Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-103
350 r A Nemzetgyűlés 103. ütése 1920. évi szept. hó 16-án, csütörtökön. hogy nekünk nem szabad va baiíque-ot játszanunk a magyar faji géniusz jövőjével, ( Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) hanem biztositani kell azt mindenképen és minden áron, biztositani ezen lehetséges jövendő 'fejlődésekkel szemben is. ( Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon) Mert a világtörténelem a maga kerekein és nem a mi képzeletünk hengerem jár. ( Ugy van! Ugy van!) Ez egy egészen más kérdés. És ebből csak az következik, — és gondolom, hogy ezt t. zsidó képviselőtársaim is be fogják vallani — hogy tehát Magyarországnak csak egy bizonyos százalékú zsidóság kell; ( Ugy van! jobbfelöl.) hogy a magyar állam egy világtörténelmi bűnt követett el, mikor épen a liberalizmus cégére alatt, vagy — mondjuk — a liberalizmustól való félelemből megengedte azt a beszüremkedést ott felső Magyarországon. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Bárki tette ezt, akár Tisza Kálmán, akár Andrássy, akár Tisza István, akárki, mindegy ; ez óriási nagy hiba, óriási nagy bűn, ( Ugy van!) egy óriási nagy álomlátás, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Lethargia!) mondjuk : egy megtévelyedés volt és pedig épen a liberalizmus büv,ös behatása alatt, ( Ugy van! Ugy van !) Még egy reflexiót akarok tenni arra a kórvényre, amelyet 3000 zsidó ifjú a Nemzetgyűléshez adott be és amelyben kérik, hogy engedtessék meg, hogy az egyetemre beiratkozzanak, illetve hogy azok, akik már be vannak iratkozva, ettől a jogtól el ne essenek. Ebben a kérvényben felsorolják a zsidók nagy érdemeit a magyarság körül, a magyar tudomány körül, a magyar nyelvtudomány körül, a magyar történelem körül. Helyes ; én, ismétlem, mindenesetre elismerem a zsidó géniusz erejét, érdemét,és a munkáját mindig tisztelettel nézem ott, ahol ennek helye van és ahol elém toppan. De én csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. Nemzetgyűlést : abban a statisztikában, mely a háborúról szól, az is ki van mutatva, hogy hány zsidó ifjú volt frontszolgálaton; körülbelül 82-en voltak. Legyenek meggyőződve, hogy az előtt, aki a hazáért szenved, aki a hazáért küzd, és főleg : aki a hazáért meghal, az egész nemzet meghajtja a zászlaját; nem kérdezi, hogy katholikus, protestáns vagy zsidö-e, hanem csak azt nézi, hogy kötelességteljesítő, áldozatkész katonája a magyar hazának és ezt elismeréssel koszorúzza. De . . . ( Ugy van! Ugy van! Felkiáltások: De! Most jön! Ralijuk! Ralijuk!) De van itt egy statisztika a »Die Juden im Heere« című német műből. (Ralijuk! Ralijuk!) A német részre nem terjeszkedem ki, csak az osztrák-magyar részre. Ez a statisztika az elesettekről szól. (Halljuk! Ralijuk!) Megjegyzem, hogy a 3000 zsidó ifjú folyamodványában nincsen szó az elesettekről, csakis azokról, akik frontszolgálatban résztvettek. (Felkiáltások jobbfelöl: A front közelében! A front mögött!) Meskó Zoltán: Hány adós a hősi halállal ? Prohászka Ottokár (olvassa) : »Bevonult osztrák-magyar keresztény tartalékos tisztekből veszteség 27°/o, zsidókból 8%. Tanulókból,egyetemi hallgatókból 100 keresztény egyetemi hallgató közül, aki katona volt, elesett 48 ; (Mozgás.) 100 zsidó egyetemi hallgató közül elesett 7. (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Hornyánszky Zoltán : No, most tessék beszélni ! Halljuk az antiargumentumokat ! Itt a statisztika ! A számok nem hazudnak ! A szám beszél ! Csernus Mihály : Ez nem jogfosztás ! (Nagy zaj a baloldalon.) Hegedüs György : Azok is véletlenül estek el ! (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Prohászka Ottokár (olvassa) : A keresztény legénységből elesett 17'29%, a zsidó legénységből 1%. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Hallatlan ! Gyalázat !) Hornyánszky Zoltán : No, most tessék beszélni! Szívbajos mind! Patacsi Dénes: Hisz ez nem újság! Csernus Mihály: Még tiltakozni mernek, hogy védjük a magyarságot! Ereky Károly: Megvan a numerus clausus a harctéren ! (Nagy zaj a baloldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Prohászka Ottokár: Ezzel ellentétben megmutatták a zsidók, hogy, bár az arcvonalbeli szolgálatot nem részesítették előnyben, mégis aránylag sokkal több kitüntetésben részesültek, (Felkiáltások a baloldalon: Ez is igaz!) mint a többséget képviselő keresztény katonák. Már 1916 novemberében a 21.000, fegyverrel szolgáló zsidó közül 6345 kapott vaskeresztet, ami a kiadott keresztek 20 %-ának felel meg. Ezért a német hadseregben a vaskeresztet zsidó keresztnek nevezték el. Hornyánszky Zoltán: Éljen! Ez nagyszerű! Dinich Vidor : A haptákszolgálat elismeréséül ! Pető Sándor : Ez az osztrák-magyar, vagy a német hadseregre vonatkozik? Prohászka Ottokár : Ez az utóbbi, a kitüntetésekre vonatkozó, a német hadseregre vonatkozik, a többi a magyar-osztrák hadseregre. (Mozgás a baloldalon.) Ezzel szemben ós ezzel kapcsolatban nem kapok felvilágosítást ebből a folyamodványból aziránt, hogy mit csináljunk mi a. mi keresztény ifjúságunkkal, amely óriási áldozatokat hozott ; mit csináljunk főleg a zsidó mohó szellemmel szemben, amely magának kitüntetést és mindenféle előnyt tud biztositani. De hiszen én azt mondom, tegye, ha tudja, ha birja, de másrészt óriási problémája a magyar kereszténységnek és a keresztény magyarságnak, hogy ezzel az árral szemben, ezzel a veszéllyel szemben a helyét megállja. Patacsi Dénes : Kötelességünk védekezni !
