Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

22 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. azt a 18 éves gyermeket esetleg kétévi fogházra is lehetne ítélni és akkor, ha nem kaphat többet, mint két évet, csak huszonöt, tizenöt, vagy nem tu dorn hány botot kap helyette. És akkor le ran törlesztve a büntetés. (Égy hang a szélsobaloldalon : Tévedés !) Ez olyan rést ütne a jogrenden, amely meg kell hogy döbbentsen mindenkit. Meglátszik a törvényjavaslaton, hogy a tudomány álláspontját nem vette figyelembe, mert ami a tudomány jellemvonása, a logika, az sincs meg a törvényjavaslatban, mert amig egyrészről azt mondja, hogy azokban az enyhe esetekben, amikor nem kellene kétévi fogháznál, fegyháznál vagy börtönnél többet kiszabni, akkor elég, ha bottal büntetik meg az illetőt, mert nem sok hely van a fogházakban, fegyházakban és börtönökben stb., pedig a társadalom veszedelme lesz az, hogyha az ilyen ember huszonöt bot után kimegy újra a társadalomba folytatni romboló munkáját; másrészről azt mondja, hogy a bot pedig csak azoknak jár, akiknél a cselekmény elkövetésében megátalkodottság, durva erőszak, mértéktelen nyerészkedési vágy és több efféle nyilvánult meg. Tehát a legveszedelmesebb jogi, emberi és erkölcsi súlyú esetekben, amikor különös megátalkodottságról van szó, akkor rendeli a két évnél több időre nem Ítélhető gonosztevők ellen a bot alkalmazását, akik pedig megérdemelnék, hogy megátalkodottságuk miatt háromannyit kapjanak. így a botbüntetésről aligha lesz szó, hiszen ha megátalkodott gonosztevőről van szó, akkor azt el sem lehet ítélni két évre, azt többre kell elitélni. Mondom, mig az enyhe esetekben botot kivannak alkalmazni, másrészt csak a legsúlyosabb körülmények között rendeli a javaslat a botbüntetés kiszabását. Kiegyenlíthetetlen ellenmondás. Akik ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, tudós emberek, hozzá vannak szokva, hogy egész . kórusokat dirigáljanak, hogy többszólamú műveket csináljanak. Es látszik most, amikor Pánsipot adnak kezükbe, amikor la tudománnyal teljesen ellenkező álláspontot kell megoldaniuk, látszik, hogy egyszerre lehetetlenné válnak, mert ezen a kis fütyülőn, ezen a primitiv kis jószágon nem tudnak becsületes hangokat kihozni. T. Nemzetgyűlés ! Még csak azt említem fel, hogy a javaslat szerint a botbüntetést rendbüntetésképen is lehet alkalmazni, vagyis benn a fogházban az elitéltek ellen, ami azt jelenti, hogy egy ember önkényétől válhatik feltételezetté, hogy Yegig rendre verik-e a foglyokat minden héten, vagy sem. Ez a törvény majd a katonákra is fog vonatkozni. Ez pedig komoly, sőt igen komoly dolog, annál komolyabb, mert azok közül, akik örökké a nemzeti hadsereget védik, akik hívatlanul akarják magukat a nemzeti hadsereg védőivé feltolni, — igen sok haszontalan ember van közöttük — azt már nem veszik észre, hogy ebben igazán a nemzeti hadsereg ellen vétenek, mert behozzák a botbüntetés alkalmazását a évi augusztus hó 25-én, szerdán. katonaságra nézve is, mint rendbüntetést. Már pedig tisztelem én annak a hadseregnek szellemét, amelyben a botbüntetés járja. A hadseregnél a becsületérzés kell hogy az első szempont legyen (Ugy van! jobbfelöl.) és ha a hadsereg körében a botbüntetést alkalmazzák, tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy csak az önkénytől válik feltételezetté, hogy a legénységet foolytn rendre végigverjék. Már pedig a kormánynak, amelynek első feladata, hogy igazi nemzeti hadsereget teremtsen, amely a polgárállam valódi alkotmányos hadserege legyen, olyan, amelyet mindnyájan tisztelünk, szeretünk, amelyért minden áldozatot meghozunk, mondom, a kormánynak, ha ilyen hadsereget akar teremteni, észre kell vennie, hogy ezzel a törvénnyel épen az ellenkezőjét cselekszi annak, amit cselekedni akar, mert, egy megbotozott katona, azt hiszem, többé ezzel a szóval, hogy »katona«, semmiképen sem illethető. (Uqy van! jobbfelöl.) Méltóztassék az olyan embert, aki megérdemelné a botot, arra ítélni, hogy a hadsereg kötelékéből kilökessék, de ne botozzanak. T. Nemzetgyűlés ! Az a praktikus cél, amelynek nevében a tudományt a javaslat és az előadó ur megtagadják, az a praktikus cél, amelyet itt vezérelvül felállítanak, nemcsak hogy nincs elérve, hanem e törvényjavaslat — íme í

— egyenesen ama célok ellen tör, amely célok elérésére törekszik. Méltóztassék most még megengedni, hogy röviden utaljak arra, hogy a kriminalisztikai tapasztalat azt bizonyítja, hogy a botbüntetésnek eddig még sehol és soha semmi hatályossága, semmi haszna nem volt. Méltóztatnak látni ezt az árdrágitási törvénynél is, amely már jóid«je érvényben van s ahol a botbüntetés szintén szerepel — teljesen feleslegesen. Bár az árdrágító büntethető még , ugy is, hogy egész vagyonát el lehet venni, — a törvény hatásaképen még sem méltóztatnak azt /tapasztalni, hogy a drágaság csökkent volna. Én az egyes cikkek árát, amelyekre szükségem van, figyelemmel kisérem és mindennap konstatálom, hogy magasabbra rúgnak az árak. Orbók Attila : Még a bot is megdrágult ! (Derültség.) Rupert Rezső : Ezek a büntetendő cselekmények olyan nagy tömegekben fordulnak elő, hogy lehetetlen megküzdeni velük. Méltóztassék csak elképzelni, hogy Budapest összes kofái és kereskedői ellen megindul egy nap a bűnvádi eljárás. A büntetést nem lehet kivárni s végrehajtani. Szigorú törvényekkel sem lehet eredményesen a gazdasági törvényeket pótolni, tömegvisszaéléseket megtorolni, mert aki járatos a törvényhozás művészetében, az tudja, hogy tulajdonképen a legszigorúbb törvények mindig a legenyhébb törvények, mert azokat sohasem lehet végrehajtani. Corpus Jurisunk tele van drákói szigorú törvényekkel, a lehetőségnél messzebb-