Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-101
A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. tánytalan és jogosulatlan. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Usetty Ferenc : Igazságtalan ! Hegyeshalmy Lajos: Hazafiatlan! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Mert könnyű azoknak, akik a maguk földecskéjén szépen otthon ülhetnek és volt nekik mit enniök és kivárhatták, amig a viharok lezajlottak. De nagyon nehéz volt a sorsa azoknak a tisztviselőknek, akik itt, a demarkációs vonalon belül kénytelenek és kötelesek voltak a helyükön maradni és kénytelenek voltak sokszor valósággal veszélyeztetni magukat, hogy az állam érdekeit mindenféle machinációk ellen megóvják ; még nehezebb volt azoknak a tisztviselőknek a sora, akik a megszállott területekre kerültek és ott szenvedtek, amig itt benn az országban azok, akik nem voltak hivatali állásban, mégis csak könnyebben mozoghattak és könnyebben megélhettek. Ezeket a tisztviselőket, akik hazafiságuknak annyi jelét és bizonyságát adták, még ha volna is oka valami gáncsolásra, akkor sem volna szabad gáncsolni. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Gaal Gaszton : Citálja rám a minister ur a gáncsot ! Itt van a napló ! (Felkiáltások a baloldalon •' Mindig támadta !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ha nem tetszett támadni, akkor sajnálom, hogy ezt mondtam, de én ugy fogtam fel múltkori felszólalását és töbszöri felszólalását is a képviselő urnák, > hogy a tisztviselői kart támadja. (Iga? ! Ugy van! a baloldalon.) Taszler Béla: lg gtalanul támadja! Gaal Gaszton : Amelyik megérdemli, fogom is minden egyes alkalommal ! (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Taszler Béla : Általánosított a képviselő ur, ez ellen pedig tiltakozni fogunk mindenkor ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Sokszor mondtam, méltóztassék konkrét panaszokkal előállani. Nálam szigorúbban senki sem fogja elitélni azt a tisztviselőt aki kötelességét nem teljesiti. Gaal Gaszton: Tessék reggel 8 órakor bemenni a hivatalba ! Ott vannak- e ? B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Tessék bemenni este 8 órakor egy hivataliba, amikor, azt hiszem, t. képviselőtársam már nem dolgozik. Itt általánosítani nem lehet. A mi tisztviselőink elitje igazán nem a fizetésért és nem az anyagi előnyökért, mint más ember, hanem tisztán ambícióból, kötelességérzetből 14—16 órát is dolgozik naponta. Én tudok nagyon sok ilyenről. En köztük éltem és tudom, hányan töltik így az életüket. Az ember szinte csodálkozik, hogy tisztán az államnak élnek és semmit sem önmaguknak. Ezt tisztelni kell, meg kell becsülni és ha hibák történnek, nem szabad általánosítani. (Igazi Ugy van! Elénk helyeslés a baloldalon.) Azt mondtam az előbb, hogy amit a tisztviselői kérdésben a mai körülmények között évi szeptember hó lé-én, kedden. 277 meg lehetett tenni, azt igenis megtettük. Mi Magyarországban a tisztviselői kérdést másképen akartuk megoldani és részben sikerült is másképen megoldanunk, mint a környező államokban, s ennek mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, s Míg a környező államokban a szocialisztikus rendszer szerint a papírpénzek tömegét zúdították oda, ahol épen panasz volt és ezáltal még jobban deteriorálták az államháztartást, addig az én felfogásom az volt, hogy bármenynyire népszerűtlen is legyen a dolog, bármenynyire kegyetlennek lássék, a tisztviselők készpénz fizetését ne emeljük. Egy esztendeig tudtam visszatartani azt, hogy az állam a készpénzfizetést ne emelje. E helyett a természetbeni ellátás rendszerét hoztam be. Ez nem sikerült eleinte jól, aminek szintén számos oka volt. Itt is, ha már erről van szó, nem" mentem fel egészen magukat a tisztviselőket sem, hogy az organizálásnál nem jártak el elég ügyesen, elég jól, úgy hogy szinte lehetetlennek lászott a tisztviselőkkel magukkal egységes organizációt teremteni. Partikularisztikus hivatali csoportok alakultak, ami megnehezítette az in natura ellátás egységes lebonyolítását. Ezen most igyekszik a kormány segíteni. Es meg vagyok győződve, hogy ez a rendszer, amelyet most inauguráltunk, fog sikerre vezetni. Körülbelül egy esztendeje már, hogy ezt ajánlottam, de megvalósítása addig nehézségekbe ütközött, amig mindenki be nem látta, hogy azzal a rendszertelenséggel és azzal a partikularizmussal, ami eddig volt, lehetetlenség megoldani. Most remélem, hogy meg fogjuk oldani. Hiszen a megnyugvás most már lassanként az összes tisztviselői karokra kiterjed. A fődolog itt az lesz, természetesen, hogy nem szabad különbséget tenni tisztviselő és tisztviselő között, hanem lehetőleg egységesen kell ezt a kérdést megoldani. Hogy itt nem fukarkodtam, erre felhozom, hogy legutóbb 540 milliót szavazott meg a ministertanács a tisztviselők részére posztó és cipő bevásárlására. Ezt az összeget rövid idő alatt ki kell fizetni. Bizony, nagy teher ez az államra és nagy nehézséggel járt a kérdés megoldása. De ahol igenis, az utolsó szükség mutatkozott, ott én is azt tartottam, hogy tovább nem lehet fukarkodni. Egyszersmind felemeltük a hadi drágasági segélyeket is. A drágaság következtében ez teljesen indokolt volt. Ez a kis 400—500 K havi különbözet, amiről sokan olyan megvetőleg nyilatkoznak, 720 milliójába kerül az államnak. Az állami alkalmazottak eltartása most tényleg budgetünk egyik igen súlyos tételét fogja képezni, olyan tételét azonban, ami a pénz érték javulásával nagyon erősen fog ismét csökkeni. Ereky Károly: Mennyit tesz ki?
