Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-92
30 r A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. év 4 augusztus hó 26-án, csütörtöhön. pótolni. Az 58. § a megfelelő haszonrészesedést, az 59. § pedig a hajózási társaságnak az állam részéről történő megváltását formulázza. Méltányos viszont a magánvállalkozásnak ama kérelme, hogy biztosítást nyerjen az iránt, hogy az állam addig az ideig, amig ez a szerződés tart más hajózási vállalatot kedvezőbb elbánásban nem fog részesiteni Mivel a törvényjavaslat ugy intézkedik, hogy a megfelelő módosítások, amelyek esetleg szükségesek lesznek, a törvényhozásnak minden esetben bejelentendők, mivel a felhatalmazás a szerződésből folyó államsegélynek felemelésére nem vonatkozik és mivel ez a törvényjavaslat ennek a nagyfontosságú hajózási vállalatnak szanálását célozza, mély tisztelettel azt javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha senki nem kivan szólni, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : elfogadja-e a Nemzetgyűlés a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés módositása tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen I) A Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Bródy Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3 y %-ait. amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : így ez a törvényjavaslat mind általánosságban, mind részleteiben elfogadtatott és harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére fog kitüzetni. Napirend szerint következik a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről az igazságügyminister ur törvényjavaslata. Szólásra következik % Bródy Ernő jegyző : Henzer István. Henzer István : Igen t. Nemzetgyűlés ! Midőn a botbüntetésről szóló törvényjavaslat ellen kénytelen vagyok állást foglalni, elsősorban is kötelességemnek tartom azokat a képviselőtársaimat, akik a javaslat mellett foglalnak állást, meggyőzni arról, hogy aggályaim vannak e javaslat ellen s azért kénytelen vagyok azzal szemben állást foglalni. Ne gondolja azt egyik képviselőtársam sem, hogy talán azért foglalok állást a javaslat ellen, hogy azokat a bűnösöket, akik — igaz — magam is elismerem, sokszor megérdemelnék a legszigorúbb büntetést is, a botbüntetéstől megmentsem. Emlékezzünk vissza a multakra. Olvastuk nagyon sokszor az 1848-ik évi törvényeket, hallottuk apáinktól, dédapáinktól, hogy milyen rettenetes helyzetben voltak annak idején, mikor jobbágyok voltak, amikor a legkisebb kihágáséit is az uradalmi hajdú vagy megbízottai mindjárt a deresre húzatták az embereket. Mikor olvastuk a történelmet, igazán felforrott az emberben a vér, hogy hogyan lehet az embereket annyira lealázni, hogy a legkisebb csekélységért már deresre húzták. 1848-ban őseink küzdöttek vérüket, életüket áldozták a magyar nemzet szabadságáért és önállóságáért. Küzdöttek a robot és a dézsma megszüntetéséért, de ezzel együtt megszüntették a botbüntetést is. Nem tartanám tenát helyesnek és méltányosnak, ha mi, az ő unokáik, akik ma a törvényhozásban résztveszünk, újra behoznók a bot büntetést. Hiszen vannak nekünk törvényeink, amelyek alapján azokat, akik kihágást, túlkapásokat követnek el, a törvény szigora szerint amúgy is meg lehet büntetni. Arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy fontoljuk meg a dolgot, mert hiszen, ha a külföld tudomást szerez arról, hogy mi itt milyen törvényeket hozunk, akkor kedvezőtlen véleményt fog alkotni rólunk. Sajnos, a legutóbbi időben olvashattuk a lapokból, hogy Huszár Károly képviselőtársunknak is künn Amerikában milyen szemrehányásokat tettek azért, hogy Magyarországon milyen ter ror van, milyen visszaélések vannak ; tehát őszintén megmondva, mi ezt a javaslatot semmi szin alatt meg nem szavazhatjuk. Aggályaim vannak különösen azért, — sajnos, hogy igy kell nyilatkoznom — mert, nem mondom, hogy a rendes biróságnál ez talán sokszor megtörtént volna, de a legutóbbi időben nádiunk a közigazgatási biróságnál megtörtént az az eset, hogy mivel a gazdasszonyok a tej literjét 5—6 koronáért adták azoknak, akik Budapestre szállították és láncoltak vele, őket azért, mert 5 koronáért adták a tejet, a biróság felelősségre vonta és mint árdrágítókat szigorúan megbüntette. Mondhatom, hogy a legtekintélyesebb gazdák feleségeit 15 napi elzárásra s 500—600 korona pénzbüntetésre Ítélték, ellenben azokat a láncol ókat, akik 16 meg 18 koronáért adták Budapesten a tejet, futni hagyták. Nagyon félek attól, hogy ha mi a bot büntetést megszavazzuk, majd nagyon sok biró, akinek a kezébe adjuk a törvény alkalmazását, visszaél vele és nem azokat sújtja majd, akik megérdemlik, hanem azokat, akik nem érdemlik meg. Hiszen a kisgazda már elég sok áldozatot hozott az országnak. A közelmúltban is tanújelét adtuk annak, hogy gabonánk legnagyobb részét olcsó áron közfogyasztásra adtuk ; nem mondhatják tehát, hogy visszaélünk a hatalmunkkal. Hiszen mi megtehettük volna azt, hogy a maximálást eltörüljük, azonban mi beláttuk az ország szomorú helyzetét B azért jóindulattal, jóakarattal eleget tettük kötelességünknek. Azonban, ha talán megtörtént volna is, hogy az illetők árdrágítást követtek el, az illető tisztviselőnek akkor sem lett volna szabad ilyen szigorú büntetést rájuk kiszabni. Ezért jutottam én arra a meggyőződésre, hogy azt, hogy ilyen hatalmat adjunk a biróság kezébe, amely esetleg vissza fog élni vele, nem tartanám célszerűnek.
