Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

360 A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, péntehen. köttetése nincs, itt marad árván és tanácstalanul, és ha már most nem nyújtunk neki segítséget, akkor csakhamar elindulhat a proletariátus békétlenkedő útjára. Epen ezért a javaslatot csak fél-intézkedésnek. tartom, még pedig az intézkedés keményebb, operativ felének, mely csak sebet okoz, amelyet azután meg kell gyógyítani. Legyen bár ez a törvényjavaslat a fentebb emiitett okokból bármennyire indokolt, — én magam is elfogadom a törvényjavaslatot — de amikor azt a szomorú nagy kapukulcsot idetesszük a Ház asztalára, emellett szerettem volna látni egy simogató szelídebb jobbot is, amely a kizárt ifjakat elvezette volna a boldogulás uj útjára. Mert azokat, akik nem a maguk hibájából jutottak e szerencsétlen helyzetbe, mégsem lehet minden nélkül, egy szó nélkül, csak ugy szélnek ereszteni. De kritizálni könnyű, . . . Rupert Rezső: Ma nehéz! (Derültség.) Szabó Balázs : ... én azonban nemcsak kritizálni akarok, mert a kritika á legtöbb esetben csak egy terméketlen negatívum ; ezért ezzel szemben egy pozitívummal is szeretnék a kultuszminister urnák és a Nemzetgyűlésnek szolgálni. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy még néhány gondolatot felvessek a numerus claususszal kapcsolatban. (Halljuk ! Halljuk !) Abból a tételbői indulok ki, amit az előadó ur oly megkapóan fejezett ki, amikor azt mondotta, hogy a világosság felülről árad. Ha ez igaz, akkor viszont igaz az is, hogy csak egy alulról jól megtermékenyített talajból - növekedhet fel a gyümölccsé átalakuló termékeny erő. Hiába a nagy világosság, ha az egy kietlen, sivár mezőre veti fényét, mert olyan lesz, mint a naptól beragyogott hold képe. Lefordítva ezt a gyakorlati valóságra: a kultuszminister ur egy gyönyörű képet tárt elénk a tudománynak kereszténnyé és magyarrá tételéről. Azonban ennek a bölcsességben, keresztényi ós nemzeti érzésben gazdag tudományosságnak csak egy gazdaságilag és lelkileg jól felépített Magyarországban lehet virágzása. / A háború nemcsak gazdaságilag, hanem — valljuk be — lelkileg is sok tekintetben tönkretette a mi népünket. (Ugy van! Ugy van!) A tudományok felvirágoztatásán túl itt két munkának kell megindulnia : az egyik a termelésnek és a termelés értékesítésének, az értékesítő munkának a kezünkbe vétele és nemzetivé tétele, a másik pedig a lelkek megnyerésének, átgyúrásának, hogy ugy mondjam — megszentelésének nagyszerű munkája. Tudom, hogy ez ugy incidentaliter meg nem történhetik, ez csak hosszú fejlődésnek, évek munkájának az eredménye lehet. Ismerem a kultuszminister urnák a gazdasági egyetemre vonatkozó programmját és az erről szóló törvényjavaslatát, amelyhez szintén örömmel fogok hozzájárulni. Azonban most valamit mégis tennünk kell. Egy kétségtelenül jól ismert tényre hivom fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, ez pedig a falu elhagyatottsága. (Ugy van! jobbfelől.) Gaal Gaszton : Sohasem törődtek vele ! Haller István vallás és közoktatásügyi minister : Ebben nem mi vagyunk a hibásak, akik itt ülünk! Gaal Gaszton : Nem is azt mondjuk ! Konstatáljuk a tényt. Szabó Balázs : Nem is azt mondjuk. Én majd ki fogom fejteni ezt a gondolatot. Jól ismeri a t. Nemzetgyűlés azt a tényt, hogy a falu bojkott alatt van. A bezárt üzletek mellett egynéhány újonnan alakult szövetkezet küzködik a kezdet nehézségeivel és azzal a feladattal, hogy kielégitse a vásárolni és eladni akaró falu igényeit. A falu népe, ugyebár, a forradalmak alatt nem forradalmároskodott, nem hencegett Károlyiékkal . . . Hegedüs György: Nem ám! Szabó Balázs: . . . nem üvöltözött Kun Béláékkal, hanem dolgozott és termelt, és most azt várja, hogy ennek a termelésnek összehalmozott gyümölcseit valaki a hajlékából, a házából elvigye. De nincs senki, aki ott alkudjék, aki fizessen, aki kocsikra rakasson, vagonokat indittasson és aki igy egyformán kielégitse a falu és a város igényeit. Világos fejű, ügyes kezű, becsületes szellemű if jakra volna itt szükség, akik ezt a nagyszerű munkát elvégezhetnék. Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy keresztény magyar ifjakat jól kereső pályákon elhelyezhessünk, soha jobb alkalom nem volt arra, hogy kezünkbe vegyük azt a munkát, amely eddig nem a keresztény magyar társadalom kezében volt. Ezek a becsületes, jól képzett, történeti, földrajzi, lélektani tudású fiatalemberek nemcsak igen jól jövedelmező alkalmazást nyerhetnének, hanem egyszersmind ezen a helyen egy nagyszerű nemzeti missziót is teljesítenének, mert értékeket kutatnának fel s szaporítanák és emelnék velük az igazi magyar nemzeti vagyont. Jól tudom, hogy sokan vannak, akik azt mondják, hogy ezt meg kell tanulni, mert meg kell különböztetni tudni a kukoricát a babtól. En nem félek, hogy különösen azok a vidéki ifjak ne tudnák ezt és hogy talán nem tudnók őket rögtön ezen helyekre behelyezni, mert talán nem történnék meg velük az, ami a mese szerint a múlt esztendőben a pestvármegyei gazdasági direktórium egyik tagjával történt meg, aki különösen a tarhonyatermelésre vetette rá magát és mindenáron két vagon tarhonyavetőmagot akart kiutalni. (Derültség.) Hegedüs György : Ez egy gazdasági felügyelő volt! Szabó Balázs : Ha ezek az ifjak nem tudják, hogy hogyan kell kereskedni, akkor meg kell őket tanítani a kereskedelemre. Azt hiszem, a közvetítő kereskedelemhez nem kell nagy tu-