Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

278 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Körülbelül 6 milliárdot. T. Nemzetgyűlés ! A takarékosság hiányának jellemzésére az egyes szónokok felhoztak különböző jelenségeket, igy az autóknak sokszor megvitatott kérdését, azután a színházakat, tudományos intézményeket. Ami az autókat illeti, minístertanácsi határozat szerint ezentúl egy ministeriunmak sem lehet több autója, mint kettő. A ministernek egy, és lehet egy hivatali autó. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ez a minimum, amire most leszállíthatjuk. Persze, nem elég papiroson megcsinálni a dolgot, hanem keresztül is kell vinni. Remélem, hogy a minister a tárcája körében és minden egyes hivatali főnök is arra fog hatni, hogy tényleg ennyire leszoríttassák az az autózás. {Egy hang a jobbóldalon : Mi less a katonai autókkal ?) Közbeszólás folytán megjegyzem azt, hogy ami a katonai autókat illeti, természetesen ott más tekintetek is jönnek figyelembe, de a honvédelmi minister ur kijelentette, hogy a fölösleges autózást ott is be fogja szüntetni és ismerve az ő erélyét, remélem, hogy ez neki sikerülni is fog. (Helyeslés.) Ami a színházakat illeti, amit szintén felhoztak,, erről nagyon különböző felfogások lehetnek. A legridegebb pénzügy ministeri felfogás szerint én is azt mondanám, hogy amikor egy ország ilyen nehéz helyzetben van, akkor ne áldozzon sokat színházakra, habár kétségtelen, hogy az állami színházak fentartása össze van kapcsolva a mi egész kulturális életünkkel, úgyhogy erről lemondani bizony nagyon nehezünkre esnék. Gaal Gaszton : Szegény ember vizzel főzzön! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Én nem azt látom a fődolognak, hogy becsukjuk az Operát, hanem azt, hogy a színházaknál ne legyenek olyan szerződések, amelyek túlzott nagyok s ne legyen túlsók a személyzet, aminek elbírálását természetesen át kell engedni a közoktatásügyi minister urnák, és meg vagyok róla győződve, hogy a közoktatásügyi minister ur a legnagyobb szigorral fogja átvizsgálni az állami színházaknál történő szerződéseket, az állami színházaknak egész háztartását. Sokan mondják, sőt a közvélemény is azt tartja, hogy az állami színházakat nem lehet tisztán luxusnak tekinteni, mert hiszen a nemzeti életnek a színművészet is olyan tényezője, amely a kultúra szempontjából feltétlenül szükséges. Erről még lehet vitatkozni, de bocsánatot kérek, hogy tudományos intézeteket is ugy lehetne feltüntetni, mint luxust... Gaal Gaszton : Nem ezt mondtam, disztingváltam, hogy vannak olyanok, amelyeket nagyon szépen be lehet csukni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Akkor revideálni kellene természetesen mint mindent, azokat a tudományos intézeteket is. En azt mondom, hogy egy tudományos intézet elsőrendű évi szeptember hó 14-én, kedden. életszükséglete egy olyan államnak, mint amilyen Magyarország. Hiszen nézzük csak Japánt, amikor elkezdte modernizálni állami és közgazdasági életét, nagyon okos belátással elsősorban tudósokat hozatott Európából bármily áldozattal és elsősorban a tudományt igyekezett meghonosítani. És Németország mély a napóleoni háború után teljesen tönkre ment, elsősorbín a tudományra fektette a súlyt, mert nagyon jól tudta, hogy csak tudománnyal és tudományosan képzett vezető emberekkel lehet egy országot újra felépíteni, lehet egy országban a romokat eltakarítani és teljesen uj életet kezdeni. Nálunk erre még nagyobb szükség van. Sajnos, sohasem volt erős oldalunk a tudomány kellő megbecsülése és most ugy látszik még kevésbé, pedig azt tartom, hogy erre igenis nagy súlyt kell fektetni. De az kétségtelen, ha a tudományos intézetekben nem tanítanak igazában és nem tanulnak, ha oda bevisszük a politikát, akkor tudományos intézet luxussá válik. (Ugy van! Ugy van!) Ebben az értelemben teljesen igaza • van t. képviselőtársamnak és ez ellen mindig fogok küzdeni, mert a tudományos intézetek csak arra valók, hogy ott tanuljanak, dolgozzanak és a tudományt műveljék. Ernst t. képviselőtársam felhozta beszédében, hogy félreértés van ugy látszik, közte és közöttem a hadinyereségekre vonatkozólag. Nem értem a félreértést, mert én mindenkor teljesen egy irányban haladtam e kérdésben és abban az irányban, amely egyáltalában lehető. Mert hiszen tisztán jelszavakat, amelyek azt mondják, hogy a hadinyéreségeket máról-holnapra mind elszedjük, nem lehet keresztülvinni. Amit keresztül lehet vinni, arra nézve az intézkedések sorozatosan megtörténtek és megtörténnek. Először is a hadinyereségadót kivetjük az 1919. év végéig, amint a torvény előírja, és számos hadinyereséget és alkalmi nyereséget adóztattunk meg. Persze, nem hirdethetem ki minden esetben, hogy hol fogott meg valakit a pénzügyi közigazgatás és erre mennyi adót vetett ki és hajtott be rajta, de mondhatom, elég jelentékeny adók folynak be ilyen utón, amikor alkalmi kereseteket vagy hadinyereségeket adóztatnak meg. A háborús nyereségeknek megadóztatása ugy lehetetlen ha egy kategóriára külön csinálnak törvényt, ez nem lehetséges, méltóztattak látni, azokból a törvényekből is, amelyeket hozott a t. Ház és amely javaslatok most a Ház előtt fekszenek, hiszen pl. a vagyon értékelésénél különbséget teszünk a háború alatt szerzett és a háború előtt már meglevő vagyonok között. Ezenkívül hoztunk törvényes intézkedést arra, hogy az u. n. alkalmi nyereségeket kétszer annyira adóztatjuk meg, mint a rendes kereseti forrásokat. Azonkívül nyomozások is folynak, mert sok ilyen keresetet tényleg csak nyomozás utján lehet megállapítani, végül pedig a háborús vagyonszaporulatoknak, azoknak a szaporulatoknak, amelyek nem tisztán a pénz