Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-101
A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. Ugyanezt adják számba az összes t. felszólalt képviselő urak, hogy én a pénteki felszólalásomban a tisztviselőket igy és ugy támadtam. Méltóztassanak az egész beszédemben csak egyetlen egy olyan passzust reámolvasni, amely a tisztviselők támadásáról szól, s amely, nem kizárólag azt az egy kérdést tárgyalja, hogy eltarthat-e ez a 16 vármegyére visszaszorított, nyomorult és anyagi bajok között sínylődő ország 250.000 tisztviselőt? Mert ha az igen t. képviselő uraknak a jogi felfogása az, hogy 250.000 tisztviselőt is köteles eltartani ez a 16 vármegye, akkor azt kérdezem, hogy ha véletlenül az entente szeszélyének ugy tetszett volna, hogy az uj Magyarország határait nem 16 vármegyére kerekíti ki, hanem 3 vármegyére, vagy ha egy vármegyét, vagy csak Budapest fővárost hagyja meg Magyarországnak és az ország többi részét * szétosztja ellenségeink közt, vájjon akkor annak az egy vármegyének, vagy Budapest fuvarosnak magának is erkölcsi és anyagi, sőt »jogi« kötelessége volna mind a 250.000 tisztviselőt, aki a nagy Magyarországon alkalmazva volt, eltartani? (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások' Az egészen mást) Maga ez az egyszerű példa rámutat arra, hogy az a kívánság, hogy 250.000 tisztviselőt tartson el ez a nyomorúságos, egypár vármegyére leszorított kis ország, ez a kívánság sem jogilag, sem gazdaságilag, semmi körülmények között nem helytálló — mert egyszerűen nem teljesíthető. Weiss Konrád: Ez a példa sem talál! Gaal Gaszton : Es ha ez a kívánság nem teljesíthető, akkor igenis le kell vonni ebből a konzekvenciákat, t. i., hogy a kormánynak kell gondoskodnia — és csak ezt mondtam — hogy a kormány feladata lett volna már hét hónap alatt is, de kötelessége ezentúl is nemcsak szavakat hangoztatni, hanem gondoskodni arról, ' hogy ez az elviselhetetlen nagy teher ennek a szerencsétlen nemzetnek a válláról apránként levétessék, megfelelő módon levezettessék, hogy az a tisztviselői kar, amelyet aztán az ország el bir majd tartani, amelyre majd szüksége lesz, olyan fizetésben részesittethessék, amelyből megélni is tud. (Zaj a baloldalon.) En egyenesen hivatkoztam beszédemben arra, hogy magának a tisztviselői karnak is érdeke az, hogy ez a tehermentesítés minél előbb bekövetkezzék, mert csak józan ész, semmi egyéb nem kell annak a belátásához, hogy igy az állapotok, mint ma vannak, a tisztviselők szempontjából is, de az adófizetők szempontjából is egyszerűen tarthatatlanok. Fangler Béla : Még feltételezni sem szabad azt, hogy ez lemondás! (Zaj a baloldalon.) Nem szabad lemondani az ország háromnegyed részéről. Gaal Gaszton : Weiss Konrád t. képviselőtársam — és itt el kell térnem a felszólalások sorrendjétől — felhozta azt, hogy egy múlt-. évi szeptember hó 14-én, kedden. 293 kori beszédemben, a 71. számú Napióban foglalt beszédemben, ha nem csalódom, amelyet két hónappal ezelőtt mondtam, támadtam a tisztviselőket. Bocsánatot kérek, ott sem a tisztviselőket támadtam. Támadtam a tisztviselői karnak azt a részét, amely rászolgált; támadtam azt az irányt, amelynek itt ebben a házban, gondolom, Szabó József képviselő ur — ha nem csalódom, ő volt az — kifejezést adott, amikor ugy állította elénk a dolgot, (Zaj a baloldalon.) hogy amennyiben pedig a tisztviselőknek ezek a jogos követelései nem teljesíttetnek, akkor tisztviselői kar jogos felháborodásában és elkeseredésében esetleg olyan lépésekre fogja magát ragadtatni, amelyek nem kívánatosak ebben az országban. Weiss Konrád : Azt nem fogja megtenni ! Gaal Gaszton: Ezt mondta, meg tudnám mutatni a naplóból. Ha szószerint nem is ezt mondta, de ez volt a kijelentésének az értelme. És ezt a hangot a t. túloldalról már nem egy ízben hallottam. (Mozgás a baloldalon.) És sajnálom, hogy nem hoztam magammal — de nem gondoltam, hogy ez a kérdés szóbeszéd tárgyát fogja képezni — azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket a képviselőségem kezdetétől fogva én is megkaptam és képviselőtársaim is bizonyára megkaptak, tisztviselői korporációktól, ahol egyes ilyen tisztviselői egyletek és alakulatok elpanaszolván a maguk, szerintem is sok tekintetben jogos sérelmét, lehetetlen és tarthatatlan anyagi helyzetüket, ultimátumszerű fenyegetőzésekkel fordulnak a Házhoz, fordulnak az egyes képviselőkhöz, azt mondván : ha pedig ez a kívánságunk nem teljesül, akkor pedig »ez lesz« és »az lesz«, értsd: forradalom lesz. (Nagy mozgás és zaj a baloldalon.) Taszler Béla: A gazdatársadalomtól ugyanezt hallottuk! Gaal Gaszton : Én akkor megjegyeztem, hogy a forradalmakból épen elég volt. (Zaj a baloldalon.) A forradalommal való fenyegetőzés többé a gazdaközönséget már készületlenül nem fogja találni. Weiss Konrád : Ez is fenyegetőzés ! Fangler Béla : Azt mondták, a gazdák nem fognak termelni! Gaal Gaszton : Akármilyen forradalommal is méltóztatnak fenyegetni, ezt megcsinálhatják itt, Budapesten. Usetty Ferenc: Ki fenyeget? (Zaj.) Gaal Gaszton : Ma a vidék már ebből kinőtt, és megtanulta, hogy mi vár rá. Biztosítom róla a t. képviselő urakat, hogy minden ilyen fenyegetőzés és mozgalommal szemben a vidék abszolúte vértezve áll. Weiss Konrád : Sokkal hazafiasabbak a közalkalmazottak, semhogy ilyet csinálnának! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Rémlátás ! Usetty Ferenc: Vissza kell utasítani. (Zaj.) Ki fenyegetőzik?
