Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-101
276 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. szerződés a mai államot nem köti, mert a mai állam nem az, ami volt. Bocsánatot kérek, ez a Lustkandl-f éle teória ; hiszen a magyar állam egy e gy s éges, ezeréves állam volt, ma is az és az marad a jövőben is. (Ugy van! Ugy van!) Az, hogy egy lázadó csoport felforgatta az országot, semmit sem változtathatott az ezeréves államon, mint ahogy az sem, hogy fegyverrel elragadtak tőlünk egyes országrészeket. ( Ugy van ! Ugy van !) A magyar állam egysége megmaradt, a magyar államnak a háború előtt vállalt kötelezettségei épségben megmaradtak és a magyar nemzet becsülete kívánja, hogy e szerződéseket, ha ezekről van szó, és más kötelességeit is magyaros becsülettel megtartsa minden körülmények között, amennyire csak birja. Ez áll az államadósságokkal és mindenféle kötelezettségekkel szemben, de, igenis, ez áll a tisztviselőkkel szemben is. (Helyeslés.) , Az teljesen helyes volna, hogy az államgépezetet átalakítsuk és egyszerűsítsük is, . . . Gaal Gaszton : Nem is mondtam egyebet ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ... ugy, amint kell kisebb határok közé szorított országnál. De hogyan méltóztatik gondolni, hogy ilyen komplikált gépezetet, mint az államé, egypár hét, egy-pár h>ónap alatt, vagy hosszabb idő alatt is meg lehet ugy egyszerűsíteni ? Méltóztassék megnézni ezt az épületet, amelyben jelenleg vagyunk és amely egy nagy államnak épült. Gaal Gaszton : Menjünk vissza a régibe ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ez az épület túlságosan nagy; de az is nagyon meggondolandó, hogy a költözködés, az uj berendezkedés talán többe kerülne, mint ennek az épületnek a fentartása. Ez kalkuláció dolga és máról holnapra ezt nem lehet elintézni. így vagyunk az összes állami intézményeinkkel. Gaal Gaszton : Ezt konstatáltam én is. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Túlságos nagyszabásúak a csonka Magyarországra, de ezt egyszerre megszüntetni, strangulálni nem lehet, itt egy következetes, céltudatos munkáról van szó. Ha azt méltóztatik mondani, hogy ezt a munkát kezdjük meg, jól van, kezdjük meg ; ehhez azonban, mint nagyon sok mindenhez, elsősorban az egész közvélemény, az egész közhangulat reformja szükséges. Addig, amig az egész nemzet át nincs hatva annak a szükségétől és annak a belátásától, hogy a nemzetre nézve is jobb, ha tényleg takarékoskodunk, ha nagy önmegtagadással élünk, ha megszorítunk mindent, ami nem elsőrendű szükséglet: addig ezt — hiába van bármilyen kormány és bármilyen pénzügyminister — egy pénzügyminister és egy-pár minister egyedül nem tudja keresztül vinni, hanem kell, hogy ez a gondolat az egész nemzetet áthassa. De ezt, sajnos, nem látjuk ; hanem azt látjuk, hogy folyton, minden oldalról nagyobb és évi szeptember hó lá-en, kedden. nagyobb követelményekkel állanak elő, olyanokkal, aminőket még talán a forradalom előtt sem támasztottak. Es amikor azt látjuk, hogy egyes körök és érdekeltségek panaszokkal és kívánságokkal állanak elő és ha a kormány a mai viszonyok közt azt mondja, hogy »nem tehetek eleget e panaszoknak«, akkor felzúdulás van ; és ha t. képviselőtársaink közül nem egy kívánja, hogy ily nagyarányú kívánságoknak is eleget tegyünk... Gaál Gaszton : Én nem kívántam egyszer sem! B. Korányi Frigyes pénzügyminister :... akkor nagyon nehéz megállani egy pénzügymin isternek és sok erély és kitartás kell ahhoz, hogy megállhasson. Ami a tisztviselőket illeti, e tekintetben Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak az előadásában, mint rendesen, nagyon sok igazság és nagyon sok féligazság volt, és ha e féligazságokat nem állítaná be ugy, mint teljes igazságokat, érveinek igen nagy hatása lenne. En a tisztviselőkről is merek őszintén és nyíltan beszélni, mert mióta a Nemzetgyűlés együtt ül, ha a tisztviselőket tzmadás érte, én teljes meggyőződésemmel védtem meg őket, (Ugy van ! balfelől.) és azt ismerem állítani, hogy mindazt, amit ma egyáltalában meg lehet tenni a tisztviselőkórt, én iniciáltam és meg is tettem, amire rá is fogok mindjárt térni. ( Ugy van ! Ugy van ! half elöl.) Egyben igaza van Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak, hogy nem lehet az összes állami alkalmazottakra és tisztviselőkre azt mondani, , hogy ők is kellő belátással volnának. A tisztviselőknek is kötelességük, hogy megértsék, hogy ők nem állnak szemben egy munkaadóval, akitől igyekszenek mentül több előnyt — sokszor jogos előnyt — szerezni, hanem meg kell érteniök, mindegyiküknek kivétel nélkül, hogy ők a magyar állami adminisztráció tagjai, akik avval össze vannak forrva és meg kell érteniök, hogy nekik egészen más kötelezettségeik is Tannak, mint a szerződéses alkalmazottaknak. Ezt nem kell mondanom a tisztviselők túlnyomó zömének. De tényleg látjuk, hogy egyes hivataloknál, sajnos, a munka nem ugy folyik, amint kellene. Ez kétségtelen. Es amit én inkább hibáztatok, az az hogy maguknak a tisztviselőknek egy része sincs kellően áthatva attól, hogy mindnyájunknak igyekeznünk kell a legnagyobb takarékosságot belevinni az államháztartásba. Ez szintén nagyon megnehezíti a kormány dolgát, mert végre is a ministerek maguk nem szaladgálhatnak megnézni, hol autóznak túlsókat, hol költenek túlsókat az egyes hivatalok. Ez nemcsak minden egyes hivatali főnöknek a kötelessége, hanem szerintem minden egyes tisztviselőnek is becsületbeli kötelessége. Ennyiben igaza van Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak. De tovább nem mehetek. Mert az állami tisztviselői kart támadni roppant mél-
