Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-101
292 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. ügyileg jelentékeny jövedelmet vonnak el az államtól, azok egyikét a bizottság, másikát pedig az eredeti javaslat megszüntette. Mindezekre való tekintettel, minthogy igen sok felszólaló kivánságát a részletes vita során teendő javaslataimmal kívánom honorálni, nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, (Helyeslés.) Elnök : A minister ur nem kivan szólni, a tanácskozást tehát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, móltóztatnak-e a némely illeték, továbbá az értékpapirforgalmi adó (tőzsdeadó) es a játékkártya-bélyeg felemeléséről szóló törvényjavaslatot az igazságügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés többsége a törvényjavaslatot az igazságügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök : Gaal Gaszton képviselő ur jelentkezett szólásra. Gaal Gaszton: T. Nemzetgyűlés! Minthogy oly sok t. képviselő ur felszólalására kellett volna személyes kérdésben reflektálnom, hogy tulajdonképen egyebet sem tehettem volna, mint hogy minduntalan felugráljak és személyes kérdésben szót kérjek, méltóztassanak megengedni, hogy azon elhangzott támadásokra, melyekkel, szavaimnak teljesen félremagyarázásával az egyes képviselő urak beszédemet kommentálták, a címnél tehessem meg megjegyzéseimet. Ezért a házszabályok 207. §-a alapján arra kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy a tárgytól némileg eltérhessek és a címnél egyben reflektálhassak mindezen elhangzott megjegyzésekre. • Elnök: Méltóztatnak a házszabályok 207. §-a alapján a képviselő urnák ezt a jogot megadni ? (Igen !) Kimondom, hogy a házszabályok 207. §-a értelmében a Nemzetgyűlés Gaal Gaszton képviselő urnák ezt a jogot megadja. Gaal Gaszton : Mindenekelőtt köszönetet mondva a mélyen t. Nemzetgyűlésnek azért, hogy ezt a jogot nekem megadni méltóztatott, engedje meg, hogy rámutassak egy körülményre, mely körülmény rögtön megvilágítja az egész kérdést. Az összes t. felszólaló képviselő .urak tulajdonképen szélmalomharcot vívnak. Bizonyos Don Quijote-szerü benyomást tesz rám ez a dolog, mert szájamba adnak olyan kijelentéseket, melyeket én egyáltalában nem tettem és ez ellen azután hadakoznak. Én á tisztviselői kérdéssel kizárólag abból a szempontból foglalkoztam, évi szeptember hó 14-én, kedden. hogy az entente békeszerződése folytán megnyomorított kis Magyarország képes-e anyagilag eltartani azt a 250.000 tisztviselőt, akiknek eltartása a viszonyok szerencsétlensége folytán, ezen szegény kis ország nyakába szakadt. Ezzel szemben majdnem az összes t. felszólalóktól azt hallottam, hogy »Gaal- Gaszton el akarja bocsáttatni és el , akarja kergetni a tisztviselők felét, azt akarja, hogy az állam ezeket a tisztviselőket máról holnapra világgá bocsássa«. Az összes okoskodásokból kicsillan az a tenor, hogy ezen 250.000 tisztviselőnek, aki ma a minister ur konstatálása szerint is ennek az országnak — bocsánat a kifejezésért, de igy van — terhére van, bizonyos jogai vannak a magyar állammal szemben, mely jogokat ez a kis állam épen ugy respektálni tartozik, mint ahogy respektálni tartozott volna — ezt én is elismerem — a nagy Magyarország, ha az mint ilyen megmarad. Ezzel szemben legyen szabad felolvasni azt, amit én mondottam (olvassa) : »Nem mondom, hogy most ez az ország annak a 250.000 tisztviselőnek a felét máról holnapra egyszerűen bocsássa világgá, mert hisz ez lehetetlen, ilyet tenni nem lehet, dacára annak, hogy jogilag minden joga meglenne hozzá a kis Magyarországnak.« En egy jogi elvet állítottam fel, amely itt meglehetősen nagy ellenhatást keltett, amennyiben a t. képviselő urak közül meglehetősen sokan »absurdum«, »lehetetlenség igy beszélni« s hasonló kifejezésekkel kisérték: Bernolák t. képviselőtársam »volt az első, aki erre felszólalás alakjában reflektált és én őszintén megvallom, hogy többet vártam Bernolák t. képviselőtársamtól, mint amit itt produkált, mert hiszen én tőle, mint jogásztól és egyetemi professzortól azt vártam, hogy ezt a szerinte helytelen közjogi elvet, amelyet itt képviseltem, amikor azt mondtam, hogy a magyar állam »jogilag« ezen tisztviselőkkel szemben nincs semmire sem kötelezve, jogi és tudományos alapon fogja megcáfolni. Nem tehetek róla, de a megcáfolásnak azt a fajtáját, amely ugy hangzik, hogy »Gaal Gaszton képviselő urnák ezt a felfogását visszautasítom«, sem tudományos, sem jogi cáfolatként elfogadni nem tudom. Nem tudom, mit szólna Bernolák t. képviselőtársam ahhoz, ha ő mint egyetemi professzor valamelyik hallgatójától azt kérdezné, hogy mondja el a nézeteit a római jogról, és az a hallgató azzal válaszolna, hogy »mindazoknak a felfogását, akik a római jogot vallják, kereken és határozottan visszautasítom«. Azt hiszem, megbuktatná azt a hallgatót. Taszler Béla: Bocsánatot kérek, ez rabulisztika ! Gaal Gaszton : Ez rabulisztika a t. képviselő ur szerint. Szerintem pedig, ez sem nem tudományos, sem nem jogi érvelés, csak ezt akartam bebizonyítani. (Zaj a baloldalon.)
