Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. hogy ha tudták volna, hogy ez kerül belőle, nem tették volna. Ezt előre nem is lehetett látni. De a gazdasági liberalizmus nyomában feltámadt a szociális reakció, az organizációban, a szövetkezetekben, a munkástömegek szervezetében megnyilatkozó erő. Természetes. Jó ez? Hogyne volna jó ! Épen ugy a szellemi fejlődésben a politikai jogoknak és szabadságoknak hangoztatására egy reakció támadt azután, hogy igen, kössük meg valamiképen a szövetkezés eszméjével, az organizáció gondolatával ezeket a szerteszéjjel húzó centrifugális erőket. Az egész nagy világ most centripetális irányban dolgozik és fejlődik. íme, t. Nemzetgyűlés, mi liberálisak vagyunk, amennyiben a liberalizmus érdemeit elismerjük, amennyiben a régi gazdaságpolitikai liberalizmus előnyeit ma is élvezzük. De nem vagyunk liberálisak annyira, hogy a társadalomra gyakorolt rossz visszahatásait meg ne lássuk és azokat az uj igényeket meg ne érezzük, amelyeket nem liberalizmussal, hanem mondjuk : szocializmussal, mondjuk : organizáció elvével lehet ellensúlyozni. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) Azután meg védekezni mindenesetre liberális is. Védekezni szabad. Folyton avval a nagy entente-tal és annak a csodálatos presztízsével állanak elő. Első felszólalásom alkalmával Ugron képviselő ur is megintett, hogy tiszteljem azfc a nyugatot. Hát hiszen azt jobban tisztelem, mint a mi volt Nyugatunkat, azt a papirosnyugatot. (Derültség.) Mi a liberalizmusnak mindenesetre hivei vagyunk, — ismétlem — de látjuk azt, hogy ez a védekezés máris megindult, és pedig megindult azokban a liberális államokban isv Hiszen Anglia is védekezik, de főleg Amerika védekezik. Amerika védi a maga gazdasági életét. Az amerikai szociáldemokraták a stuttgarti Neue Zeit helyeslésével védekeznek a kulik, a japánok ellen. Az összes angol gyarmatállamok : Tokfild, Ausztrália, India védekeznek más alacsony standardu munkások behozatala ellen. A német egyetemeken meg van tiltva, hogy nem tudom, milyen túlsúlyban, vagy legalább, is túl nagy arányban legyenek ott igegen hallgatók. T. Nemzetgyűlés! Mit akarunk mi? Mi akarjuk védeni a magyart ; mi akarjuk védeni a magyar keresztény középosztályt; mi akarjuk védeni a magyar kultúrát, a magyar faji géniuszt, semmi egyebet nem akarunk. ( Ugy van ! Ugy van !) Es ha ez a védekezés a liberalizmus ellen van, akkor szakitok ezzel a liberalizmussal. (Élénk helyeslés és taps.) Mert hiszen mi nem a liberalizmus miatt élünk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Csernus Mihály : Nemzetiség nem ülhet nemzet nyakán ! (Ugy van ! balfélöl és a szélsőbaloldalon.) Prohászka Ottokár: Még egy megjegyzést teszek. Schandl Károly t. barátom felolvasott évi szept. hó 16-án, csütörtökön. 349 itt egy cionista, még pedig budapesti cionista feliratot, amely — ha jól tudom — a volt tanácskormányhoz szólott. (Égy hang balfelöl : A kormányzó tanácshoz !). Erre nézve itt a t. képviselő urak folyton azt mondják: ahhoz nekünk semmi közünk, hogy cionizmus van. Kérem, a zsidóság fejlődése, v

ha egyáltalában lesz, akkor csakis a zsidó nemzeti eszme irányában képzelhető. (Ugy van! Ugy van!) Minden nemzet átmegy három fejlődési fokon, három nagy eszme sugárzatában : az egyik a vallási eszme, a másik a humánus eszme, a harmadik a nemzeti eszme. (Ugy van! Ugy van!) Mendelsohn Mózes nem adta meg jól az irányt, mert beleállitotta a zsidó népet a német kultúrába és a német filozófiát, mohón szivta és vette magába a zsidó intelligencia, de nem nagyon a zsidó fajnak, a zsidó népnek, a zsidó kultúrának érdekében. Meg vagyunk róla győződve, hogy főleg most, a nagy világháború nyomán, amikor az entent Palesztinát tényleg odaadta a zsidó nemzetnek országul ; amikor az entent elismeri mindenütt a zsidók jogát a zsidó nemzetiségi autonómiák felállítására : nem tagadhatjuk, hogy a zsidóságban igenis a nemzeti eszme irányában megindult fejlődés, a jövő útja. (Helyeslés és taps balfelöl.) Sándor Pál : Soha! Ereky Károly : Titokban szeretnék tartani, hogy a nyakunkra nőhessenek ! Hornyánszky Zoltán : Célirányos ezt tagadni ! Prohászka Ottokár : Sándor Pál t. képviselőtársam szavához kétség nem fér, én elhiszem, hogy ő nem cionista, és elhiszem, hogy ő nem akar cionista lenni és hogy a budapesti és általában a magyarországi zsidók közül tudni sem akarnak sokan a cionizmusról. Nem erről van szó. Ez nem tőlük függ, ez egy fejlődés, ez a géniusz fejlődési iránya, és vájjon az ellen mit tehet az egyes ember? Mindenesetre az egyes ember állásfoglalásától függ, hogy ő a maga részéről megtarthatja-e teljes lojalitás alapján hűségét Magyarországhoz ; beválhat igazán jó magyar polgárnak ; de azt sohasem állithatja, hogy a cionizmus bolondság. (Ugy van! Ugy van!) Sándor Pál: Bolondság, lehetetlen utópia! (Zaj.) Bródy Ernő: Soha! Soha! Hornyánszky Zoltán : Célirányos tagadás ! Megvan ennek a maga célja! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Prohászka Ottokár : Lehetetlen beleereszkednünk ezekbe a disputákba. (Ugy van!) Én csak konstatálni akarom, hogy világszerte a cionizmus a zsidó fejlődés irányát mutatja. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy azután ezzel szemben az egyesek milyen állást foglalnak el, az az ő joguk, az az ő érdemük. De az nem változtat e tézisen és e tézisből megint azt vonom le, mélyen t. Nemzetgyűlés,