Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-102
A Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. »Valamely társasági szerződés vagy alapszabály bármely módositásának bejegyzését kérő beadvány 100 korona, szövetkezetnél 50 korona illeték alá esik.« Indítványomnak indoka az, hogy egyéb lukrativ társaságokból a szövetkezeteket ki akarom venni és csekélyebb illeték alá akarom vonni. A 8. pontban az »1—8. pontokban« szavak helyett »1—7. pontokban« szavakat kérem felvenni. Ez t. i. sajtóhiba. Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : À világháború és a forradalmak alatt rendkívüli mértékben elszaporodtak az u. n. fióküzletek. Láttam különösen az elmúlt napokban, hogy hogyan fest a főváros, hogy minden megszállható helyét megszállották az ide betolakodott idegenek, úgy hogy a keresztény kiskereskedők kiszorultak a város külső részeibe és egyáltalában nincs lehetőség a mai lakásviszonyok mellett arra, hogy be tudjanak jönni és üzleteket tudjanak alapítani. Fennáll ez az állapot Magyarország minden városában és nagyobb községében. Ez ellen nem harcolhatunk máskép, mint ugy, hogy ha az illetők, kik ezen előnyökben részesülnek, legalább nagyobb illetékeket fizessenek minden fióküzlet után. Ezért a 40. § 5. pontjához indítványozom a következő pótlást (olvassa) : »Több üzlettel biró kereskedők minden fióküzletek után az 1. a—b) pontokban megjelölt illetéken kivül a cégjegyzéskor még külön 1000 korona illetéket tartoznak leróni. Az 1000 korona külön illeték lefizetése kötelező minden 1914 január 1-je óta létesített és még fennálló fióküzlet után. Nem esnek külön illeték alá a Hangya kötelékébe tartozó fióküzletek.« Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Kérem, hogy Budaváry László képviselő ur indítványát ne méltóztassanak elfogadni, mert abszolúte nincs megérthető oka annak, hogy azért, mert valamely vállalat fiókokat akar felállítani, a fiókok után magasabb illetéket rójjunk reá, mint magának a vállalatnak a felállítása után. Ezért kérem az indítványt elvetését. Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni. (Nem.) Kivan az előadó ur szólni? Örffy Imre előadó: Nem! Elnök : Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. A 40. §-hoz beadatott az előadó ur részéről három módosítás. Azonkívül Budaváry László képviselő ur terjesztett elő egy pótló indítványt. A kérdést akkép fogom feltenni, hogy méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? Amennyiben a szakasz eredeti szövegezésében nem fogadtatnék el, felteszem a kérdést, hogy méltóztatik-e az előadó ur módosító javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? évi szeptember hó 15-én, szerdán. 315 Minthogy Budaváry képviselő urnák indítványa az előadó ur javaslatával szemben áll, természetes dolog, hogy ha az előadó ur javaslata elfogadtatnék, akkor a képviselő ur indítványa elesik. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltételébe belenyugodni. (Igen !) Felteszem tehát a kérdést : Méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a szakaszt az előadó ur által benyújtott módositásokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határózatkép kimondom, és így Budaváry László képviselő ur módosító indítványa elesik. Következik a 41. §. Bródy Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslat 41—43. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 44. §-t). Gaal Gaszton ! Gaal Gaszton : Az általános vita során máivoltam bátor felsorolni azokat az indokokat, amelyek nézetem szerint lehetetlenné teszik, hogy az értékforgalom, illetőleg az értékforgalmi illeték kiszabása terén is az ingó tőke szemben az ingatlan tőkével jogosulatlan kedvezményben részesittessék. Méltóztatnak azt tudni, hogy a tőzsdei forgalom megadóztatásáról, illetőleg megilletékezéséről szóló régi rendelkezések szinte nevetségesen csekély összeget állapítottak meg, amikor 1000 korona forgalom után 5 fillér volt a forgalmi adó. Erezte ezt maga a kormány is, de érezte ezt a magyar társadalom is, s nem szűnt meg évtizedeken keresztül folyton ezt az irányt ostromolni, és folyton követelni a tőzsdei forgalom megfelelő megadóztatását. Ezzel szemben az akkori szabadelvű kormányok, amelyeknek egész irányzata mindig az volt, hogy merkantil nagytőkének kedvezzenek, amelyek — ki merem mondani, akkor is, kimondtam, ma is kimondom, — létezésüket szintén a nagytőkének köszönhették, mert hiszen a választásokra ezek szolgáltatták a pénzt, ezek a kormányok soha erre a kérdéshez a megfelelő energiával és eréllyel hozzányúlni nem mertek, ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hanem megmaradt az a tarthatatlan állapot, hogy nem volt érdemes beszedni az adót, mert oly csekély volt a szolgáltatás, hogy többe került a beszedése, mint az államnak belőle származó egész jövedelme. Ennek ellenére ezt a tarthatatlan, lehetetlen kis adózást mind a mai napig is fentartották. Most azután, amikor olyan radikális illeték és adópolitika előtt állunk, amely az én szerényvéleményem szerint minden más téren annyira megy, hogy már magát a termelést veszélyezteti, amely kíméletlen a legvégső fokig minden néven nevezendő más termelési osztály és keresettel szemben, kizárólag a tőzsdei forgalom az egyetlen egy, amelyről azt mondja ugyan az indokolás, hogy 40-szeresre emeli az eddigi adót, de ha egyszer ez a 40-szeres adó még mindig semmi ahhoz képest, amit ez az ihtéz40*
