Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

280 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. Igyekeznünk kell arra, hogy más foglalkozási ágak is fellendüljenek, hogy képesek legyenek megfizetni talán magasabb árakat is. (Zaj.) Hiszen az egész közgazdasági életben — hiába igyekszünk szemet hunyni jobbra, vagy balra, (Egy hang jobbfelöl : A tőzsdét meg hellène adóztatni !) — majd beszélek a tőzsdéről is — bizonyos szolidaritás van. Ha a közgazdasági életben egy foglalkozási ágnak rosszul megy a dolga, ez kihat minden foglalkozási ágra. S mai számtalan bajunk között nem a legkisebb az, hogy legális kereskedelmünk a mai viszonyok között nem tud kellően működni. S még nagyobb bajunk az, hogy iparunk nem tud kellően működni. Ennélfogva magának a mezőgazdaságnak épen olyan érdeke, hogy az ipart és a kereskedelmet fellendítsük, mint megfordítva, a kereskedelemnek nagy érdeke, hogy a mezőgazdaság fellendüljön. Gaal Gaszton: Azért kell a szabadkereskedelem ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: A szabadkereskedelem más téma. Ha szabadkereskedelem volna minden téren, akkor a fogyasztőközönség épen nem volna többé képes az életét ugy ahogy továbbvinni. Vannak viszonyok, amelyek között a szabadkereskedelem lehetetlenség. Azon kell igyekeznünk, hogy olyan viszonyokat teremtsünk, hogy mentől hamarább áttérhessünk a szabadkereskedelemre. Mert kétségtelen, hogy a szabadkereskedelem az a végcél, amely felé haladnunk kell. Láttuk, hogy a szabadkereskedelem mellett — mert nem egy ágazatban megpróbáltuk már a szabadkereskedelmet — az árak nem csökkentek, hanem emelkedtek. Ez megint annak a fogyasztónak a terhére megy, aki össze fog rogyni, ha nem céltudatos politikát viszünk ezekben a kérdésekben. Sándor Pál t. képviselőtársam azt mondta, hogy tudomása szerint a pénzügyministernek eredeti tervei nem sikerültek, s ő azt tartja, hogy egy egész embernek félre kell állania, ha nem kapja meg azokat az eszközöket, amelyek az ő politikájának végrehajtásához szükségesek. T. képviselőtársamnak teljesen igaza van. Azt hiszem, hogy a t. Nemzetgyűlésnek legalább azok a tagjai, akik annak idején azon a zárt ülésen jelen voltak, ismerik azokat az indokokat, amelyek engem arra birtak, hogy tényleg a legkomolyabb elhatározást érleljem meg magamban arra nézve, hogy félreálljak. Hiszen az én eredeti pénzügyi politikám tényleg nem sikerült. Nevezetesen mi volt az én eredeti pénzügyi politikám ós miért nem sikerült az? Azon bizonyos zárt ülés előtti időkben ugy állott az államháztartás és a kilátások olyanok voltak, hogy az országnak összes kiadásai legfeljebb 14 milliárdra fognak felszaporodni; azt pedig láttam, hogy a bevételeket fel tudjuk emelni — anélkül, hogy nagyobb rázkódtatások lennének a gazdasági életben — körülbelül 10 milévi szeptember hó 14-én, kedden. liárdra. Ennek a 3—4 milliárdos deficitnek a fedezése természetesen, nem okozott volna akkora gondot, különösen annak folytán, hogy akkor még mindig reményem volt arra, hogy a gabonaexport-monopólium révén ennek a deficitnek igen jelentékeny részét tudom majd fedezni. Mit jelentett volna ez? Azt jelentette volna, hogy rögtön az első esztendőben majdnem teljesen equilibrálhattuk volna budgetünket. Az előfeltételei ennek abszolúte nem voltak lehetetlenségek, és nagyon reális meggondolás alapján is lehetett ezt a tervet megcsinálni, amely egyszerű terv lett volna talán, de nagy előnyökkel járt volna az országra. Sajnos, ezt a tervet — amint akkor is mondtam — a közvéleménynek bizonyos rövidlátása meghiúsította. Meghiúsította azonban maga az a tény is, hogy termésünk, sajnos, nem vált be ugy, mint ahogy okunk és jogunk volt még késő tavasszal vagy a nyár elején remélni. Ugyanakkor tárgyalás alatt volt már a gabonaár kérdése. Nem akarok rekriminálni, mert egy eldöntött dologról van szó s azért erre ebből a szempontból nem térek vissza, csak, mintegy a saját magam védelmére vagyok kénytelen reá visszatérni. A tavalyi 200 koronáról most 500 koronára emeltük fel a búza árát. Akkor, amikor ezek a tárgyalások folytak, én megmondtam, — mert meg lehetett mondani előre — hogy ez az áremelés nagyon meg fogja magát bosszulni az egész gazdasági életben. Mert hiszen egy ekkora gabonaáremelés a legnagyobb kihatással kell hogy legyen mindenféle áremelkedésre. (Ugy van! balfelől.) A kény szer kölcsön után, amely a forgalomban levő bankómennyiségeket egyszerre lecsappantotta akkorában összesen 4 milliárddal, be kellett volna állania egy olcsóbbodásnak és igenis kezdett is beállani az olcsóbbodás. Gaal Gaszton : A budapesti kirakatokban mindjárt a duplájára szöktek az árak! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Egy országnak az ügyei olyan komplikáltak, annyira ezer meg ezer tényezőből állanak, hogy nem lehet megítélni azokat egy budapesti kirakatból. Gaal Gaszton : Nem egyből, hanem valamennyiből! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A Váciutca összes kirakataiból sem lehet egy problémát sem megítélni. Az árcsökkenés igenis kezdett beállani. Természetesen egy árcsökkenés az egész vonalon nem áll be egyszerre, hanem mintegy lemorzsolódik lassankint az egész árépitmény, ha nincs alátámasztva a pénz túlnagy sokaságával. S ennek be kellett volna következnie és szinte matematikai pontossággal meg lehetett ezt jósolni. Mikor azonban a gabonaár emelkedése állott be, — természetesen ezt is tudta mindenki és kellett hogy előre lássa mindenki — megállott ez a processzus, sőt meg is fordult bizonyos fokig. Hiszen az áremelkedéseknek mikéntje nem mindig a logika szerint megy. Hogy