Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-102
310 A Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. évi szeptember hó 15-én, szerdán. meny elbir, akkor azt hiszem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy ebben a kérdésben egyszer már rendet teremtsünk, (Helyeslés a baloldalon.) s az igazságnak, a méltányosságnak megfelelő adózás alá vonjuk azt az ingó tőkét is, amely a mai napig, illetve a Nemzetgyűlés összeilléséig és ennek a törvénynek meghozataláig jogosulatlan kedvezményt élvezett. Afelett lehet vitatkozni, hogy mekkora az a mérték, amelyet a tőzsde megbír, afelett mindenesetre nálamnál hivatottabb emberek kell hogy Ítéletet mondjanak, én tisztán csak abból az elvből kiindulva, hogy a tőzsdei papírok forgalmánál ingó és ingatlan vagyonra való jogrészesedés kerül árubabocsátás alá, ha egyszer az ingatlannál 5°/ 0-ot állapit meg a törvény, az ingó vagyonnál pedig 2%-ot mint forgalmi adót, nem birom belátni, hogy akkor a tőzsdei forgalomnál, amelynél olyan papirosok kerülnek értékesítésre, amelyek ingó és ingatlan vagyonra egyaránt adnak jogot, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) miért szállítsák le 0'2°/o-ra az illeték kulcsát. Nem akarok ennél a kérdésnél hosszabban immorálni, hiszen annyira kézenfekvő, annyira természetes és igazán annyira világos a kérdés, hogy itt valami jogosulatlan előny mutatkozik az ügyletek egy bizonyos fajtájánál, hogy erre igazán kár szót vesztegetni is. Legfeljebb — ezt koncedálom — a megadóztatás mértékére vonatkozólag lehetnek véleménydifferenciák, de abban a tekintetben a minister urnák sincs más véleménye, mint nekem, hogy az ügyleteknek ezt a fajtáját is feltétlenül meg kell adóztatni és pedig a teherviselőképesség legvégső határáig, mert az ingatlanokkal szemben az indokolásban ezt a szót méltóztatott használni. Ha egyszer az ingatlanokkal szemben a teherviselőképesség legvégső határáig megyünk, akkor joggal megvárhatja a Nemzetgyűlés és minden adózó is, hogy az ingó tőkével szemben is a teljesítőképesség legvégső határáig menjünk el. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Afelett lehet vitatkozni, hogy ez a legvégső határ hol van. Végtére én sem vagyok Isten, (Derültség.) de azt hiszem, hogy megengedi a mélyen t. minister ur, hogy azt mondjam : ő sem az. Ebben a kérdésben mindenesetre lehetnek köztünk differenciák, megengedem, hogy kulcs, amelyet majd én ajánlani fogok, talán nem felel meg mindenben a viszonyoknak, de meggyőződésem, hogy inkább alatta marad, mint hogy felébe megy, hanem, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur kulcsa szemben azzal a rettenetes adózással, amelyet az egész közgazdasági életben most mindenütt behoz, alatta marad, azt becsületes, lelkiismeretes meggyőződéssel állithatom. Nem kívánok tovább a kérdéssel foglalkozni, tisztelettel vagyok bátor a következő indítványt beterjeszteni. Méltóztassék kimondani, hogy a 44. § második bekezdésének 2. pontjában a 2 K összeg helyett 1%, vagyis 10 K állapittassék meg. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Én arra hivatkozom, amit múltkori felszólalásomban már elmondtam erről a tárgyról, amelyre ott hosszasabban kiterjeszkedtem. Nem óhajtom mindazt ismételni, amit ott már elmondtam. Teljesen abban a nézetben vagyok, mint 6-aal Gaszton t. képviselőtársam. Igenis kell, hogy a teherviselőképesség legvégső határáig terjesszük ki ezt az illetéket, azonban azt mondom, hogy amit a t. pénzügyminiszter ur kontemplált, már az is túlmegy azon a határon, amelyet meg kell állapitanunk. Utaltam akkori beszédemben arra, hogy ha a többi tőzsdék is követnének minket és a többi tőzsdéken is épen ilyen illetéket szabnának ki, ha tehát a mi tőzsdénk továbbra is versenyképes lehetne a többi tőzsdékkel, amelyeken ugyanazok a költségek vannak, abban a pillanatban azt mondanám t. képviselőtársam, hogy igenis menjünk olyan messzire, mint a többi tőzsdék mentek. (Mozgás.) Csontos Imre: Egyszer csak meg kell kezdeni ! Sándor Pál : De mit használ azzal a t. képviselő ur, ha megkezdi ezt és a többi tőzsdék el fogják ragadni . . . Csontos Imre: Majd utánunk jönnek azok is! (Zaj a baloldalon.) Sándor Pál : . . . azt a hatalmat, amelyre a tőzsde tekintetében szükségünk van. Könnyű mosolyogni, t. képviselőtársam, de méltóztassék elhinni, hogy aki a reális életet látja, azt kell hogy mondja, hogy azt fogjuk látni, hogy a magyar gabona árát nem a budapesti piacon fogják szabályozni, hanem a prágai vagy bécsi piacon, ugy amint a múltban volt és azt fogjuk látni, hogy a mi kötvényeinket nem itt fogják eladni, hanem Bécsben, Prágában, Zágrábban vagy Belgrádban és ott fogják a kurzusokat szabályozni, és a mi pénzünk kénytelen lesz azokra a piacokra menni, akkor igen savanyu arcokat fognak vágni t. képviselőtársaim. Ha a többi tőzsdék követnének minket és nagy illetéket. . . (Zaj a baloldalon.) Taszler Béla : Követni fognak ! Jó példával mi fogunk előijárni! (Helyeslés a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak! Sándor Pál : Nem fognak követni, hanem örülni fognak, hogy a pénzügyi hatalmat magukhoz ragadhatják, örülni fognak azon, hogy a mi Nemzetgyűlésünk kicsinyes felfogása következtében ők jutnak majd hatalomhoz. (Zaj a baloldalon.) Ezzel t. képviselőtársaim, nem ütik a zsidókat. Azok felszámítják ezeket az illetékeket. (Zaj a baloldalon.)
