Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó 14-én, kedden. 275 latot, ennél a kisebb jelentőségű, törvényjavaslat­nál tehát szélesebb vita nem fog kifejlődni és azt hittem, hogy azon a bizonyos szombati napon képesek leszünk letárgyalni âz egész javaslatot. Azt a szemrehányást, hogy ezt otyan napon akartuk tenni, amikor rendesen részvétlenség uralkodik a Házban, szintén nem fogadhatom el, mert részvétlenség a Nemzetgyűlésben semmiféle napon nem lehet. Gaal Gaszton : Elvileg- ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Azt sem veheti figyelembe a kormány, hogy egyes képviselő urak a szombati napon el akarnak utazni, amit Gaal Gaszton t. képviselőtársam szintén felhozott, mert hiszen, amikor a nemzetnek rekonstrukció­járól, a legfontosabb javaslatokról van szó . . . Gaal Gaszton : És mégis üres volt a Ház ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Arról nem tehetek. Ez azt mutatja, hogy az illető kép­viselők, akik nem voltak jelen, nem érdeklődtek a dolog iránt. Mi elvégre evvel nem számolhatunk. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy itt 10 pénz­ügyi törvényjavaslatról van szó. Itt van az ok­irati illeték, a vagyonátruházási illeték, amely már a Ház elé került, az adócsalásról szóló törvény­javaslat, az italmérési jövedékről, a Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényjavaslat, egy szeszadóról szóló törvényjavaslat, melyet ,leg­közelebb leszek bátor benyújtani ; itt van a szám­viteli és költségvetési törvény és készül az ipari szövetkezetekről szóló törvény. Ez'olyan halmazata a pénzügyi törvényeknek, hogy nagyon szor­galmasnak kell lenni a Háznak és a bizottságoknak, hogy idejében letárgyalhassuk. Azt pedig mindenki érti és mondja is, hogy az egész helyzetnek első ugrópontja az, hogy államháztartásunkat, pénz­ügyeinket rendbehozzuk. Ezt máskép nem lehet csinálni, csak ugy, ha azt a programmot, amelyet magunk elé tűztünk, pontról-pontra mentül gyor­sa'bban megvalósítjuk. Hogy egy szombati napori akartam letárgyal­tatni ezt a javaslatot, kérem, én nem voltam el­készülve .arra, hogy az okirat-illetékekről szóló törvényjavaslatnál a vita ismét olyan széles me­derbe fog kiterjedni, akár csak a budgetről volna szó. Mert azok a dolgok, amiket egyes olyan t. képviselőtársaink felhoztak, akik támadták a tör­vényjavaslatot, nem kapcsolatosak a törvényjavas­lattal, mert valutakérdéseket, budget-kérdést mél­tóztattak felhozni s egy olyan vita kezdett fejlődni, ami inkább egy kormányprogrammra vonatkoz­nék, amit pedig befejeztünk, vagy a budgetre, amely most fekszik a Ház előtt s amelyet, azt hiszem, mielőbb alkalmunk lesz tárgyalni s akkor a t. Ház minden tagjának módja lesz arra, hogy a nézetét annak egyes tételeire kifejtse. Mégsem hagyhatok szó nélkül egy pár felszólalást, amely ennek kapcsán történt. Gaal Gaszton t. képviselőtársam, az állam­háztartásról beszélve, nagyon helyesen jegyezte meg, hogy az első feladatok egyike az volna, hogy a takarékosságot vigyük bele az egész állam­gépezetbe, az egész államháztartásba. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy mióta a Nemzetgyűlés együtt ül és alkalmam volt itt felszólalni, ezt minden esetben kiemeltem ; annyira kiemeltem, hogy már ellenzést is hallottam ez ellen, mert voltak egyesek, akik azt mondották, hogy nem a takarékossággal kell kezdeni. Ez teljesen elhibázott nézet, mert takarékosságra nagy szük­ség van ; hiába emeljük a bevételeket, ha nem taka­rékoskodunk velük. De nem tudom elfogadni, hogy az államháztartás megszorításánál, beren­dezésénél a jelen viszonyok között épugy kell eljárni, mint egy magánháztartásnál, amikor a gazda a tönk felé közeledik. Épen az ellenkezője áll. Hiszen minden államháztartástanban méltóz­tatik azt olvasni, hogy máskép áll a dolog. Egy magánháztartást a bevételek szerint kell beiga­zítani, ez helyes, de az államháztartásban ez nem lehetséges, mert vannak olyan állami szükségle­tek, »Staatsnotwendigkeiten«, amelyeken egy állam sem teheti túl magát ; inkább csak a jól megfon­tolt kiadásokat kell alapul venni és a bevételeket kell ezekhez képest fejleszteni. Mik azok a kiadások, amelyeket le kell szál­litani ? Ha végig méltóztatnak nézni a budgetet, azt méltóztatnak látni, hogy a kiadásaink, hogyha átszámítanánk a koronának régi értékére, — ameny­nyiben rendes kiadások — nem növekedtek nagy mértékben az egyes tételeknél, elismerem, más téte­leknél inkább estek, a rendkivüli kiadások azonban, amelyek több mint 10 milliárdot tesznek ki, nagy mértékben megterhelik a budgetet. A kiadások nagy része tisztán a pénz elértéktelenedéséből és a valutakülönbségből ered. E kiadásokat csak akkor lehet leszállitani, ha a pénz értékén tudunk változtatni, ha a pénz értékét tudjuk emelni. A személyzeti kiadások leszállítása, — amelyekre Gaal Gaszton t. képviselőtársam főleg gondolt, — nem olyan könnyű ; nem lehet a dolgot oly kedélyesen és egyszerűen elintézni. Kétségtelen, hogy a mai csonka Magyarországon szám szerint túlsók a tisztviselő, de ezt a számot abszolúte nem lehet ugy leszállítani, mint G-aal G-aszton í. képviselőtársam gondolja : mint ahogy egy uradalomból az ember a cselédeket egy­szerűn elküldi. (Ugy van' half elöl.) A tisztvi­selő először is nem cseléd, és ő nem egy cseléd­szerződés alapján szerződött az államhoz. (Ugy van ! balfelől) Ha az a tisztviselő tisztet visel Magyarországon és magasabb fokozatokban az impériumnak is részese s a pályáját ugy ren­dezte be, hogy az államot akarja szolgálni, — nem lehet 30—40.000 embert, — akármilyen szerencsétlenség is érte az államot — egysze­rűen kidobni az állásából, amikor megfelelő kereseti alkalmat nem tudunk nekik adni, és nem tud adni a társadalom sem. Ezt a kérdést ilyen radikálisan és egyszerűen elintézni nem lehet. Csodálatos teóriát állított fel Gaal Gaszton t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy a 35*

Next

/
Thumbnails
Contents