Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-91
A Nemzetgyűlés 91, ülése 1920, magukat országos képviseletnek, gondviselésnek a Nemzetgyűléssel szemben, amelyet pedig a nemzet választott meg ; amikor ilyenek uralkodnak ezen a földön, % amikor a gazdasági élet intézését is ezek veszik a kezükbe, — mert méltóztatnak ]átni, hogy 25.000 koronával kezdik és a preroga ti vakkal és privilégiumokkal 38 millióig jutnak el — ez nem lehet egészséges állapot. (Igaz ! Ugy van !) Nem lehet helyeselni az ilyen központcsitást, amely egyúttal a keresztény kiskereskedőt és kisiparost is tönkreteszi, mert lehetetlen konkurrenciát akaszt a nyakába. Annak a kiskereskedőnek és kisiparosnak — ha keresztény is — nem állanak rendelkezésére a prerogativák és privilégiumok. Ily irányzatnak csak rossz vége lehet : az ország pusztulása. És mégis, midőn itt ezernyi ok és alkalom volna arra, hogy segitsünk ezen az országon, hogy csakugyan vadhúst messünk ki innen is, onnan is : akkor elénk jönnek ilyen kis haszontalansággal, ártatlansággal, mint a botbüntetés, ezzel akarják a szociális helyzetet megjavítani és kigyógyítani, ezzel akarják a jogrendet helyreállítani, amely jogrendnek az összes eszközei úgyis rendelkezésre állanak, mert hiszen jogrendünk olyan, a mi törvényeink olyanok, hogy azok, ha végrehajtatnak, a becsületeseknek oltalmat nyújtanak és a gonosztevőt üldözik egész az akasztófáig. (Ugy van ! jobbfelől.-) Én tehát nem értem meg, hogy mire való a virgácsnak a jogrendbe való beillesztése. Csak arra való, hog reakciós szellem, amelyet annak idején az ország leghatalmasabb férfiai, a Kossuthok, Wesselényiek, Deákok és Szécneiyiek letörtek és leküzdötték, az uri szék világát ide megint visszavarázsolja. Arra hivatkoznak, hogy szükség van rá, mert az ország nagy vagyoni romboláson, és erkölcsi romboláson ment keresztül. T. Nemzetgyűlés ! Ez vád a nemzet ellen, mert ha igaz is az, hogy ez az ország nagy vagyoni romboláson ment keresztül, ami letagadhatatlan tény, tiltakoznunk kell az ellen, hogy erkölcsi romláson is ment keresztül, mert annak ellenére, hogy megtámadtatott az ország egy jelentéktelen kisebbség elenyésző ezrei által : ez a magyar nép erkölcsében akkor is erős volt és maradt és ennek bizonysága az is, hogy e Nemzetgyűlést, amelynek minden tagja a keresztény és nemzeti eszményt szolgálta és ennek hitét vallja, ide beküldötte. (Ugy van ! jobbfelől.) Egy romlott és erkölcstelen nép erre nem képes, annak a parlamentje is romlott és erkölcstelen lenne. Nagyon igaz, hogy a bűnözők kissé elszaporodtak ; de nem azért, mert itt forradalmak voltak, mert itt, nem tudom, milyen összeomlás volt, mert hiszen annak régen vége van, azzal szemben a retorziónak olyan időszaka kezdődött, amely el vehette mindenkinek a kedvét a bűnözéstől ; hanem azért, mert megszegényedtünk, az an}^agi jólétből lecsúsztunk, óriási nyomor költözött az országba és már régi tudományos megállapítás, tapasztalati tény, hogy a bűnözések száma a szociális helyzettel van mindig fordított arányban, évi augusztus hó 25-én, szerdán. 21 vagyis mennél rosszabb, nyomorultabb a társadalom sorsa, annál többen támadnak a vagyon és természetesen az élet ellen is és annál kevésbé irányadók a becsület szempontjai. Berky Gyula: A nép azt mondja, hogy előbb á botot, mint a földet. Rupert Fezsö : Divatban van azt mondani, hogy elharapóztak az egyes büntetendő cselekmények. Méltóztassék a 40-es évekre visszagondolni, amikor e kérdésről szintén szó volt ; hiszen akkor volt csak igazán nagy a jogbizonytalanság; betyárvilág uralkodott még a 70-es években is, nem lehetett úgyszólván a szomszéd faluba elmenni anélkül, hogy végrendeletet ne kellett volna csinálni, és mégsem tartotta szükségesnek az akkori törvényhozás ilyen törvénnyel, ilyen gyalázatot jelentő, semmit sem használó törvénnyel e bűnözéseknek gátat vetni. T. Nemzetgyűlés ! Nincs másról sző, mint arról, hogy a szociális helyzet megjavittassék. Most másodszor hallom az "előadói székből elhangzani azt, hogy a teória nem ér semmit, a tudomány nem ér semmit. Ez ellen én mereven tiltakozom, mert akkor, ha a teória és a tudomány nem ér semmit, egyáltalán nem lehet a büntetőjog tudományát tudománynak nevezni. Kérdem a t. előadó urat, hogy ha mérnökként állana ott és arról beszélne, hogy a gépszerkesztést nem kell a tudomány elvei szerint csinálni, a házat nem kell a tudomány elvei szerint építeni, a vasutat nem kell a matematika, a geometria és egyéb ilyen, szorosan rokon tudományok szerint csinálni, — azt Íriszem, nagy nevetés, nagy megbotránkozás lenne kijelentéseinek jutalma. T. előadó ur ! A tudomány mindenben irányadó, a tudomány jelenti épen az abszolút igazságot, a tudomány jelenti valamely kérdés kielemzettségét. A teóriával nem lehet oly könnyen elbánni, mert ha a teóriákkal, a tudománnyal oly könnyen elbánunk, ennek igen rossz vége lehet. T. Nemzetgyűlés ! A tudományosság kétségbevonásának itt, ibben a kérdésben annál kevésbé lehet helye, mert hiszen maga ez a törvényjavaslat is, amikor arra hivatkozik, hogy »a tudománnyal szembe akarok állani praktikus célokból, praktikus okokból«, akkor egy olyan szörnyszülöttet, olyan monstrumot ad elénk, amely nemcsak a tudomány szempontjait nem "elégíti ki, hanem egyenesen gyakorlatilag is veszedelmes. Ebben a törvényjavaslatban az foglaltatik, hogy ezentúl azt, akit kétévi sza- ' badságvesztés-büntetésre kellene Ítélni, — két. évet nem haladhatna meg az a fogház- vagy börtönbüntetés, amelyre Ítélik, — nem kell becsukni, hanem egyszerűen huszonöt bottal lehet a kétévi börtönt helyettesíteni. Tehát valaki esetlégszándékos emberölési kísérletet stbit követhetett el és enyhítő körülmények mellett elitélik például kétévi börtönre; vagy elitélik, mert egyéb enyhébb dolgot követett el, vagy például egy fiatalkorú egyén gyilkosságot követett el, akkor
