Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-100
A Nemzetgyűlés 100. ülése 1920. éi pedig ha lopott volna, most nem lenne ily helyzetben. (Egy hang balfelől : Üsse lovaggá!) Ereky Károly : De Bécsben van, azt magyarázzák ! Sándor Pál.: De uraim, nekem semmi közöm Heltaihoz. Elnök: Sándor Pál képviselő ura személyében nagyon erősen lett megtámadva, joga van ahhoz, hogy szavait kimagyarázza és az esetleges félreértést felfedje. (Helyeslés.) Sándor Pál : Én nem értem, hogy miért akarnak megakadályozni engem abban, hogy elmondjam, hogy mi történt. (Felkiáltások balfelöl: Senki sem akadályozzál) Akkor miért tetszik folyton közbeszólni? Ereky Károly : Közbeszólni szabad. (Derültség.) Nekem is közbeszól a képviselő ur. Sándor Pál : Csak nekem van meg az a privilégiumom, hogy beszédembe mindenki közbeszól? (Derültség.) Ereky Károly: Nyugodtak leszünk; tessék beszélni ! Sándor Pál : Mondom, fogalmam sem volt általában Heltainak e ténykedéséről, sőt kijelentem, — hogy ha tudtam volna, hogy Friedrichhel egyáltalán valami vonatkozásban van — minthogy az az én nézetem,' hogy mégis kell valami politikai háttérnek lennie ebben a Friedrichdologban, — akkor őrizkedtem volna attól, hogy Heltaival beszéljek. Nekem e perhez semmi közöm nincs. (Egy hang a szélsőbaloldalon : 0 is azt mondta!) Semmiféle hátramozditója ennek a pernek nem vagyok. Hozzám jött, miután a gyűjtőfogházban találkoztam vele, elsírta az ő keservét és elmondta, hogy egy lapot yett meg : valami »Szerda« című újságot, (Egy hang balfelöl! Szombatot! — Derültség.) amelyről nem is tudtam, hogy létezett. Hát legyen »Szombat«. (Derültség.) Oly ártatlan mulatság ez, ki sem mondhatom. (Derültség.) Mondta, hogy ezt a lapot megvette és segitsek őrajta, hogy a mindennapi kenyerét megkereshesse. Nagyon sokszor jönnek ilyen dolgokkal hozzám. (Egy hang a szélsobaloldalon : Es mindenkinek 10.000 koronát ad?) Megadtam neki, amit kért, de megjegyzem, hogy ezt teljesen nyíltan tettem, mert ha akartam volna titokban adni, akkor titokban adtam volna oda a 10.000 koronát, azonban egy utalványt adtam neki a Hitelbankra ós követeltem a személyazonosságának â megállapítását (Egy hang a szélsobaloldalon : Hát nem ismerte már a gyűjtőfogházból?) és ez olyankor történt, amikor a Friedrich-per még nem tárgyaltatott és az egész dologról nem tudtam. (Felkiáltások balfelöl: de már készült!) Ereky Károly : Nem tudott ? Sándor Pál : Tessék megnézni a nyugtát. Konstatálom, hogy ez a Friedrich-per tárgyalása előtt történt. (Felkiáltások balfelöl : Pár nappal!) szeptember hó 10-én, pénteken. 267 Azt azonban a t. képviselőtársam nekem nem tilthatja meg, hogy az általam becsületesen szerzett vagyonomból én oda adjak, ahova nekem tetszik. Kovács József : Ez a baj, hogy ide tetszett adni ! Griger Miklós: Majd én is hozzáfordulok, meglátom, hogy lesz-e olyan jószivü! (Derültség. ) Sándor Pál : En, kérem, a r szocialistákat is csak válogatva támogatom. (Elénk derültség.) Ha 1918-ban pl. hozzám fordult volna a »Nép« újság, amelyet az ön pártvezére Friedrich István adott ki s amely 1918-ban augusztus 15-én a következőket irta, amiket leszek bátor felolvasni, akkor szintén támogattam volna. (Halljuk! Halljuk!) Augusztus 15-én ez alap a következőket irta: Fangler Béla: Ki irja ezt? Sándor Pál : Friedrich István szerkesztésében jelent meg. (Olvassa): »Kiadó és a szerkesztésért felelős Friedrich István. A »Nép« nyomatott a »Világosság« könyvnyomdában, VIII., Oonti-utca 4.« (Derültség.) Méltóztassék meghallgatni és eldönteni, jogom volt-e támogatni. (Olvassa.) »A magyar parlamentben hivatalos fórum előtt került szóba az antiszemitizmus kérdése. Levegőben van ez a háború kezdete óta, nemcsak a hecckáplánkák ugrándonemcsak a rendőrség tendenciózus kommünikéi, nemcsak az eszlári pör későn utáncsendült, »himent a zsidó« kulturátlan felkiáltása csinálják a zsidógyülöletet, hanem valami más, szomorúbb és mélyebben fekvő okai is vannak az egész akciónak. A kereskedelemre szorított zsidóságot tehát egyenesen a keresztény társadalom kényszeritette rá a merkantilizmusra és ha ez a bűn, ugy ez csakis a reakciós társadalmi politika bűne lehet. Nem faji tulajdonsága a zsidónak az üzleti szellem, az árukereskedelem, a spekuláció, hanem különleges helyzete kényszerű követelménye. Nem a kibúvás, hanem egyrészt a testi satnyaság...« Dinich Vidor: Szívbaj! Sándor Pál : »... másrészt a polgári foglalkozás szabályozza tehát a zsidók segédszolgálatra való beosztását. Most jön a vádak legsulyosabbika : a háborús uzsora. A háborús uzsora, lánckereskedelem és had ser égsz állítási csalások sorozata mind speciális zsidó cselekedet. ( Ugy van ! jobbfelöl.) Ennél a dolgot komolyan vizsgálva, megállapíthatjuk a következőket : A kereskedelemmel, a tőkés spekulációval együtt járó túlmerész, vakmerő, könnyelmű és tág lelkiismeretű üzérkedés azzal a társadalmi 34*
