Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. 371 Méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet azzal a képpel fejezem be, amellyel Prohászka t. képviselőtársam beszédét befejezte. A francia forradalomban a jakubinus klub tagjai egy furcsa szokást vettek fel (Zaj a hal­oldalon : Halljuk ! Halljuk ! johbfelől és a középen.) és ez abban állott, hogy a becsületes keresztnevü­ket letéve, római keresztneveket vettek fel, azokon szólongatták egymást. A legnépszerűbb római név a Brutus neve volt ; majdnem minden máso­dik francia jó forradalmárnak a neve Brutus volt. Valóságos Brutus-láz uralkodott é^ a szabadságot megvédő Brutus dicsőítése hangzott a jakubinusok ajkairól a francia forradalom legvéresebb excessusainak közepetts. Prohászka t. képviselőtársam Brutus beszédét citálta öézár í holtteste felett, mely szeiint még Czézár­nak is meg kellett halnia, mert a szabadsághoz hozzá mert nyúlni. Ma már kétségtelenül megállapított tény az, 'hogy Brutus, a római ős-nemes családok iva­déka, dúsgazdag, többszörös milliomos (Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltások : Hadiszállító ! De­rültség.) és a patríciusok vezére volt az, aki Julius Cézárt leszúrta. Leszúrta az előjogaikat Julius Cézártól féltő gazdag, ős-nemes római patríciu­sok tapsviharja közepette. Nem a szabadság védője volt tehát Brutus, hanem az osztály elő­jogok védője és Cézárban a demokrácia hatal­mas képviselője esett el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), Cézár, mint a demokrácia képvise­lője halt meg, de az általa hirdetett eszmék élnek, élnek ma is és feltétlenül győzedelmeskedni fog­nak. (Elénk helyeslés és taps a középen.) Bernolák Nándor : Félreértett szavaim magya­rázata címén kérek szót. Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) Bernolák Nándor : T. Nemzetgyűlés ! Ugron Gábor t. képviselő ur beszéde során egy közbe­szólást tettem. A közbeszólásra az adott okot, hogy a képviselő ur közszabadságaink lerontását panaszolta, azt is előadta, hogy a Stefánia Gyer­mekvédő Egylet elnöki tanácsát a belügyminister ellenőriztette. Én ezt az intézkedést nem ismertem, közbevetettem, hogy a Stefánia Egylet sem ugy működik minden vonatkozásban, amint az kivá­natos volna ; mert annak igazgatója — az én információm augusztus végéről szól, nem tudom, hogy az utóbbi napokban történt-e valami vál­tozás — (Egy hang a baloldalon : Azóta többen lettek !) igazgatója ma is egy Bánóczy nevű kommu­nista (Felkiáltások balfeUl : Zsidó I), aki előbb a munkásbiztositó pénztár alkalmazottja volt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Később, amikor a kommunizmus kitört, ő kommunizálta Buda­pesten a szinházakat. Mikor a jogrend helyreállt, akkor természetesen felfüggesztették az állásától, de a Stefánia anya- és csecsemő védő egyesület elnöki tanácsa, amelyben, mint hallom, Ugron Gábor t. képviselőtársam is ott van, amelyet, ugy tudom, Szterényi József képviselő ur vezet, s amelynek élén maga gróf Apponyi Albert tisz­telt személye áll, a Stefánia-Egyesületben Bá­nóczyt még mindig meghagyta az igazgatói állásban, sőt meghagyta azokat a hölgyeket is (Folytonos zaj. Elnök csenget), akikről a vizsgálat megállapította hogy kommunisták, akiket ezért. meg is róttak, de az állásukban meghagytak. Jórészben ezen hölgyekre akik közt olyan is van, aki a gyermekvédelem mellett valutaspekuláció­val is foglalkozott, (Zaj.) van bizva az, hogy Budapest szegény gyermekei között a számukra érkezett szeretetadományokat kiosztják (Zaj.) Amikor azt látom t. Nemzetgyűlés, hogy ez az egyesület, amely havonta 150.000 K állam­segélyt kap és altruista hivatást kell hogy betöltsön, ilyen visszaéléseket is megtűr alkalmazottai sorá­ban, kommunista embereket alkalmaz ma is, kommunista asszonyoknak ad dotációkat ma is, amikor becsületes, derék magyar asszonyok ezrei szenvednek nyomorultan és nem tudnak kapni egyetlen szerény poziciót . . . (Felkiáltások bal­jelöl : Gyalázat ! Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Bernolák Nándor : . . . akkor, igen t. Nemzet­gyűlés, igenis jogunk van felszólalni azon invekti­vával szemben, hogy a közszabadságokat gázolja le az, aki belenyúl ennek az egyesületnek az éle­tébe. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. Szólásra követ­kezik ? Kontra Aladár jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt hittem, hogy Prohászka Ottokár t. képviselő­társam tegnapi felszólalásával a numerus clausus kérdése véglegesen el lesz döntve . . . Usetty Ferencz: El is van döntve. Gömbös Gyula : . . . hogy tovább erről a kér­désről vitatkoznunk nem kell, az a mód azonban, ahogyan a ma reggeli liberális lapok ezt a kérdést tárgyalják és különösen Ugron Gábor t. képviselő­társam felszólalása' mégis arra késztet, hogy ismét visszatérjek arra a momentumra, amelyet nem le­het eléggé hangsúlyozni, hogy itt tulajdonképen a magyar faj védelméről van szó. (Igaz ! Ugy van !), Ugron Gábor t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a demokrácia és a liberalizmus azt jelenti, hogy védeni kell a gyengét, a beteget és a szegényt. Hát igenis, t. Nemzetgyűlés, gyenge, beteg és sze­gény a magyar faj, ezt kell tehát védenünk ! Ha igy értelmezi t. képviselőtársam a liberalizmust és a demokráciát, akkor természetesen én is erre az álláspontra helyezkedem. 47*

Next

/
Thumbnails
Contents