Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-103
348 A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. évi szept. hó 16-án, csütörtökön. mennyire szaturálódott is például magyar levegővel.« . Ha az ember Heinét összehasonlítja Ady Endrével, bámulatos hasonlóságot találunk. Itt valaki összehasonlította már Ady Endrét Rákosi Jenővel, de ez nem olyan érdekes összehasonlítás, mint ha összehasonlítjuk ezt a kettőt, Heinét és Ady Endrét. Amint Heine lekicsinyel mindent, ami német, ugy Ady lekicsinyel mindent, ami magyar. Ahogy Heine a kereszténységet csakis karikatúrákban tudja meglátni, ugy Ady Endre a mi nagy magyar tradíciónkat és a mi nagy érdekeinket valamiképen karikatúrákban, valamiképen hamis látószög alatt látja. Azt fogják kegyetek mondani, mi közünk ehhez, vagy pedig azt, hogy mi ennek az oka. En ezt felhozom példaképül, hogy a zsidóság szelleme miképen járja át és miképen hamisítja meg a magyar érzést, a magyar szellemet, a magyar kultúrát, és nem azért, hogy kegyeteknek a kultúrája vagy szelleme rossz. En most ettől el vonatkozom. En csak azt mondom : nem szabad-e nekem védenem a magyar kultúrát? nem szabad-e nekem védenem a mi magyar faji meglátásainkat, faji érzéseinket, mindazt amit a magyar kultúrának, magyar léleknek és magyar szellemnek hívunk? (Igaz! Ugy van.!) íme, a probléma oly pőrére vetkőztetve, hogy mindenki megláthatja. Ismétlem, ez nem gyűlölség, hanem a^ magyar kultúrának és sajátságainak védelme. Es gondolom, hogy ehhez igazán jogunk van. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a Ház bah és jobboldalán.) Hornyánszky Zoltán : Kötelesség a fajjal szemben ! Nem jog ! Pető Sándor; Mi nem vagyunk ellenségei a magyar kultúrának ! Prohászka Ottokár : Kegyetek nem ellenségei a magyar kultúrának. De kegyetek megváltoztatják a magyar kultúrát, (Igaz! Ugy van! a Ház jobb- és baloldalán.) hogyha mi nem vesszük észre ezt a nagy érdeket és ha nem tudunk eléje állani keményen és természetesen a szellem erejével ráparancsolva. Hiszen nem letörésről van szó, ismétlem, hanem arról, kogj legyen igazán a szellemnek szabad útja. Es amint szívesen megadom a jogot, a szabadságot a zsidó kulturális szellemnek, meglátásnak, inspirációnak, ugy védem a saját nemzeti kultúrámat, mikor annak veszedelmeit látom. Másról nincs szó. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) Pető Sándor : Mi is részesei akarunk lenni a nemzeti kultúrának! (Zaj jobbfelől.) Prohászka Ottokár : Kegyetek akkor lesznek részesei a nemzeti kultúrának, ha igazán asszimilálódnak. (Ugy van!)"" Pető Sándor: A hitünket nem kell hogy odaadjuk I Prohászka Ottokár: Én senki hitét nem akarom elvenni és senkit téríteni nem akarok, mert a térítésnek ezt a módját, magától értetődik, perhorreszkálom. Sőt én azt látom, hogy hiszen nem a zsidók kiűzéséről, száműzéséről van itt szó, hanem a zsidóság értékes, itt már meghonosodott elemeinek valamilyen bekapcsolásáról abba a magyar kultúrába. De ez csak akkor lesz meg, ha azt a mi magyar kultúránkat meghamisítani, kicsorbitani nem engedjük (Igaz ! Ugy van !) és kegyetek jóindulattal észrevevén ezt a sajátos hatását a zsidó géniusznak, nem tagadják el, nem tolják el más sínpárra ezt az óriási problémát, hanem jóindulattal, megértéssel inkább kooperálnak abban az asszimilációban. (Élénk helyeslés és taps.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Mi azon az állásponton állunk, hogy mi tisztára nemzetvédelmet gyakorolunk.'- (Ugy van !) En megvetném azt a magyar kultúrát, amelyben ne volna annyi erő, hogy amikor tapossák, amikor vérét vizzé változtatják át, (Igaz! Ugy van!) hogy akkor fel ne szisszenjen és vétót ne kiáltson oda és ne mondja azt legalább : ami erőm van, ellenállásra fordítom, és amennyiben győzöm az életet és győzöm az élet alakítását, hát helyt akarok állni. Ez a mi problémánk. (Igaz! Ugy van !) Voltak nemzetek, amelyeket kipusztítottak karddal. Voltak nemzetek, amelyeket valamiképen leszorítottak, — csak Karthágóra gondolok és a föníciai gyarmatokra — erőszakkal, kereskedelmi furfanggal leszorítottak. Lehet egy oly nemzet, amely valamikép egy csendes szimbiózis utján és elváltozás utján elveszti a lelkét. En a magyar kultúrámat féltem ettől és semmi egyebet nem akarok, legyenek arról meggyőződve, mint ennek a jognak a hangoztatását s a magyar népnek és a magyar géniusznak felébresztését, saját jogainak védelmére és a veszedelmeknek meglátására. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) Engem azután, amint Schandl barátom is megjegyezte, cseppet sem feszélyez az, hogy a liberalizmus mit mond, mit követel. Természetes, hogy a liberalizmusnak óriási nagy áldásai, előnyei, kihatásai vannak. A liberalizmus sajátos reakció volt, amely akkor, amikor az ideje megvolt, kiadta az erejét. Ha kegyetek visszahelyezkednek száz éyvel, tehát mondjuk, 1820-ba, amikor Smith Ádám működött, amikor a liberalizmus kifejlesztette a gazdasági erőket, el kell ismerni, hogy akkor az kitűnő szolgálatokat tett. Epugy, amikor a politikai liberalizmus kifejlődött és biztosította a nagy népszabadságokat : kitűnő szolgálatokat tett. De ha egy erő kiadja az energiáját, ha túlélte magát, ha azután mindenféle visszahatások keletkeznek épen a gazdasági és a szellemi élet funkcióiban ezekre az előnyökre, akkor mi nem mondhatjuk, hogy Smith Ádám nagy ember, következőleg tehát neki fejjel a falnak. Vagy Deák Ferenc, Eötvös, Szemere Bertalan, Eáy, Kossuth : ezek mind égtek a liberalizmustól. Jól tették. Még a minister úrral sem értek egyet, aki azt mondta,
