Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. 361 domány, mert nem kell hozzá egyéb, csak az áru ismerete és egy kis földrajzi és helyi ismeret. Az a fő, hogy minél hamarább munkába tudjuk őket állitani. Hogy hogyan képezzék ki ezeket az ifjakat, arra nézve propoziciót nem tehetek, de mindenesetre szíves figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy ezeket az embereket bizonyos előképzettségben kellene részesíteni és amig ez az előképzettség tart, azalatt a nagyobb vagy kisebb keresztény magyar vállalatok szintén megtehetnék a maguk előkészületeit, úgyhogy ezen ifjak segítségével rövid idő alatt kezükbe keríthetnék azt a kereskedelmi impériumot, mely eddig nem volt a kezükben. A javaslat ezen kardinális hibájának jóvátétele szempontjából még egy másik kérdést is fel kell említeni. Itt ismét csak a falura gondolok, a falusi intelligenciával kapcsolatban, a falura, mely évtizedeken keresztül nem volt egyebe ennek az országnak, mint egy szelíd, jó fejőstehene, anélkül azonban, hogy ezért valami elismerést kapott volna. Hisz még a mai időben is nagyon sokan beszélnek a faluról és a falu népéről ugy mint egy meggazdagodott és gazdagságában meghájasodott szivü nagy tömegről, melynek nincs érzéke és szive ahhoz, hogy meglássa a városi kultúrember nehéz helyzetét. Azt azonban nem akarják elismerni, hogy évtizedeken keresztül a falu népéért nem történt semmi sem, hogy a kulturális és szellemi élvezetekből csak annyi jutott neki, amennyit az a vidéki intelligencia neki juttathatott. Ez is, a jól átgondolt, nemzetépítő munka szervezetlenségének hiányában nem lehet egységes hatású ; de hogy a falusi intelligenciának ez a szociális munkája micsoda erőt képvisel, azt mutatja a falunak az a hatalmas megállása épen a proletárdiktatúra alatt, amikor a maga nagyszerű ellen álló ereje vei útját szegte a vallás, a hazaszeretet ellen törő proletárdiktatúrának. A diktatúra azonban igen jól felismerte a régi rendszernek a faluval szemben elkövetett hibáit és épen ezért agitátorjainak és röpiratainak segítségével hatalmas erővel vetette rá magát a falu népére, igyekezett benne az elégedetlenséget, különösen a vezető magyar intelligencia, az u. n. urak elleni gyűlöletet felébreszteni és a vallásos és hazafias érzést lerombolni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hegedüs György: A keresztény kultúrát elhomályosítani ! Szabó Balázs : Lássuk be, hogy ha minden tekintetben nem sikerült is ez, de azért mégis ennek mérge ott maradt nagyon sok helyen a falu népének szikében, amit csak erősit a mai súlyos gazdasági helyzet. Ezt a falut lelkében újjá kell teremteni, mert máskép hiábavaló minden szociális munkánk. A falu népének nemcsak földet, nemcsak munkát, nemcsak megélhetést kell adni, hanem lelket is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Patacsi Dénes: Erkölcsi művelődést! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. Szabó Balázs: Ez az uj szociális munka azonban nem történhetik a régi munkaerőkkel. Államérdek, hogy ezen nagyszerű, szociális munkának friss munkaerők álljanak rendelkezésére. Nem akarom lekicsinyelni a falusi|intelligenciának eddigi szociális munkáját. Magam is másfél évtizeden keresztül résztvettem abban, de épen azért, mert tudom, hogy rendkívül hatalmas munka vár itt reánk, annak a falusi intelligenciának segítségre, támogatásra van szüksége. Ezt a támogatást máskép nem tudom elképzelni, mint hogy a szociális munkára kiképzett ifjakat küldünk oda, akik nekik ebben segítségükre lesznek. Bárcsak már ma küldhetnénk őket, hogy ott egyleteket szervezhetnének, hogy ott a falu népét a testnevelésben, a különböző szellemi szórakozásokban segítenék és vezetnék. Olyan nagyon fontos és nagyszerű feladatunk és kötelességünk ez, hogy ha elmulasztjuk, azt mondhatnám, a falu problémájának megoldását mulasztjuk el. Már pedig a falu problémája ennek az országnak, ennek a hazának a problémája is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. ) Mielőtt beszédemet bevégezném, még csak két kérdést intézek a t. kultuszminister úrhoz. Az egyik kérdésem az, hogy a numerus clausus alapján való felvételnél milyen garancia van arra, hogy a jog és méltányosság lesz az irányadó ? Végtelenül nehéz és súlyos kérdés az, hogy kiket vesznek fel az egyetemre, mert hiszen itt esetleg nagyon sok jogos érzékenységet sérthetünk meg, melyek előtt talán még a Nemzetgyűlés sem hunyhat szemet. A protekcióknak, kiváltságoknak érvényesülniük nem szabad . . . Gaal Gaszton: Nem szabadna! Szabó Balázs: • . . mert azt hiszem, hogy az egyedüli protekció csak a tehetség, a tisztesség és az arravalóság lehet. Nagyon fontos dolognak tartom ezt abból a szempontból, hogy az egyetemre igen sokan kívánkoznak feljönni a szegényebb ifjak közül, hogy ezeket a tehetséges szegény ifjakat az egyetemről kizárni ne lehessen, vagy legalább is csak nagyon súlyos okok esetén. Sándor Pál : A szegénység elég súlyos ! Szabó Balázs: Azt tartom, hogyha egy katona megér ennek az országnak 20—40.000 koronát, akkor ugyanazt a támogatást megérdemli a jövendő Magyarországnak szellemi fegyverekkel harcoló vitéz katonája is. ( Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Megérdemli ezt a támogatást annak a szegény villamoskalauznak, mozdonyvezetőnek, tanítónak, földmivesnek, kisiparosnak és egyéb szerény jövedelmű embernek tehetséges fia is, aki helyet akar foglalni az intelligenciában. Nagyon fontos kérdésnek tartom ezt abból a szempontból, hogy épen ezen különböző osztályokból felnövekedett és feljött embereknek a magyar vezető intelligenciában való helyetfoglalásától várom a most nagyon 46