Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó 14-én, kedden. 279 elértéktelenedéséből állanak elő, — mert az is vagyonszaporulatnak látszik, ha valakinek volt 300.000 korona értékű földje, és most azt 3 millióra becsülik, de ez nem igazi vagyonszaporulat, mert itt a vagyon nem szaporodik — de ha tényleges vagyonszaporulat van, annak megadóztatása csak egy módon lehetséges, a vagyonadóval "kapcsolatosan. Ernst Sándor: Állami szállítók! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Hiszen azok meg vannak és meg lesznek adóztatva igen erősen, ott pláne könnyű megfogni, mert ismerjük azokat a szállításokat, de megint más az, ha az ebből eredt vagyonokat, háborús vagyont a nagy vagyonadóval kapcsolatosan mint vagyont fogjuk külön megadóztatni és természetesen sokkal súlyosabban, mint a háború előtti vagyonokat, amelyek konzervatív vagyonok. T. képviselőtársam a külügyi kérdést annyiban hozta kapcsolatba a pénzügyivel, hogy kérdést intézett hozzám a reparácios komisszió, a jóvátételi bizottságra vonatkozólag és kifejtette, hogy amig a jóvátételi bizottság nem működik és nem nyilatkozik arra vonatkozólag, mi lesz Magyarország terhe a békeszerződésben, addig tisztán látni pénzügyeinkben igen nehéz. Ez kétségtelen. Csakhogy a jóvátételi bizottságnak kiküldése természetesen nem a magyar kormánytól függ egyoldalúan és nagyon kérdéses, hogy annak működése milyen lesz. Mert ennek a szerencsétlen békeszerződésnek egyik legabszurdabb pontja épen az, hogy egynéhány egyénből álló jóvátételi bizottság a legabszolutisztikusabb tirannusa lehet egy országnak, vagy ha véletlenül olyan emberekből áll, akikben megvan a jóindulat és a tudás is hozzá, akkor a legnagyobb jótevői lehetnek egy országnak. De tény, hogy egy oligarchára lesz bízva a legyőzött országok minden pénzügye, és akkor sem fogunk nagyon sokat tudni, hiszen ' méltóztatnak ismerni a béke konstrukcióját, mi egyetemlegesen felelősek vagyunk Németországgal és Ausztriával is, és hosszú idő telhetik bele, hogy abszolúte nem tudjuk, milyen terhek várnak ránk. Abban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy nekünk arra kell törekedni, hogy mielőtt effektiv béke is legyen. Csak azt nem látom szükségesnek, hogy mi ezt önmagunknak mondjuk. Ezt nekünk kellene mondanunk ellenségeinknek. Mi békét akarunk. Mi békében akarunk dolgozni és megerősíteni országunkat, de a béke nemcsak attól függ, hogy a fegyverek hallgassanak, mert hiszen a háborút lehet gazdasági téren is vinni, és sajnos, ma még tovább folyik a gazdasági háború. Addig, amig ténylegesen, ha nem is kimondottan bojkott, vagy blokád áll fenn Magyarország ellen, amig a szomszédos államok egyrészről tanújelét adják annak, hogy valami gazdasági megértést keresnének, de másrészről igyekeznek, egyik-másik legalább, tönkretenni például a magyar tőkének a megszállott területen való érdekeltségét, amikor a legkegyetlenebbül bánnak el a magyarok vagyonával, dacára minden békeszerződésbeli jognak, és amikor nincs hova fordulni emiatt, amikor csak a napokban fordult hozzám egy magyar ur, akit hétszeresen adóztattak meg, mert véletlenül van neki ingatlana, mindazokban az országrészekben, amelyek különböző népek által vannak most megszállva, és mindenütt az egész adót kivetették rá, sőt nem is egyszer, hanem többször, minden törvényes adóelőírás nélkül, csak amint eszébe jutott az illető helyi hatóságnak, amig ily viszonyok vannak, addig nem lehet szó igazi békéről, nem a fegyveres békét értem, hanem a gazdasági békét. A gazdasági békét a magyar kormány nagyon szívesén hajlandó előmozdítani és kívánja is előmozdítani, de hogy ez meg is valósuljon, ahhoz szükség van arra, hogy a szomszédos államok is lássák be, hogy ez épugy érdekük nekik, mint nekünk. Sőt nekik talán — amint ez egyszer ki fog derülni — még nagyobb érdekük, mint nekünk. Nemcsak a külpolitikai béke szükséges ahhoz, hogy pénzügyeinket rendbehozhassuk, hanem igenis, bent az országban is békének kell leLni. Meg kell szűnni annak, hogy egyes osztályérdekeltségi körök, magánérdekeltségek itt folytonosan küzködjenek egymással ebben a nehéz helyzetében az országnak. Meg kell teremteni bent a gazdasági élet harmóniáját, amely egyedül teszi lehetővé most a termelést. Itt kell keresni a békét magában az országban. Ernst Sándor t. képviselőtársam azt kérdezte, hogy mi a kivezető ut? Elsősorban egy jól átgondolt, célszerű politika, Mert jó pénzügyeket csinálni csak jó politika alapján lehet. De szükséges az is, hogy az egész nemzet át legyen hatva attól a kötelességétől most, hogy segítsen rendbehozni az ország pénzügyeit. Nemcsak az adómorálról beszélek, amely sajnos, rossz volt, és nem tudom, hogy fog-e most javulni ; de kellene hogy javuljon, mert hiszen minden adózónak meg kell értenie azt, hogy mentől több ember vonja ki magát az adózás alól, a tisztességes ember, aki fizeti az adóját, annál súlyosabb terhet fog viselni. De meg kell értenie minden foglalkozási és termelési ágnak is azt, hogy nem elég az, hogy egy, vagy két nagyobb termelési ág éljen meg az országban, tehát nem szabad a terhet igyekezni áthárítani más ágazatokra. Gaal Gaszton: Mi is azt mondjuk. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Hiszen Magyarországnak egyik nagy baja az, hogy pl. a mezőgazdaság szempontjából odajutottunk, hogy a belső fogyasztás, ha ez így menne tovább, képtelen a mezőgazdaság termelésének költségeit megfizetni, vagyis megfelelő árakat fizetni a gazdáknak, ( Ugy van

! half étel.) Nekünk azon kell igyekeznünk, hogy a fogyasztást képessé tegyük erre,