Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-100
266 A 'Nemzetgyűlés 100. ülése 1920. évi szeptember hó 10-én, pénteken. nyitékaink vannak a tekintetben, hogy János Andor hamis tanukat és hamis bizonyítékokat szerzett. Ez ellen a János Andor ellen lázítás miatt és sajtóügyből kifolyólag elfogatóparancs volt kiadva, azonban — miért, miért nem — ezt az urat sem lehetett letartóztatni. Az az okirat, hogy János Andor mivel szökhetett ki és micsoda salvus conductusa volt, sajnálom, ezidőszerint nincs a kezeim között, azonban a legjobb utón van, hogy kezünk közé kerüljön. Ezt a János Andort internálni is akarták, azonban semmiféle polgári hatóság nem tehette rá a kezét. A harmadik ur, Paksi János nevezetű, az államrendőrségtől elcsapott detektív, aki jelenleg a Tisza-pör főmozgatója, Károlyi Imrének bizalmas belső titkári detektivje... Hornyánszky Zoltán : Ulain szerint is. Fangler Béla: Sajnálom, hogy nincs itt az igazságügyminister ur, mert előre bejelentem, hogy Paksi János ur a napokban szintén el fog menni Heltai Viktor és János Andor után Bécsbe, mert Paksi Jánosnak is meleg a füle töve és meleg a lába alatt a talaj, mert Paksi Jánosra vonatkozólag is bizonyítékaink vannak arról, hogy hamis tanukat szerzett és bizonyítékaink vannak arról, hogy a hires Bálóné-féle emlékkönyvben lévő Friedrich-féle és a másik két aláírást ő gyártotta és Paksi János aláírására volt és van alapítva a százezer koronás híres levélnek Friedrich-aláirása is. Az embernek igazán megáll az esze, amikor látja ezt a borzalmas elvetemedettséget, ezt a romlottságot, amely ma Magyarország közéletébe be akar férkőzni, ha látja az ember azt, hogy a ministe relnök ur itt feláll és bemutatkozó beszédében azt mondja, hogy a jogrend a legeslegfontosabb Magyarországon és azt a jogrendet meg fogom óvni minden áron, mindenféle kísérlettel szemben, és előre megbélyegzi azokat és még utólag is bélyeget nyom azokra, akik valamikor egy pofont mertek valamelyik zsidónak az arcára kenni. Tudom én azt nagyon jól, hogy ha ma Budapesten egy zsidó arcán egy pofon elcsattan, akkor New-Yorkban is tiz zsidó fogja a képét. (Derültség balfelől.) Tudom azt, hogy ennek a kormánynak is végtelenül fáj, hogy ezt ki merem ejteni és végtelenül fáj, hogy merem kritizálni azt a jogrendet, amely jogrend csak egy irányban van meg, akkor, ha az Ébredő Magyarokat kell feloszlatni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy azokat az embereket kell megbüntetni, akik valamit mernek a zsidók ellen tenni... (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) • Hegedüs György: Azokat nem oszlatják fel. Fangler Béla : ... mert ebben az esetben — amit szintén bizonyítani tudunk aktaszerüleg — nem átallják a büntetőtörvénykönyvnek 175, és 176. §-át elővenni, vagyis a magánosok elleni erőszak büntettet akarják rákenni arra, aki egy zsidót pofonvág. Engedelmet kérek, amikor itt nyíltan folyik egy tárgyalás, amelyről be van bizonyítva, hogy a tanuk nagy része hamis tanú, akkor ennek a tárgyalásnak a háta mögött hiába keressük, hogy hogyan áll ott a jogrend, micsoda villogó pallossal áll ott az igazság angyala. A következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) : »Interpelláció az igazságügyminister és a honvédelmi minister úrhoz : 1. Yan-e tudomása a minister uraknak arról, hogy Heltai Viktor volt forradalmi városparancsnok, aki vizsgálati fogságából szokatlan utón került szabadlábra és akit újonnan elkövetett bűncselekményei miatt a rendőrség azért nem tudott letartóztatni, mert különleges katonai oltalom alatt állott, János Andor nevű barátjával együtt ismét csak egy katonai különítmény fedezete alatt külföldre szökött s ekként az igazságszolgáltatás sújtó keze elől katonai segédlettel menekült ? 2. Mit szándékoznak a megsértett jogrend helyreállítása érdekében tenni?« (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi és az igazságügyminister uraknak. Sándor Pál képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes megtámadtatás címén kért szót. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Egy detek-, tivdrámában egyik t. képviselőtársam nekem egy kis helyet engedett. (Felkiáltások. a szélsőbaloldalon : Nem ő engedte ! Maga kereste !) Ez a dolog abban a beállításban, amelyben ő itt előadta, kissé zsenáns ugyan, azonban az igazságnak, bocsánatot kérek, meg nem felel. (Halljuk!) Nem mondom, hogy nem mondott igazat, de az igazságnak, ami az én személyemet illeti, meg nem felel. (Halljuk! Halljuk!) En Heltaival a gyűjtőfogházban ismerkedtem meg, ahol ő darócruhában volt... Meskó Zoltán : Bár most is abban lenne ! (Elénk derültség. Ugy van ! Ugy van !) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Sándor Pál : ... és én nagyon megsajnáltam. (Derültség a szélsőbaloldalon. Félkiáltások : Szegény ! De jó szive van !) Mondom, zsenáns a dolog azért, mert Heltainak ezekről az üzelmeiről, amelyeket t. képviselőtársam előadott, árva fogalmam sem volt. Benkő Gábor : Hát a városparancsnokságról ? Sándor Pál : Még mielőtt a Eriedrich-pert tárgyalták, hozzám jött Heltai, aki — nem mondom expressis verbis, hogy sirt előttem, de szavamra mondom, hogy — teljesen le volt rongyolódva. Elmondta, hogy őróla azt állítják, amint t. képviselőtársam is mondotta, hogy 11 milliót, vagy nagyobb összeget lopott volna,
