Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-104
A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szépig hó 17-én, pénteken. 363 politikának, ez a lehető legfeketébb, a lehető legkonzervatívabb politika. Csernus Míh.ly: Ez kapitalista politika! Ugron Gabor: És kétségtelen, t. Nemzetgyűlés, amit t. képviselőtársam kifejtett, hogy igenis a magyar középosztály az utolsó évtizedek alatt a lehető legkritikusabb helyzetbe került. Kritikus helyzetben volt már évtizedekkel a világháború előtt is és ezt a kritikus helyzetet növelték azok a hihetetlen nehézségek, amelyeket megint csak a világháború vetett felszínre, a fixfizetésü középosztály, a lateinerek tönkrejuttatása terén. A középosztály tényleg kritikus, nehéz helyzetben van, azonban ennek a nehéz helyzetnek, megint állítom, nem a liberális politika az oka, mert hiszen az egész, Tisza Kálmán nevével jellemezhető rendszernek tulajdonkép az volt az általunk is mindig támadott íőhibája, hogy a középosztály embereit helyezte állandóan el mesterségesen és halomszámra gyártott hivatalokban, ahelyett hogy megtanította volna a középosztály gyermekeit arra, hogy a XX. század nehéz küzdelmében erőteljes munkával és szorgalommal felvegyék a harcot az élet küzdelmeiben, nem pedig az államtól várják állandóan a segítséget. Kerekes Mihály : Érdeke volt, hogy független ne legyen ! Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! A liberalizmus, amelyről Prohászka Ottokár igen t. képviselőtársam beszélt, az a liberalizmus — ugy ahogy ő mondta — már régen kiélte magát. De melyik liberalizmus? Az a liberalizmus, amelyet manchesterinek nevez, az a liberalizmus, amely a laisser faire elve alapján áll, amely szerint mindenki a maga tudása, ereje, esze és ravaszsága szerint érvényesül a gyengének, az elnyomottnak a rovására, amely jogot ad arra, hogy az erősebb lehengerelje a gyengét, és amely azt a cinikus felfogást vallotta, hogy a gyenge, a beteg, az agg, a nyomorult pedig pusztuljon el, mert nem alkalmas arra, hogy az életben helytálljon, az a liberalizmus igenis kiélte magát. Ettől a liberalizmustól igen erős eltolódás van ma már, ez teljesen igaz, azonban ez az eltolódás nem abban az irányban hat, amelyet Prohászka Ottokár t. képviselőtársam megmutatott, hanem inkább abban az irányban, amelyet Schandl Károly t. képviselőtársam emiitett tegnapi beszédében, annak az u. n. felvilágosodott, humanitárius, emberséges liberalizmusnak az irányában, melyet ma demokráciának nevezünk, a demokrata irányban, amelynek az alapelve a gyengének, a betegnek, a szegénynek, a nyomorultnak erősítése és segítése. Megtörtént az eltolódás a manchesteri liberalizmustól a felvilágosodott liberalizmus, a demokrácia és a szociális politika felé; a manchesteri liberalizmus kiélte magát. De ez azért nem jelentheti azt, hogy félredobjuk azokat a nagy szabadságjogokat, amelyeket Prohászka Ottokár t. képviselőtársam véleménye szerint is kitermelt magából ez a liberalizmus. Ha máskép is értjük ma már a liberalizmus ideológiáját, ha a kisember javára magyarázzuk is ma az egyenlőségnek hatalmas jelszavát, azért nekünk ragaszkodnunk kell az emberi haladást szolgáló minden szabadságjogunkhoz s a gyenge és elesett és az élet küzdelmében hátraszoritottnak segítsége nyomán a demokráciának és a szociális haladásnak az útját nem szegélyezhetik legnagyobb szabadságjogainknak a sírhantjai. Már pedig ez a javaslat a kormányzópárt szónokai beismerése szerint is a tanszabadság megszüntet jelenti. (Elénk eUenmondásoJc.) Bródy Ernő : Ugy van ! (Zaj. Einöle csenget.) Ugron Gábor : Érre mondhatják t. képviselőtársaim ... (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ugron Gábor : ... hogy requioscat in pace, én azonban azt mondom, hogy feltámad. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Prohászka Ottokár t. képviselőtársam őszinte nagy beszédével szmaben áll az előttünk fekvő törvényjavaslat, szemben azért, mert legfőbb hibáját abban látom, hogy egyáltalában nem őszinte. Ha elolvassuk magát a törvényjavaslatot s főkép az indokolását, és ha végighallgattuk a kultuszminister ur bevezető hatalmas beszédét, főkép annak az első részét, amely ezzel a javaslattal foglalkozik, akkor tulajdonképen ez ellen a törvényjavaslat ellen kifogást alig emelhetünk. A minister ur csak beszéde második részében követett el, az ón felfogásom szerint, nagy igazságtalanságot akkor, amikor erősen általánosított ebben a kérdésben. Én nem akarom őt ezen a téren követni, nehogy tűlhosszura nyúljon a beszédem, amennyiben irodalomtörténeti vitába kellene bocsátkoznom. Ezt sem ővele nem óhajtom, sem Prohászka Ottokár t. képviselő úrral, aki egy csodálatos groteszk párhuzamot vont tegnap Ady Endre és Heine között. Csak azt kell konstatálnom, hogy azt hiszem, nem Magyarország kultuszministeri székéből kellett volna hogy elhangozzék az a kritika, hogy Magyarország irodalma körülbelül Arany János óta a nullával egyenlő. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Soha nem mondtam! Ugron Gábor : Körülbelül ez volt ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Még körülbelül sem! Ilyet sohasem mondtam ! Ugron Gábor: A t. minister ur szerint az az irány mást nem követett, mint destrukciót, sat. minister ur a maga véleményét Goga Oktaviánnal támogatta. Magyarország kultuszministere akkor, amikor a magyar irodalom rosszaságáról beszél... Barla-Szabó József: A nemzetietlenségéről beszélt, és ebben igaza volt! Ugron Gábor : Ha ebben igaza is van, azért Goga Oktaviánra, az ország elárulójára a ma4ö*
