Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-100

268 A Nemzetgyűlés 100. ülése 1920. foglalkozással jár együtt a csalásra, uzsorára, mások kihasználására való számitás, nem pedig felekezeti vagy faji tulajdonság. A szatócs rejti el az árut, nem pedig a zsidó, a bankár az uzsorás, nem a faj ; az ügynök hajtja fel az áru árait és csinál lánckereskedelmet, nem az izraelita vallású ...« Hornyánszky Zoltán : Nem is mondjuk mi sem, hogy vallás! Sándor Pál : »... Társadalmi osztályok bűneiért egy fajt és felekezetet állítanak oda...« ( Egy hang a szélsöbaloldalon : Tévedett !) — Tessék csak idefigyelni ! — »mert az osztályérdek ugy Idvánja. Nagyon jól tudják a vezető antiszemita urak, mennyire nem a zsidóság a bűnös az őket illető vádakban ; épen ugy tisztában vannak az antiszemitizmus keletkezésével és okaival, mint mi, de nekik kell a rosszhiszeműség a legridegebb osztályönzésből. A zsidóságot ugyanis az uralkodó osztályok Prügelknabejának tekintik az antiszemiták, kiken keresztül vezetik le a tömegek ellenük irányuló haragját és keserűségét. A jogot, a földet követelő magyar parasztnak, a tönkrement kis polgárnak a zsidót vetik oda áldozatul. (Felkiáltások a szélt öbalóldalon : Szegény zsidók !) Csúnya és szemérmetlen játéka ez az agrár-feudális reakciónak, amely csúnyább és szemérmetlenebb, mert tudva-tudják bűneiket és folyton üldözött népet tolnak maguk elé védőfal gyanánt, (Derültség.) hogy a nekik szánt ütések azokat érjék. Mindezen ceak a becsületes, radikális demokratizmus segíthet, amelyik nem a vallás, faj és foglalkozás szerint osztályozza az embereket, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Numerus clausus szerinti) hanem csupán becsületük szerint. Hacgosan tiltakozunk a jóizlésü és tisztességes keresztényiég nevében mindenféle uszítás és könnyelmű rágalmazás ellen, mert adott a magyar zsidóság ennek az országnak annyi kultúrembert . . .,« Benkő Gábor: Proletárdiktatúrát! Sándor Pál : »... mint ahány csalót és árdrágítót és mint ahogyan valakinek keresztény volta még nem jelenti a tisztességet, ugy a zsidó sem azonosítható az uzsorással.« Fangler Béla: Ki irta ezt? Sándor Pál : Itt van az egész, tessék. Nem volt aláírva. De a kiadó és a szerkesztésért felelős Friedrich Istrán. Dinich Vidor: Ezt már egyszer elolvasta! Sándor Pál : Bocsánatot kérek, ha ez a »Nép« újonnan megjelenik Friedrich István kiadásában, készséggel adok 50.000 koronát is! (Nagy derültség. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem kell!) Fangler Béla: Félreértett szavaim helyreigazítása céljából kérek szót. ívi szeptember hó 10-én, pénteken. Elnök : Fangler képviselő ur a házszabályok 215. §-a értelmében kivan szólni. Fangler Béla: T. Nemzetgyűlés! Nem vádoltam Sándor Pál t. képviselőtársamat azzal, hogy a pénzt nem tudom miféle titkos oélra adta, . . . Sándor Pál: De adtam Heltainak! Fangler Béla : ... de azzal vádoltam meg, hogy adott 10.000 koronát Heltainak, annak az embernek, akiről már akkor mindenki tudta, hogy az egész Tisza-féle pernek főmozgatója és felbujtója volt. Furcsának találom, hogy épen Sándor Pál, akire a zsidók ugy tekintenek, mint egész ügyüknek és minden ilyen zsidókérdésnek mozgatójára, nem tudta azt, hogy ki ez a Heltai Yiktor és micsoda szerepe van Heltai Viktornak ebben az ügyben. Furcsának találom azt, hogy Sándor Pál ur utalványt ad neki azzal, hogy igazolják a személyazonosságát a Hitelbanknál. Ha együtt volt vele a börtönben, nem tudta a saját szemével megismerni Heltai Yiktort és még külön személyazonossági bizonyíték is kellett neki? En is ismertem Heltait, mert én is együtt voltam vele a börtönben, de nem adtam volna neki 10.000 koronát sem személyazonossági igazolással, sem anélkül. Arra nézve, amit itt felolvasott Sándor Pál t. képviselőtársam, ugy látszik megint nem lát keresztül a szitán. Hátha azért van ez irva, mert ebben elő van sorolva a zsidóságnak minden bűne. Ez nem egyéb, mint tisztán csak a zsidóság bűneinek felsorolása. (Derültség.) Lehet, hogy azért van ez irva, hogy a zsidóságot leleplezze. Es ha olyan nagyon bőkezű Sándor Pál ur és oly könnyen szórja a 10.000 koronákat minden cél megkérdezése nélkül, én ezennel felszólítom a zsidóságot, amelyet ismer Sándor Pál, mert hiszen ő minden zsidót ismer, hogy azon a címen, hogy ismerősök, kérjenek tőle 10.000 koronát. Sándor Pál : De én nem adok. (Derültség. Felkiáltások balfelöl : Ez az ! Egy hang jobbfélöl: Vicc lett belölel) Megmondtam már önöknek. Elnök : Oláh Dániel képviselő ur sürgős interpelláció előterjesztésére nyert engedélyt. Felkérem, hogy interpelláoióját indokolni szíveskedjék. Oláh Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Egy szomorú drámát vagyok kénytelen a t. Nemzetgyűlés szine elé hozni, (Halljuk ! Halljuk !) mely dráma tulajdonképen valamennyire tisztázni lesz hivatva azt a vádat, amelynek gyanúja alatt ma az összes magyar munkásság áll. Ha elismerjük azt és nem is lehet tagadni, hogy azt a bizonyos forradalmat, amelyet az elmúlt időkben nagyban nem is annyira a munkásság, hanem a zsidóság csinált, a munkásság számlájára Írják, ezekből az általam előadandőkból majd meg méltóztatik állapítani, hogy kik voltak tulajdon-