Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

362 A Nemzet gyűlés 104. ülése 1920. kifejlődött osztályöntudat élességének letompitását és a társadalmi élet harmonizálását. Második kérdésem a t. kultuszminister úrhoz az, hogy miért nincs benne a törvényjavaslatban az, ami a Bernolák-féle javaslatban benne van, hogy t. i. a numerus clausus határai között a fajok felvétele számarányuk szerint állapíttassák meg. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassék ezt zsidókérdésnek venni, mert ez a keresztény magyar intelligenciának a kérdése. (Ugy van!) Itt arról van szó, hogy a keresztény magyar intelligenciának vezető szerepet kell biztosítani a jövőben. Épen azért, mert tudom, hogy a kultuszminister urnák a numerus clausust illetőleg a választások előtt is ez volt az állásfoglalása, épen azért szerettem volna azt, hogy ez a törvényben már igy foglaljon helyet, épen azért ennek a törvénynek világosnak, félre nem magyarázhatónak kell lenni, nehogy esetleg évtizedek múlva csiirni-csavarni, visszafordítani lehessen, nehogy rosszul süljön el. T. Nemzetgyűlés! Mivel a numerus claususról szóló törvényjavaslatot szükségesnek tartom, azt a Bernolák-féle módosító indítvánnyal az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra? Gerencsér István jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán a Nemzetgyűlés egy nagy, hatalmas beszédben részesült. Prohászka Ottokár t. képviselőtársam (Éljenzés.) fejtette ki a maga eszméit. Mindenkinek el kell ismerni, hogy csodás logikával, következetességgel és őszinteséggel fejtette ki a maga meggyőződését. Őszintén, nyíltan megmondta a véleményét és őszintén és nyíltan harcot izent a liberalizmusnak. (Ugy van !) T. Nemzetgyűlés! Szerettem volna, hogyha azok közül a férfiak közül, akik a múlt liberális politikájáért felelnek, ha azok a férfiak, akik évtizedeken keresztül felelős állásban ezt a liberális politikát szolgálták, ha azok közül vállalkozott volna valaki a liberalizmus védelmezésére. Mert hiszen mi és igen sokan azok közül, akik á kormányzópártban ülnek, a képviselőház baloldali padjain erős küzdelmeket vívtunk az úgynevezett liberális pártokkal, mert nem tartottuk a politikájukat minden tekintetben liberálisnak és mert láttuk annak az úgynevezett liberális politikának nem egy kinövését. Talán akadhatna ebben a Házban is a kormányzópárt tagjai közül nem egy, aki annak a régi liberális politikának ebben a Házban a szolgálatában állott, de mivel ők a liberalizmus és nem az elmúlt úgynevezett liberális politika védelmezésére nem szólalnak fel, kötelességemnek tartom, hogy én egypár szóval erre a kérdésre kiterjeszkedjem. Meggyőző beszédet mondott, t. Nemzetgyűlés, Prohászka Ottokár t. képviselőtársam. évi szept. hó 17-én, péntehen. amely meggyőző lenne abban az esetben, hogyha mindazt a bajt, mindazt a szerencsétlenséget, amelyben most az ország vergődik, az elmúlt liberalizmus politikája okozta volna. Meggyőző lenne, hogyha a háború előtti liberális politika tiszta, ideális és liberális politika lett volna, és meggyőző lenne, ha minden bajon, mely ezt az országot marcangolja, a liberális politika nagy vívmányainak lerombolásával segíteni lehetne. De én, t. Nemzetgyűlés, határozottan kell hogy állítsam, hogy azt a bajt, azt a nyomorúságot, országunk jelenlegi szerencsétlen helyzetét, elsősorban és főképen, legalább 90%-ban, a világháború okozta. Jól tudjuk, egyetlen tagja sem állithatja a Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a világháborút a magyar nemzet okozta volna. Most már elmúlt egypár esztendő a világháború kitörése óta, tisztábban látjuk az eseményeket. Latjuk azt, hogy egy világraszóló nagy politikának a kirobbanása volt a világháború, melybe mi csak azért keveredtünk bele, mert egy nagy, hatalmas nemzetnek a járszalagjához voltunk

l odafüzve, és mert ennek a nemzetnek a letörésére ment a világháború. Ezzel a nemzettel együtt minket is le kellett verni. Ma már ismeretes előttünk az akkori felelős ministerelnök álláspontja a háború kitörésekor, tudjuk, hogy ő mindent elkövetett, hogy ezt a világháborút és az ebbe való belekeverődést elkerülhesse a magyar nemzet, és hogyha hibáztatni tudjuk, csak egy szempontból hibáztathatják azok, akik ellenfelei voltak : t. i. ha nem tudta akaratát keresztülvinni, akkor miért vállalta továbbra is a felelősséget. A világháború volt a főoka annak a szerencsétlenségnek, amely minket ért, ennek a világháborúnak tehát nem a liberalizmus volt az oka. Azonban, t. Nemzetgyűlés, azt is határozottan állithatom, hogy politika, amelyet a háború előtt évtizedeken keresztül az úgynevezett szabadelvű párt, majd a munkapárt folytatott, az se volt tiszta liberális politika. (Egy hang: Nem bizony!) Láttuk mi ebben a politikában a liberális politikának igen sok kinövését és hibáját. Ostoroztuk is eleget. (Egy hang a jobboldalon : Osztrák politika !) Hogy csak egyik felszólalt képviselőtársam példájára hivatkozzam, ott van a földbirtok reformjának kérdése. Hivatkozott arra, a t. képviselőtársam, hogy ez a liberális politika volt az oka annak, hogy Magyarországon millió és millió földmunkásnak kellett kivándorolnia, mert nem találta meg az országban a megélhetést. (Egy hang jobbról: Es a galíciaiak vándorolták be!) Ez igy volt. Èz szóról-szóra igaz is. De, t. Nemzetgyűlés! Kérdem azt, hogy ha nem ad egy politikai irányzat földbirtokot a szegényeknek és földnélkülieknek, mert védi a kötött és nagybirtokot, ez liberális politika? Ez épen ellenkezője, ellentéte ez a liberális