyok nagy szónok, azért nem akarom a képviselőház türelmét hosszasan igénybe venni, hanem arra kérem, hogy nagyon fontoljuk meg a dolgot, — hiszen nagyon sok ellenérvet lehetne ez ellen felhozni — és ezt a törvényjavaslatot ne szavazzuk meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző : Orbók Attila ! Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok ezzel a deres javaslattal hosszasabban foglalkozni, annál kevésbbé, mert tegnap történeti és jogi alapon igen érdekesen és részletesen kifejtették Bródy Ernő és Kupert Rezső t. képviselőtársaim azt, hogy ez a javaslat egyáltalában nem felel meg a célnak és sokkal inkább szégyenére válnék ennek a Nemzetgyűlésnek, mint hasznára az országnak, ha ezt a javaslatot megszavaznók. Én a javaslatot illetőleg csak néhány olyan szempontot akarok felhozni, amely szempontokról még eddig említés nem történt. Én e javaslatot mindjárt a cinében támadom meg, amennyiben a javaslat címe : »A vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről.« Én mint jogászember, aki büntetőjoggal különösen előszeretettel foglalkoztam, tagadom, hogy ez a büntetőjogi védelem hatályosabb lenne, mint a fogház- vagy a börtönbüntetés. Tagadom ezt, mert ha Enrico Ferri, Lombroso, Baccaria, az indeterminista és determinista büntető jogászok munkáit átnézzük, azt fogjuk találni, hogy az ellentétes világnézetű büntetőjogászok mind megegyeznek abban, hogy csak az a büntetés hatályos, amelynek a processzusa hosszabb ideig tartó. Egy rövid idő alatt lefolyó büntetésnél, még ha a legsúlyosabb is, — sok esetben még a hirtelen agyonlövetésnél is — sokkal hatásosabb, — a hatás alatt értem a közvéleményre való hatást — sokkal elrettentőbb hatású pl. egy hosszabb processzusu büntetés, amely hosszabb ideig tart és hosszabb időn keresztül hat a közvéleményre. Ha pl. valakit lecsuknak ötévi börtönre és öt eesz tendőn keresztül mindenki tudja, róla, hogy a börtönben ül egy bűnért, ez sokkalta elrettentőbb hatású, mint az, ha valaki egyszerűen besétál a fogház udvarára, ott a háta körül rámérnek 25 botot, amit esetleg egy erősebb fizikumú ember hamarosan kihever, azután kijön a fogház udvaráról, túlesett a büntetésen s egy hét múlva el is felejtik, hogy az illető 25 botot kapott, vagy az illető elmegy más városba és bűnözik tovább. Egyébként hivatkozhatom Kossuth Lajosnak az érveire is, aki 1848-ban »Válasz Széchenyi István grófnak« című iratában azt mondja a botbüntetésről (olvassa) : »Jogtalan és célszerűtlen, mert nem ja vit ja a bűnöst, nem oktat másokat, a bűnöst nemcsak el nem rettenti,"sőt legtöbb esetben még fásultabb, edzettebb gonosztevővé változtatja. Másokra elrettentő például egyáltalán nem hat.« Hivatkozott ezenkívül Kossuth Lajcs arra, hogy ha valahol, bizonyára minálunk javasolják a körülmények a botozás eltörlését, minthogy a büntetésnek ezen neme nemcsak a szégyen bélyegét veszítette el, hanem régen bizonyos fásult hetykeséget szült, úgyhogy a botnak szisszenés nélkül kiállása már erényszámba megy. így érvelt Kossuth Lajos, akinek ragyogó elméje, sokoldalú, nagyszerű tudása és zsenialitása nekünk, azt hiszem, még egy büntetőjogi javaslat megszavazásánál vagy elvetésénél is irányadó lehet. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezenkivül vannak még más szempontok is, amelyek igen súlyosan esnek a latba. így pl. ha mi szentesitjük a botbüntetést, büntetőtörvénykönyvünkbe mint büntetési eszközt * beiktatjuk, ez pedagógiánkra is fog hatni, a szülők gyermeknevelésére is fog hatni, mert hiszen a büntetés mindenkor a büntetőjog és a társadalom kölcsönhatásának eredménye volt. Nemcsak az az igazság, hogy egy népnek olyan a büntetőjoga, amilyen erkölcsű az a nép, hanem viszont a büntetőjog is visszahat a társadalomra, és ha mi szentesitjük a botot, akkor azt a tanitó az iskolában, ha kissé durvább lelkű, ha nem egy mimózalelkü tanitó van ott a falusi iskolában, sokkal inkább fogja