Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember hó 14-én, kedden. 275 latot, ennél a kisebb jelentőségű, törvényjavaslatnál tehát szélesebb vita nem fog kifejlődni és azt hittem, hogy azon a bizonyos szombati napon képesek leszünk letárgyalni âz egész javaslatot. Azt a szemrehányást, hogy ezt otyan napon akartuk tenni, amikor rendesen részvétlenség uralkodik a Házban, szintén nem fogadhatom el, mert részvétlenség a Nemzetgyűlésben semmiféle napon nem lehet. Gaal Gaszton : Elvileg- ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Azt sem veheti figyelembe a kormány, hogy egyes képviselő urak a szombati napon el akarnak utazni, amit Gaal Gaszton t. képviselőtársam szintén felhozott, mert hiszen, amikor a nemzetnek rekonstrukciójáról, a legfontosabb javaslatokról van szó . . . Gaal Gaszton : És mégis üres volt a Ház ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Arról nem tehetek. Ez azt mutatja, hogy az illető képviselők, akik nem voltak jelen, nem érdeklődtek a dolog iránt. Mi elvégre evvel nem számolhatunk. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy itt 10 pénzügyi törvényjavaslatról van szó. Itt van az okirati illeték, a vagyonátruházási illeték, amely már a Ház elé került, az adócsalásról szóló törvényjavaslat, az italmérési jövedékről, a Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényjavaslat, egy szeszadóról szóló törvényjavaslat, melyet ,legközelebb leszek bátor benyújtani ; itt van a számviteli és költségvetési törvény és készül az ipari szövetkezetekről szóló törvény. Ez'olyan halmazata a pénzügyi törvényeknek, hogy nagyon szorgalmasnak kell lenni a Háznak és a bizottságoknak, hogy idejében letárgyalhassuk. Azt pedig mindenki érti és mondja is, hogy az egész helyzetnek első ugrópontja az, hogy államháztartásunkat, pénzügyeinket rendbehozzuk. Ezt máskép nem lehet csinálni, csak ugy, ha azt a programmot, amelyet magunk elé tűztünk, pontról-pontra mentül gyorsa'bban megvalósítjuk. Hogy egy szombati napori akartam letárgyaltatni ezt a javaslatot, kérem, én nem voltam elkészülve .arra, hogy az okirat-illetékekről szóló törvényjavaslatnál a vita ismét olyan széles mederbe fog kiterjedni, akár csak a budgetről volna szó. Mert azok a dolgok, amiket egyes olyan t. képviselőtársaink felhoztak, akik támadták a törvényjavaslatot, nem kapcsolatosak a törvényjavaslattal, mert valutakérdéseket, budget-kérdést méltóztattak felhozni s egy olyan vita kezdett fejlődni, ami inkább egy kormányprogrammra vonatkoznék, amit pedig befejeztünk, vagy a budgetre, amely most fekszik a Ház előtt s amelyet, azt hiszem, mielőbb alkalmunk lesz tárgyalni s akkor a t. Ház minden tagjának módja lesz arra, hogy a nézetét annak egyes tételeire kifejtse. Mégsem hagyhatok szó nélkül egy pár felszólalást, amely ennek kapcsán történt. Gaal Gaszton t. képviselőtársam, az államháztartásról beszélve, nagyon helyesen jegyezte meg, hogy az első feladatok egyike az volna, hogy a takarékosságot vigyük bele az egész államgépezetbe, az egész államháztartásba. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy mióta a Nemzetgyűlés együtt ül és alkalmam volt itt felszólalni, ezt minden esetben kiemeltem ; annyira kiemeltem, hogy már ellenzést is hallottam ez ellen, mert voltak egyesek, akik azt mondották, hogy nem a takarékossággal kell kezdeni. Ez teljesen elhibázott nézet, mert takarékosságra nagy szükség van ; hiába emeljük a bevételeket, ha nem takarékoskodunk velük. De nem tudom elfogadni, hogy az államháztartás megszorításánál, berendezésénél a jelen viszonyok között épugy kell eljárni, mint egy magánháztartásnál, amikor a gazda a tönk felé közeledik. Épen az ellenkezője áll. Hiszen minden államháztartástanban méltóztatik azt olvasni, hogy máskép áll a dolog. Egy magánháztartást a bevételek szerint kell beigazítani, ez helyes, de az államháztartásban ez nem lehetséges, mert vannak olyan állami szükségletek, »Staatsnotwendigkeiten«, amelyeken egy állam sem teheti túl magát ; inkább csak a jól megfontolt kiadásokat kell alapul venni és a bevételeket kell ezekhez képest fejleszteni. Mik azok a kiadások, amelyeket le kell szállitani ? Ha végig méltóztatnak nézni a budgetet, azt méltóztatnak látni, hogy a kiadásaink, hogyha átszámítanánk a koronának régi értékére, — amenynyiben rendes kiadások — nem növekedtek nagy mértékben az egyes tételeknél, elismerem, más tételeknél inkább estek, a rendkivüli kiadások azonban, amelyek több mint 10 milliárdot tesznek ki, nagy mértékben megterhelik a budgetet. A kiadások nagy része tisztán a pénz elértéktelenedéséből és a valutakülönbségből ered. E kiadásokat csak akkor lehet leszállitani, ha a pénz értékén tudunk változtatni, ha a pénz értékét tudjuk emelni. A személyzeti kiadások leszállítása, — amelyekre Gaal Gaszton t. képviselőtársam főleg gondolt, — nem olyan könnyű ; nem lehet a dolgot oly kedélyesen és egyszerűen elintézni. Kétségtelen, hogy a mai csonka Magyarországon szám szerint túlsók a tisztviselő, de ezt a számot abszolúte nem lehet ugy leszállítani, mint G-aal G-aszton í. képviselőtársam gondolja : mint ahogy egy uradalomból az ember a cselédeket egyszerűn elküldi. (Ugy van' half elöl.) A tisztviselő először is nem cseléd, és ő nem egy cselédszerződés alapján szerződött az államhoz. (Ugy van ! balfelől) Ha az a tisztviselő tisztet visel Magyarországon és magasabb fokozatokban az impériumnak is részese s a pályáját ugy rendezte be, hogy az államot akarja szolgálni, — nem lehet 30—40.000 embert, — akármilyen szerencsétlenség is érte az államot — egyszerűen kidobni az állásából, amikor megfelelő kereseti alkalmat nem tudunk nekik adni, és nem tud adni a társadalom sem. Ezt a kérdést ilyen radikálisan és egyszerűen elintézni nem lehet. Csodálatos teóriát állított fel Gaal Gaszton t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy a 35*