Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

234 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920, évi szeptember hó 9-én

f csütörtökön. munkás könnyen megkeres, igy mondotta szórói-szóra. Kérem, ha a dolgok igy állnának, akkor természetesen egész máskép állna egész Magyarország sorsa, azonban bizonyos az, hogy nem igy áll a dolog. Egészen bizonyos, hogy óriási rétegek vannak, melyeknek egyáltalában keresetük nincsen. A munkanélküliség minden más államban folyton és ijesztően növekszik. Megyünk a tél elé és nekünk konstatálnunk kell, hogy ha ez a tél ugyanolyan lesz, mint volt a múlt tél, ez borzasztó katasztrófát fog jelenteni. Kiragadni egyik vagy másik embert és azt mondani, hogy harminc—negyven ezer koronákat könnyen keresett, ez abszolúte nem felel meg a valóságnak. De egyébként az ő egész állítása teljesen ellentétben van és homlokegyenest ellenkező. Mig ő egyrészről azt mondja, hogy csak a gazda termel, másrészt azt mondja, hogy az ipari osztály könnyen keres. Ez tisztára ellenmondás. Nincs is igy. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek most magára a törvényjavaslatra. Az első lépés, amelyet mi tettünk volt háztartásunk érdekében, a kényszerkölcsön volt, amelyet ebben a Házban megszavaztunk. A második lépés volt az egyenesadók reformja, amelyet mi meghoztunk volt. Most a harmadik lépés következik, amelyet államháztartásunk érdekében meg akarunk tenni. Minden esetre mindezek az adók és illetékek rendkivül megdrágítják magát az életet. Bizonyos, hogy az élet úgyis rendkivül keserves és nehéz, hülönösen egyes rétegekre és ezek indirekte is feltétlenül drágitó hatással vannak s még súlyosabbá teszik azoknak a helyzetét, akik íixumból kénytelenek tengetni életüket, mert az adóknak emeléséből az egész vonalon feltétlenül általános drágulás fog következni. Ennek tehát az a következménye, hogy előbb-utóbb megint okvetlenül kénytelen lesz a kormány azokra vetni a tekintetét, akik fix fizetésből élnek, mert feltétlen bizonyossággal be fog következni, hogy az élet most a legközelebbi hónapokban s a legközelebbi félesztendőben drágulni fog. Ezek között az illetékek között vannak olyanok, amelyekre vonatkozóan én természetesen más nézetben vagyok, mint azok a körök, amelyek érdekelve* vannak. Igy pl. a mi hires kártyagyárunk panaszkodik a kártyagyártás dolgában és felkiált, hogy : veszélyben az ipar ! Frühwirth Mátyás; Veszélyben a rebach! (Derültség.) Ernst Sándor: En azonban azt hiszem, hogy talán még sem lesz veszedelemben a magyar kártyaipar. Kern bánnám ugyan, ha veszedelembe kerülne a magyar kártyaipar, (Derültség.) Bodor György : Én se bánnám ! Ernst Sándor : . .. de attól félek, hogy dacára az emelt illetékeknek, még mindig fog akadni vállalkozó ós az a 400 ember,, aki a magyar kártyagyártásban angazsálva van, még mindig fog kenyérhez jutni. Gaal Gaszton t. képviselőtársam beszél az értékpapirforgalomról és a tőzsdéről. A tőzsde természetesen másképen gondolkozik, mint Gaal Gaszton s a tőzsde iparkodik védekezni az adóemelésekkel szemben. Azt mondja Gaal G-aszton, hogy a tőzsdepiac és maga a tőzsde meg fog bénulni, el fog sorvadni és el fog néptelenedni. Hát én még nem vagyok államtitkár és igy gyalog vagyok kénytelen bejönni a Házba. (Derültség.) Mindennap látom, hogy abszolúte nem néptelenedik el a tőzsde. (Derültség.) Azt gondolom, hogy e javaslatok után sem fog elnéptelenedni. Azt mondja Gaal Gaszton, hogy a tőzsdének milyen rendkivül nagy nemzeti hivatása van: az, hogy kihasználja a külfölddel szemben azokat az árfolyamkülönbözeteket, amelyek külföldön és Budapesten vannak ; azt mondja továbbá, hogy mindinkább növekszik a meddő mozgótőke. Ezért az egész javaslatot antikapitalisztikusnak tartja s azt ajánlja a kormánynak, hogy súlyosabb adónemekkel ne akadályozza a tőzsde működését. Ami pedig a valutát és a valutaügyleteket illeti, valóságos szatirával és ironikusan mondja, hogy a kormány valószínűleg tévedésben van, mikor ezt az adót be akarja hozni. Ezzel az akkorddal fejezi be nézeteit a tőzsde erről a javaslatról. Én főképen egyet csodálok : a kormánynak képviselője, a kereskedelemügyi minister közege, aki maga is bizonyára szerepel a tőzsdén, hogyan jutott abba a helyzetbe, hogy ezeket az okfejtéseket és okoskodásokat aláirja. Ha tekintetbe vesszük a tőzsde működését, nagyon sokan, akik nem használják ki a konjunktúrákat s azokat a differenciákat, amelyek a budapesti és más árfolyamok között vannak, feltétlenül meg fogják ezt tenni az e javaslat után bekövetkező helyzetben is. Hogy a meddő tőke szaporodik, ezt egy kissé csodálom. Mindenütt tőkehiány tapasz-, talható, miért volna ezen a téren oly rengeteg meddő tőke Magyarországon, amely tőke rossz szituációba kerülne akkor, ha a tőzsdére adóemelések kerülnének be. Ami magát a kapitalizmust illeti, ez ma egyike a. legnagyobb, legsúlyosabb kérdéseknek. Ebben az egész világkrizisben, melyben vagyunk, senki sem tartja a helyzetet érettnek és elérkezettnek arra, hogy a kapitalizmusról bármilyen nézetet is kockáztasson, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy miképen fog fejlődni mindaz, ami ma Európában és az egész világon van, egyrészt a kapitaiisztikus produkció, másrészt az antikapitalisztikus nizus, amely rendkivül erősnek bizonyul, amely felülmúl minden hatalmat és minden erőt, melyet erre vonatkozólag mi képviseltünk. Ami azonban a magyar kapitalizmust illeti, nekem nem az a véleményem, hogy ez magában véve olyan nagy hatalmasság lenne. Azt sem lehet mondani, hogy a magyar kapitalizmus oly rendkivül nagy pusztításokat