Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-100
270 A Nemzetgyűlés 100. ülése 1920. évi szeptember hó 10-én, pénteken. mint jogos szerződő fél, jogosan ül ott és neki joga van ott lenni. Erre, amikor a végzést Szántó Istvánnak kézbesítették, hogy neki el kell mennie, körülbelül 24 emberével eljött hozzám és kért, hogy tegyünk valamit. Én elmentem a lakásügyek ministeri biztosához, elmondtam neki a tényállást, és a lakásügyi ministeri biztos nr, mondhatom, a legsürgősebben intézkedett és felfüggesztette a végrehajtást. Most mi történt? Mi bíztunk a magyar igazságszolgáltatásban. Hiszen egyébről nem is beszélünk ebben a Házban, mint a független magyar bíróságról. (Mozgás.) Mi bíztunk abban, hogy igenis a bíróság nekünk fog igazat adni és lehetetlenségnek tartom a mai időkben, hogy dolgozó embereket megakadályozzanak egy multimilliomos kedvéért, hogy kenyeret keressenek. Szántó István az ő (53 társával nyugodtan dolgozott tovább. Közben egy tárgyalást rendelt el a lakásügyek ministeri biztosa, amely tárgyalást Jávor biró folytatott ]e, Jávor biró igenis méltatta Szántó István beadványát, hogy nemcsak magányosan, hanem 63 munkással dolgozik. Helyszíni szemlét rendelt el, amelyet először augusztus 13-ára tűzött ki. aztán szeptember 9-ére halasztott. Ez tehát a tegnapi napon lett volna, Szántó István nyugodt lélekkel várta a, helyszíni szemle megtartását. Ehelyett kapott egy kilakoltatási határozatot, amelyben értesitik, hogy ha 24 óra alatt el nem hagyja a gyártelepet, akkor a panaszló félnek — most nem említek nevet •— a panaszló félnek joga van- karhatalmat igénybe v T enni. Kérdem a t. Nemzetgyűlés azon tagjait, akik egy ipari gyárat ismernek, hogy lehetséges-e az, hogy 24 óra alatt csak ugy kidobjunk valakit és 24 óra_ alatt megszüntessük a munkát, és 24 óra lefolyása után 63 családos ember menjen az utcára koplalni? Kern csoda, hogyha az emberek elkeseredésükben mindenfélével foglalkoznak. (Mozgás.) Hozzám intéztek egy kérést, amelyet bátor leszek felolvasni ( Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Végső kétségbeesésünkben azon alázatos kéréssel fordulunk kegyelmes urunk nemeslelküségéhez, hogy kérésünket, illetve panaszunkat a t. Házban ismertetni, illetve arra orvoslást kieszközölni kegyeskedjék. Ugyanis mint a kegyelmes ur is nagyon jól tudja, Szántó István kartársunk a VI., Forgách-utca 22—24. számú telepet vezeti és ebben a működésében mintegy 43 családos, 20 ifjúmunkás és 10 nőtlen munkás segédkezik neki és ezáltal biztosítjuk a jelen körülmények között amúgy is nehéz és szűk megélhetésünket. Mint kegyelmes urunk is nagyon jól tudja, a telep tulajdonosának, két multimilliomos zsidónak, pusztán csak hatalmi kérdésből s nem tudjuk, hogy mily jogalapon, sikerült kieszközölni egy oiyértelmű régérvényes bírói határozatot, hogy a telepet 24 óra alatt ürítsük ki. ami annál inkább is fizikai lehetetlenség, mert erre sem megfelelő helyiségünk, sem időnk nincs, és meglévő kész és félkész munkák és szerszámok igy az utcára a legnagyobb bizonytalanságba kerülnének ki. Elkeseredettségünknek főoka, hogy ebben a pillanatban munka és kenyér nélkül maradunk, kikerülve a legzordonabb tél előtt az utcára, Hiert nem hogy arra volna kilátás, hogy munkálkodásunkat másutt érvényesiteni tudnánk, hanem, amint Kegyelmes ur is nagyon jól ismeri a mai viszonyokat, munkaalkalmak csak a legkisebb mértékben vannak meg. Es most pedig mi kérjük a Kegyelmes urat, hogy ha ez az égbekiáltó igazságtalanság történne és pusztán csak azt a célt szolgálva, hogy Baruch Jeremiás és Honig hatalmi túltengései érvényre jussanak, ugyanakkor mi cirka 100 lélek becsületes keresztény dolgozó magyar munkásemberek a legnagyobb nyomor elé nézünk és ebben az esetben vájjon érthetetlen lesz-e a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy a megélhetésünk, illetve családjaink megélhetéseért bolseviki szolgáknak, vagy rablóbanda, tagoknak és végül a börtön falainak adjuk, illeme dobjuk oda magunkat. Mi, akik valamennyien meggyőződött jó magyar keresztény munkások vagyunk és mint ilyenek örömmel és minden akaraterőnkkel akarjuk szolgálni és fogjuk szolgáim szeretett hazánkat, de annyit kérünk és követelünk a magyar kormánytagoktól, hogy destruktív elemektől, akik ebben a törekvésünkben bennünket akadályozni minden eszköz felhasználásával akarnak, mentsen meg bennünket, mert ha ez a magyar kormány tagjainak nem állana módjában, ugy kijelentjük, hogy semmitől vissza nem riadva végső kétségbeesésünkben magunkat ugy fogjuk megvédeni, ahogy azt mi tudjuk. Kérve-kérjük a magyar kormánytagokat, hassanak oda, hogy erre szükség ne váljék, mert hisz mi azt a múltban is bebizonyítottuk, hogy mindennemű rendbontástól tartózkodtunk és annak elvi ellenségei vagyunk. Értesülésünk ma, illetve 10-én déli egy órakor karhatalom igénybevételével akarnak bennünket kész, félkész munkáinkkal az utcára, a nélkülözésbe taszítani. Esedezünk ennek azonnali meggátlásáért és magunkat kegyelmes urunknak mindenkor jóindulatába ajánljuk.« Méltóztassanak elhinni, t. Nemzetgyűlés, ami kor becsületes magyar emberek ennyire el vannak keseredve, akkor egyes milliomos emberek tulaj donkép kivetkőzve minden emberi érzésből, azért, hogy őnekik újból nyíljék alap milliók szerzésére, képesek elvenni 63, sőt — hozzátartozóikat is számítva •— háromszor, négyszer 63 embernek a kenyerét. Tehát nem egészen a munkásság csinálja, t. Nemzetgyűlés, a forradalmat, hanem az ilyen multimilliomosok csinálják és a kormánytól és a magyar kormánynak általam igen nagyrabecsült tagjától, Kubinek Gyula kereskedelemügyi minister urtól elvárják és kérve könyörögnek neki, hogy igenis hasson oda, hogy ezek a piócák ne rághassák tovább a magyar munkásságot, A magyar munkásság legnagyobb része már jó útra tért, és semmi egyebet nem kivan, csak
